A fővárosi agglomerációban több településen jelentkezett a napokban vízhiány, többek között Solymáron, ami miatt még körzetünk kormánypárti országgyűlési képviselője is aktivizálta magát. Budaörs ebben nem érintett, de míg a szennyvízhálózatunk jónak mondható állapotban van, a vízvezeték rendszer egészére ez nem mondható el – derül ki cikkünkből.
„Pest megyében a becslések alapján elképesztően rossz állapotban van a vízvezeték hálózat, akár a víz 40%-a is eltűnik a rendszerből a rossz állapotú csövek miatt. Budaörs a már régóta tapasztalható problémák miatt, jóval korábban a Fővárosi Vízművek rendszerére csatlakozott rá, ezért egyelőre minket nem fenyeget közvetlen vízhiány” – írta közösségi oldalán Farkas Benedek (BFE) önkormányzati képviselő. Így folytatta: „Bár a vízhiányért és a rendszer problémáiért egyértelműen az állam a felelős, ami egy évtizede megfosztotta a vízszolgáltatókat a karbantartáshoz szükséges forrásoktól, fontos, hogy mi is tudunk javítani a helyzeten.” Például helyezzünk ki vízgyűjtő hordókat, ne ivóvízzel locsoljuk a kertünket, mossunk rövidebb programokkal – ajánlja a képviselő egyebek között.
Bár Budaörs nem érintett a fővárosi agglomerációban napokban tapasztalt vízhiányban, sajnos a csőtörések miatt az időjárástól függetlenül nálunk is többször előfordul, hogy átmeneti időre akár több száz család számára nem érhető el a vezetékes hálózat.
De vajon milyen a városban a vízhálózat állapota, illetve ha már a közművekről beszélünk, milyen a csatornahálózat?
„Budaörsön a szennyvízcsatorna-hálózat meglepően jó állapotban van, de sajnos ez nem mondható el a vízvezetékekről” – tájékoztatta lapunkat Lőrincz Mihály az önkormányzat műszaki ügyosztályának vezetője. Aki maga is Budaörsön nőtt fel, így még jól emlékszik arra, amikor a település főutcáján az 1950-es és 1960-as években elkezdték bevezetni a házakba a vizet, mert addig bizony a közkutakra jártak kannákkal az emberek.
A szennyvíz elvezetéséhez a csatornázásra több évtizeddel később került sor. Az első gerinccsatorna szakaszokat 1972-ben fektették a település központi részén, a Szabadság utca környékén. Ezt követően a csatornahálózat 1976-tól kezdődően nagyjából folyamatos jelleggel épült ki. Szinte minden évben (időszakonként 2 évente) bővült a gerinchálózat 1-5 km-rel. Bővülés szempontjából kiemelkedő évnek tekinthető az 1990-es, 1998-as és a 2003-as év, mikor a környező évekhez képest jóval nagyobb mennyiségű hálózatot fektettek le (9, 14 és 16 km). A 2010 utáni időszakban már leginkább csak rekonstrukciók folytak, az új építésű szakaszok aránya nem jelentős. Mára a város belterületének teljes egészén megoldott a közműves szennyvízelvezetés, ám az üdülő- és külterületek (Frankhegy, Alsó- és Felsőszállás, Méhecske utca – Vasút sor és környéke stb.) nagy része még csatornázatlan, ami évtizedekre visszanyúló és még korántsem lezárult vita forrása az ottani telkek tulajdonosai és az önkormányzat között. Hiszen kinek is kellene a közművek kiépítését ezeken a részeken finanszíroznia?
Visszatérve a vízvezetékekhez: a meglévő hálózat legnagyobb hányada az 1980-as években létesült, bár a hálózat 1948 óta folyamatosan bővül napjainkig. A teljes gerincvezeték rendszer hossza 176 157,91 fm, a bekötővezetékek hossza pedig 45 368,72 fm. A vezetékhálózat anyaga acél, azbesztcement, KM-PVC, KPE, öntöttvas, horganyzott acél, gömbgrafitos öntött vas és ólom vezetékekből áll össze. Átmérő tekintetében a gerinchálózat 50-500 mm között változik. Az átlagos üzemi nyomás 4-5 bar. A hálózati vízveszteség 10-20% közöttire tehető. A fő problémát az jelenti, hogy az eredeti csövek tehát nem korszerűek, és hogy a városban hol vannak még ilyenek, illetve hol találhatók már a korszerű műanyagok, az gyakran csak egy-egy csőtörés elhárításakor derül ki.
Budaörsön a vízszolgáltató a Fővárosi Vízművek (korábban csak a város nagyobb részén, ma már egységesen), és az önkormányzattal kötött vagyonkezelési szerződés szerint neki kellene gondoskodnia az infrastruktúra fejlesztéséről is. Amire azonban (most elsősorban az úgynevezett „rezsicsökkentés” és a külön adók miatt) nincs elegendő forrása. Bár törvény kötelezné rá, hogy legalább az amortizáció mértékének megfelelő beruházásokat tervezzenek, a gazdálkodási nehézségek miatt ennek sem tudnak eleget tenni. Így a folyamatos vízellátás biztosítása érdekében a budaörsi önkormányzatnak is évről-évre 100-200 millió forintot be kell terveznie a városi költségvetésbe az elavult vízvezetékek korszerűsítésére.
Mint fentebb írtuk, a szennyvízcsatorna-rendszer állapota meglepően jó Budaörsön, legalábbis a 2016-ban majd 2019-ben, az önkormányzat által megrendelt, de független szakértő által készített átfogó felmérések szerint, e téren tehát nincs sürgős teendő. Továbbá egy nagyberuházás révén a szennyvízkezelés korábbi problémája is megszűnt. Tavaly tavasszal ugyanis lezárult a fővárossal közös Budapest Komplex Integrált Szennyvízelvezetése (BKISZ) nevet viselő projekt. Ennek köszönhető, hogy Budaörsön is megépült a dél-budai gyűjtőrendszerbe, és ezen keresztül a modern, harmadik tisztítási fokozattal működő Csepeli Központi Szennyvíztisztító Telepre vezető főgyűjtőcsatorna, így Budaörs (valamelyest tisztított) szennyvize 2017 óta már nem a Hosszúréti-patakba folyik. A nagyrészt uniós forrásból megvalósított, többéves BKISZ-projekt második szakaszába kapcsolódott be pár éve Budaörs, amelynek részeként tavaly nyárig 11 utca csatornahálózata is megújult. A BKISZ-projekt budaörsi beruházásainak összértéke 1,53 milliárd forint volt, amelynek 83,18 százaléka európai uniós forrásból érkezett. A 16,82 százalékos önerőt Magyarország központi költségvetése állta. Ehhez járult hozzá Budaörs Város Önkormányzatának – saját forrásból és fejlesztési hitelből származó – 1,1 milliárd forintos út-, járda- és parkolóépítése, zöldfelület fejlesztése az említett hét utcában.
Budaörsi ivóvízellátó hálózat létesítése
Létesítési év Hossz (fm)
1940-es évek 2 273,20
1950-es évek 4 177,96
1960-as évek 2 751,95
1970-es évek 11 196,10
1980-as évek 59 331,56
1990-es évek 33 356,22
2000-es évek 46 390,75
2010 után 16 680,17
ÖSSZESEN 176 157,9
„Az ivóvízellátó-hálózati objektumokról elmondható, hogy műszaki állapotuk az életkoruknak megfelelő, a hálózat megfelelően üzemel, a csőtörések száma nem kimagaslóan magas, viszont érdekességként elmondható, hogy a téli időszakban ezeknek a száma általában magasabb az év többi részéhez képest. Üzemeltetési probléma jellemzően a bekötéseknél jelentkezik, évente több bekötés javítása szükséges, jellemzően a golyós csapok vagy egyéb szerelvények szivárgása miatt.”
Forrás: Közművagyonértékelési szakvélemény (2019)
