Psota Irén nevetett le a vetítő vászonról …

0
939

Psota Irén nevetett le a vetítő vászonról a maga nagyon jellegzetes; csak az igazi díváknak megengedhető mozdulatával és tekintetével tegnap este a Budaörsi Latinovits Színház „Szellemidézés” című sorozatának évadzáró estjén, a budaörsi Adler Kávéházban.

Rengeteg fotót láthattunk róla és már-már fakuló kópiákon több film- és színházi előadásból való részletet, miközben Bognár Éva a budaörsi színház sajtóreferense Psota szerepeit és magánéleti történéseit idézte fel beszélgetőtársaival: Szebényi Ágnes színháztörténésszel és Farkas Gábor Gábriel színésszel.

Az utóbbi – Psota Irén gesztusait és hanghordozását is kitűnően utánozva – főként a saját élményeiről mesélt és arról, hogy 2000. március 8-án, egy jól sikerült előadás után miként engedte barátilag közel magához, az akkor már nemzetünk halhatatlan művésznője, illetve milyen történeket osztott meg vele ezeken a találkozásokon. Gábor és persze Ágnes szavaiból egy olyan ember portréja rajzolódott ki, aki mélyszegénységben és brutális apa mellett élt, mint kisgyermek; és lett már az ötvenes évek végén ünnepelt művész.

Psota 2016-ban halt meg, de az utolsó éveiben már visszavonult. Addig azonban sok-sok egyéb között 1965-ben ő volt a Madáchban a Koldusopera Polly-ja, majd 1973-ban a Kurázsi mama. Legendás, hogy többször ment férjhez és sok szerelme volt, de a tegnapi mesélők szerint igazából csak egyetlen férfit szeretett, akit, amikor börtönbe került három évig látogatott, de ezeket a találkozásokat, amikor nem érhettek egymáshoz, mindketten annyira megszenvedték, hogy ezért szakítottak. Megismerhettük a hátterét annak is, hogy Psota Irén miért mondta gyakran, hogy „aki engem etet, az szeret”; hiszen apró kislányként gyakran éhezett. De ünnepelt színésznőként a Gundelben csak neki készítettek hideg tökfőzeléket fasírttal, ami számára – erre is volt egy megható történet – az ételek étele. Arról is hallhattunk, hogy bár jó barátnők voltak, de örökké versenyeztek Törőcsik Marival. És arról is, hogy heves természete miatt a törékeny tárgyak nem sokáig maradtak épek a környezetében. Továbbá korabeli, vele készült interjúkban utána lehet nézni, hogy miközben egy külső szemlélő számára pályája töretlen siker, ő magát 1977-78-ban mellőzöttnek érezte, de 1981-ben ő játszotta először itthon, az ősbemutatón, a Madách Kamarában a kortársnak tekinthető brazil szerző monodrámáját, A Margarida asszonyt, amikor saját bevallása szerint majdnem belehalt a szerepbe. A szavak helyett azonban – hiszen a tegnap esti kétórás visszaemlékezést a maga teljességében úgyse tudjuk itt röviden visszaadni –  azoknak, akik szeretik Psota Irént azt javasoljuk, hogy nézzék meg, akár itt az interneten néhány emlékezetes alakítását. (Például ITT.)

LEAVE A REPLY

Please enter your comment!
Please enter your name here