Ötödik alkalommal tartották meg a városházán azt a megemlékezéssel egybekötött kortárs képzőművészeti kiállításmegnyitót az ARTalakulás Galéria és Budaörs Város Önkormányzata jóvoltából, melyet azzal a szándékkal szerveznek meg évről-évre, hogy a holokauszt ne merüljön feledésbe, mert csak úgy küzdhetünk hasonló borzalmak ellen. Jelen kiállítás Gerlóczy Sári és Horgas Péter alkotásaiból és az Illyés gimnázium fotó szakkörös diákjainak képeiből áll. A városháza dísztermében az elsősorban diákokat megszólító megnyitó ünnepségen beszédet mondott Wittinghoff Tamás polgármester, Tölgyesi Katalin és Horgas Péter szervezők. Az eseményen Fahidi Éva, holokauszt túlélő is megszólalt, aki legfőképpen arra intette a fiatalokat, hogy ne gyűlölködjenek. A programot a Herman iskola diákkórusának műsora színesítette.
Öt éve volt az első képzőművészeti kiállítás a „SOA fájdalma – Nemzetünk traumája” című oktató-kutatóprogram keretében a városházán, Tölgyesi Katalin, az ARTalakulás Galéria vezetője és Budaörs Város Önkormányzata szervezésében. Ezt minden évben egy, a holokausztra emlékező rendezvény egészíti ki, amit elsősorban a jövő felnőttjeinek, a diákok számára szerveznek. Az idei kiállítás megnyitó ünnepsége május 20-án, hétfőn kora délután volt. Gerlóczy Sári festő, grafikus, jelmeztervező nagy méretű grafikái és Horgas Péter díszlet- és jelmeztervező fényképei kerültek bemutatásra, melyeket az Illyés gimnázium fotó körének képei egészítettek ki.
A tárlat megnyitója és a megemlékezés a városháza dísztermében volt. Először Wittinghoff Tamás mondott beszédet. Párhuzamot vont az akkori és napjainkban is megfigyelhető tendenciák között.„Folyamatosan szembesülünk azzal a szomorú ténnyel, hogy pusztán hatalmi megfontolásból olyan eszközökhöz nyúlnak megint, amelyeket korábban csak a történelemkönyvekből ismerhettünk. Kiderült, hogy tényleg fel lehet építeni alternatív valóságokat. Hogy relativizálni lehet a híreket és a tényeket. Hogy szinte találomra ki lehet jelölni ellenségeket, démonizálni lehet konkrét személyeket. Hogy a bonyolult problémák leírására és megoldására egy-két szavas receptek is megfelelhetnek. Hogy a világot feketére és fehérre lehet leegyszerűsíteni. Hogy barátok, rokonok között kibékíthetetlen ellentétet lehet szítani. Hogy a politikai gondolkodásban a racionális megfontolást hitek is helyettesíthetik” – sorolta a polgármester. „És ami a legkísértetiesebb, hogy mindezek a technikák ma is működnek. Pontosan úgy, ahogy a történelem során már oly’ sokszor. Az emberekben feléleszthető a gyűlölet olyanok iránt, akiket nem is ismerünk. Ma már elegendő egy-egy hívó szót bedobni és a belső program működésbe lép a megtévesztett emberekben” – folytatta Wittinghoff. „Ezért is fontos, hogy tudatosan foglalkozzunk a múlttal, különösen azokkal az időszakokkal, amelyek súlyos tragédiákkal végződtek. (…) Egy olyan korban, amikor az emlékezés az egyik leghatékonyabb fegyverünk lehet a felelőtlen demagógokkal szemben” – szögezte le a polgármester.
Tölgyesi Katalin, aki a városháza aulájában lévő kiállítás megnyitó beszédét mondta, az alkotások üzenetéről magyarázott a hallgatóságnak. Általános tapasztalat, hogy az emberek könnyen felejtenek és újra meg újra belesétálnak ugyanazokba a csapdákba. Ezért tartja a művésznő létfontosságúnak, hogy a holokauszt ne merüljön feledésbe. „A műalkotások megszólítanak bennünket és hozzásegítenek a fájdalom megértéséhez” – mondta Tölgyesi Katalin. „A látvány nem engedi, hogy felejtsünk, erős érzelmekkel zaklat, így a gyötrelem a néző számára is átélhetővé válik” – folytatta, majd hozzátette, az ábrázolt szörnyűségek velünk is megtörténhetnek, ha elfordítjuk a fejünket és nem segítünk, amikor még megtehetjük, ezért fontos, hogy felismerjük, mi a felelősségünk ott, ahol élünk.
Ezt követően Horgas Péter szólt a fiatalokhoz: „Álljatok ki jogaitokért, honfitársatok jogaiért és ne gondoljátok, hogy ha épp nem titeket bántanak, akkor az a bántás nem fog elérni titeket soha.”
Az ünnepség legemlékezetesebb része az a beszélgetés volt, melyet Tölgyesi Katalin Fahidi Évával folytatott. A 93 éves asszony fiatal lányként élte át a holokauszt borzalmait koncentrációs táborokban. Ő, mint túlélő, rendszeresen eleget tesz a felkéréseknek, szemtanúként ismerteti az igazságot az újabb generációk tagjainak és küzd az antiszemitizmus és a rasszizmus ellen, amit idős kora ellenére azért tesz, mert az utóbbi időben egyre gyakrabban szembesül olyan jelenségekkel, amelyek a holokauszti időkre emlékeztetik. Sokat gondolkozott azon, vajon mi vezetheti ilyen borzalmakra az emberiséget, és arra jutott, a gyűlöletben keresendő a magyarázat: „nagyon nehéz elérni azt az állapotot, hogy az egyik ember úgy kezelje a másikat, mint másik embert” – fogalmazott. Ezért küldetésének érzi, hogy mint holokauszt túlélő, azon dolgozzon, hogy megelőzzön hasonló retteneteket. „Elég, ha csak odáig eljutunk, hogy elviseljük egymást és nem gyűlöljük egymást, mert az a gyűlölet, amikor az egyik ember nem bírja elviselni a másikat” – tisztázta a fogalmakat Fahidi Éva. „Tessék tudomásul venni, hogy mi, emberek millió dologban különbözünk egymástól, ezért is vagyunk emberek. De ez még nem ok arra, hogy gyűlöljük egymást. (…) A gyűlölet egy nagyon aljas érzés, egy nagyon aljas indulat. (…) És talán ez volna a legfontosabb dolog a világon, hogy amikor az emberben feltámadnak ezek az igen alantas indulatok, akkor ismerje fel, és mondja azt, hogy nem akarom, nem akarok gyűlölni” – mondta. Majd ő is a gyerekekhez intézte szavait: „A tietek a jövő, de olyan lesz a jövő, amilyenre csináljátok!”
A több műfajjal színesített program zenei részét a Herman Ottó Általános Iskola kamarakórusa szolgáltatta, egy erdélyi zsidó népdalt, a Szól a kakas már kezdetűt, és Radnóti Miklós megzenésített versét, az Éjszaka címűt adta elő Földesné Kulcsár Andrea vezényletével.
