A tavaly ősszel megválasztott képviselő-testület egyik új tagja Monostori – Kalovits Márk, aki 2. számú körzetben nyert a Budaörs Fejlődéséért Egyesület színeiben. Az egyéni problémák megoldása mellett amivel kifejezetten szeretne foglalkozni az a fenntartható várostervezés, a környezetvédelem, a családok és a szociális helyzet.
Hogyan kapcsolódtál be a BFE-be munkájába?
Az előző ciklusban a közbeszerzési bizottság külsős tagja voltam, bár semelyik pártba nem tartozom. Külsős bizottsági tag pedig úgy lettem, hogy mivel relatíve kis város vagyunk, és mondhatjuk, hogy szép tanulmányi és sporteredményeim voltak, így Wittinghoff Tamástól több díjat is átvehettem, melynek köszönhetően kialakult egy személyes ismertség. Amikor úgy éreztem, hogy tenni kéne valamit az országban eluralkodó egyre romló állapotok miatt, egyszer megkerestem őt, hogy itt vagyok, mint tettre kész fiatal és megkérdeztem, miben tudok segíteni. Akkoriban ugyanis sok negatív impulzust kaptam a jelenlegi kormányzóerőtől, részben az egyetem miatt…
Például?
Amikor felvételiztem a Budapesti Corvinus Egyetemre, az érettségi előtt két-három hónappal hozták nyilvánosságra, hogy nem lesznek azon a szakon államilag finanszírozott helyek, amire jelentkeztem, vagy csak sokkal kevesebb. De számos olyan intézkedése volt az elmúlt tíz évben a kormánypártnak, amivel nem értettem egyet.
És akkor először aktivistaként vettél részt a BFE életében?
A választási kampányban a lehetőségeimhez képest már 2014-ben is aktív szerepet vállaltam.
Majd tavaly fölajánlották, hogy indulj el a BFE színeiben egyéni körzetben? Abba volt beleszólásod, hogy melyikben?
Mivel én a Kőhegy környékén nőttem föl, ami a 2. sz. választási körzet és Simándi Szelim nem akart újra indulni, nem volt kérdés, hogy itt jelöljenek.
Pár hónap távlatából mennyire ért meglepetésként a képviselői munka?
Nyilván vannak olyan aspektusai a képviselői munkának, amik váratlanok, melyekre nem tud felkészülni az ember, de ez nem okozott nagy meglepetést, ilyesmire készültem. Nagyon jó kapcsolatot ápolok a korábbi és a jelenlegi képviselőtársaimmal is, az elmúlt években is volt velük személyes kapcsolatom, nem a bizottsági üléseken találkoztam velük először. Tudom, hogy mire vállalkoztam és nagyon-nagy élvezettel csinálom.
És melyik részét kedveled jobban a munkának?
Én három részre tudom osztani: van az aktív munka, amikor ott kell ülni, döntést kell hozni – ez izgalmas és effektíve kézzelfogható. Vannak a szűk értelemben vett helyi, körzeti ügyek, ez a legfontosabb szinte, mert a helyi lakosok problémáit képviselhetem. A harmadik pedig egészében a város és a jövő fejlesztése, ami alapvetően egy fenntartható városfejlesztés, közlekedés, lakhatás – ilyen ügyek mentén való közös gondolkodás, tervezés, ez szintén nagyon érdekel és egy fontos eleme a munkánknak.
A te körzetedben szerinted most mi a legsúlyosabb probléma?
Nem tudnék egyet kiemelni, de nyilván a Kőhegy körüli problémák rendezése a prioritás, a szűkebb utcákban a parkolás, helyenként a közvilágítás. Továbbá a szigorúbb építési szabályozás ellenére történnek olyan építkezések, amelyek ártanak a közvetlen környezetnek, de ezekre sajnos jogilag nincs, vagy alig van ráhatásunk. Ez amúgy a város egészében igaz. Nagyon szeretném, ha a Kőhegy az elkövetkezendő öt, illetve négy és háromnegyed évben egy bensőséges, családias, igazi második városközponttá tudna fejlődni, zöldfelületekkel, olyan barátságos helyekkel, ahova le lehet ülni séta közben. Nehéz megvalósítani, mert be van építve rendesen, de vannak olyan helyek, ahol lehet szépíteni, zöldíteni.
Mivel kerestek eddig meg személyesen vagy írásban a választók?
Voltak, akik az utcájuk jövőjéről kérdeztek, hogy lesz-e felújítás. Volt, aki a síkosságmentesítéssel kapcsolatban keresett. Előfordulak építési ügyekkel kapcsolatos megkeresések is, melyekre sajnos – jelenleg – nehéz gyors és hathatós választ adni. Illetve vannak olyan helyek, ahol háztartási hulladékkal fűtöttek és azzal kapcsolatban kérték a szomszédok a segítségemet. Úgyhogy vannak apróbb és nagyobb ügyek is.
A legutóbbi testületi ülésen Tóth Ferenc képviselő is tolmácsolt olyan panaszt a saját körzetéből, ami a hulladékkal fűtőkre vonatkozott. Erre dr. Bocsi István jegyző azt a választ adta, hogy az önkormányzat ezt úgy igyekszik megoldani, hogy annyi szociális tűzifát biztosít, ami kiváltja a hulladékot. Ez meglehetősen irreálisnak tűnik.
Szociális támogatások tekintetében Budaörs rendkívül erős. A szociális tűzifa projekt eredetileg egy állami támogatás, de mivel az állam által biztosított fa rossz minőségű, ezért a város saját keretéből ad. De ahhoz, hogy az érintettekhez eljusson ez az információ, a lakosság segítsége is kell, mert sem az önkormányzat, sem a képviselő nem tud odamenni minden problémás házhoz, hogy tessék élni vele, sőt, a fát sem vihetjük oda. De azt szeretném hangsúlyozni, hogy ez a probléma relatíve kevés helyen van jelen Budaörsön.
Mennyire konstruktív az együttműködésed a hivatal dolgozóival?
Nagyon. Nyilván minden szervezetben van mit javítani, de azt gondolom, messze az országos átlag fölött van a budaörsi önkormányzat színvonala. Nem mondom, hogy minden tökéletes, de például legutóbb érkezett hozzám egy bejelentés, hogy a Szép utca végéről eltűnt az elsőbbségadás kötelező tábla, s miután ezt jeleztem a hivatal felé, két nap múlva már újra kint volt. Olyan is volt, hogy szólt egy lakos, hogy az egyik lépcső nagyon jeges, majd a megfelelő lépések után érkezett a köszönő email, hogy már rendben van, járható lett az a szakasz. Nyilván vannak nagyobb horderejű ügyek, amiket nem lehet elintézni két-három nap alatt, de eddig úgy tapasztaltam, hogy pozitív a hivatal hozzáállása a problémákhoz.
Ez már egy kicsit történelem, de veled azóta még nem beszéltünk, amikor az alakuló ülésen közvetlenül megszólított Czuczor Gergely a helyi Fidesz elnöke, hogy mit szólsz ahhoz az antidemokratikus lépéshez, hogy ők nem kaptak bizottsági helyeket. Azóta megoldódott, mert kaptak, de hogy élted meg akkor ezt a helyzetet?
Azt tudom elmondani, amit akkor is. Egyrészt, amikor a Fidesz-KDNP képviselői vádolnak minket antidemokratikus eszközök alkalmazásával, az nagyon ironikus, tekintve, hogy az elmúlt 10 évben számtalan antidemokratikus eszközzel rombolták – és rombolják a mai napig – az országunkat.A konkrét ügyre visszatérve: több olyan bűncselekmény is történt a városban a kampányidőszakban – többek között az én körzetemben minden éjszaka letépték a plakátok felét -, amikről nem nehéz kitalálni, hogy kiknek az érdekében történt. Nem neveztük meg konkrét személyeket, mi arra vártunk, hogy azok, akik tudnak róla bármit, tegyenek lépéseket, de ez nem történt meg. Egyébként jogilag nem volt akadálya, hogy ha csak átmenetileg is, de ne kapjanak bizottsági helyeket.
Az hogy sokgyerekes családból származol és édesanyád eléggé ismert Budaörsön, előny vagy hátrány?
Sokat beszélgettünk erről, amikor konkretizálódott, hogy indulni fogok a választáson, mert abszolút nem szerettem volna, hogy a családdal közösen kampányoljunk. Édesanyám nagyszerű dolgokat csinál, és mint magánember, maximálisan támogatom, de én a saját gondolataimmal, önmagammal akartam a választókat meggyőzni, hogy alkalmas vagyok erre a feladatra. Egyetlen lépése volt, ami segítségnek tudható be: a választások előtt egy nappal kirakott egy közös Facebook posztot, amiben elmondta, hogy a fia indul a választáson, és mit gondol arról, mit tudok én adni a városnak.
A te személyiségedre hogyan hatott a családod, milyen légkörben nőttél fel?
Egy nagyon szerető, sokat beszélgető környezetből jövök, s talán ebből is fakad, hogy érdekel a politika. Mindig azt néztem, hogyan lehet egy ügynek vagy embereknek segíteni. Mi tényleg egy olyan család vagyunk, akik minden este úgy ültek le vacsorázni, hogy átbeszéltük, kivel mi történt aznap, hogy érzi magát. Szomorú és sajnálom, hogy sok mai magyar – de ez a világon is tendencia – család erre nem teremt időt és lehetőséget. Én nagyon fontosnak tartom a családot, mint összetartó erőt, nagyon sokat hozzá tud tenni egy ember életéhez.
A szakmád vagy hivatásod marketinges…
Talán onnan indult a gazdaság iránti érdeklődésem, hogy kamasz éveim vége felé felkaptam a fejem arra, hogy mekkora egyenlőtlenségek vannak a világban; gazdagok és szegények között óriási a különbség, ezért el kezdett foglalkoztatni, hogyan is zajlik a világ gazdasága. Hogyan és miért így alakult ki, mik a tendenciák, mik a folyamatok és nagyjából ekkorra tehető, hogy megismertem a fenntartható fejlődést, ami egy olyan alternatívát kínál, amikor nemcsak a gazdasági értékeket vesszük elsődlegesnek, hanem a természet és a társadalom érdekeit egyformán fontosnak tekintjük. Az egyetemen gazdálkodás és menedzsmentet tanultam, ezen belül pedig a marketing, a környezetgazdálkodás, környezetpolitika érdekelt a legjobban, így ilyen szakirányt is választottam. Alapvetően kreatív személyiségnek tartom magam, és amikor munkába álltam, egy nagyon jó projekten kezdhettem el dolgozni. A világ első – idén már 122 éves – futómárkájának voltam a magyarországi brand menedzsere, ahol olyan kreatív koncepciót raktam a márka mögé, ami két év alatt sokszoros forgalomnövekedést eredményezett. Az amerikai anyacég akkor az év marketing projektje és az év partnerországa díjjal is jutalmazta ezt az eredményt – ami egy ilyen kis ország számára, mint Magyarország, hatalmas elismerés.
És miért döntöttél úgy, hogy ilyen siker után otthagyod ezt a munkahelyet?
A sikereknek köszönhetően kaptam egy megkeresést, amit nem tudtam visszautasítani és a – szinte napra pontosan – két évvel és az elismerésekkel együtt kerek egésszé vált a történet.
Laczik Zoltán, az MSZP helyi elnöke és most szintén BFE-s képviselő, és az véleménye szerint nincs Budaörsnek városmarketingje. Egyetértesz vele?
Visszakanyarodnék a beszélgetésünk elejére, amikor azt mondtam, hogy minden szervezetben mindig lehet javítani, így erre is azt mondom, persze, lehet ezt jobban csinálni. De alapvetően az a tapasztalatom, ha ismerősökkel, barátokkal beszélgetek, akik nem budaörsiek és valami kapcsán szóba kerül Budaörs, úgy említik, hogy egy jó hely. Sokan úgy gondolnak Budaörsre, mint a nyugalom szigetére. Az más kérdés, hogy az itt élők tapasztalhatnak olyan problémákat, amikre megoldást kell keresnünk. A közlekedés, a parkolás, a lakhatás, illetve a túlzott beépítés.
A lakhatás talán azért is súlyos gond, mert Budaörsön nagyon elszabadultak az ingatlanárak, sok fiatal azért költözik el, mert nem tud itt otthonhoz jutni.
A folyamat maga Budaörstől teljesen független, de amiatt, hogy fejlett, nyugatias, frekventált város vagyunk, az ingatlanárak magasabbak, mint máshol. Ugyanakkor számos nemzetközi kapcsolatunk van, akiktől ötleteket kaphatunk a problémák megoldására, akár a testvérvárosoktól, akár európai uniós projektek kapcsán. Például, mikor ez a cikk megjelenik, a franciaországi Nantes-ba fogok utazni, ahol egy uniós fenntarthatósági workshop lesz, tíz város az EU-ból összeül, és előadják, hogy kinek milyen jó példái vannak és tanulunk egymástól.
Más: mitől függ, hogy egy képviselő testületi ülésen szót kérsz-e?
Napirendi előttiként azt, hogy kommunikálok az ügyosztályokkal, szerintem nem kell mindig hangoztatni, hiszen van olyan testületi ülés, amikor előre látható, hogy hosszabb lesz vagy nehezebb ügyek is vannak, tehát nem szükséges ezzel elvonni az időt. Aki tapasztalja, hogy segítek, tudja s ez épp elég. Bármilyen napirendhez való hozzászólásnál pedig számos esetben előfordul, hogy a helyi ellenzék parttalan vitába próbál minket belevinni. Gyakran szívesen mondtam is volna nekik valamit, de nem ezért van a testületi ülés, ez nem egy cirkusz. Én azt szeretem, amikor a dolgok haladnak, és a viták előrébb visznek.
Nem borít ki néha a mai magyar közéleti vitakultúra vagy inkább kulturálatlanság?
De, nagyon. Számos olyan gesztus vagy viselkedési forma van, ami elképesztően zavar, akár a Parlamentben, akár más fórumon, és ez azért sem jó, mert a felnövő generáció ezt látja, és ezen szocializálódik.
Engem jobban kiborít, amikor valakinek a mondatát úgy fordítják ki, mintha pont az ellenkezőjét állította volna annak, mint amit akart. Ezekkel mit lehet kezdeni?
Globális szinten nézve kommunikációs és marketing szempontból, akárhová megyünk, milliárdnyi dolog zajlik és nyilván, hogy ebből kitűnjön akár egy plakát, akár egy újságcikk, akár egy mondat, azt valahogy fel kell dobni. Az, hogy kiforgatjuk emberek szavait a kontextusból kiragadva, alkalmas erre, bár nem visz előre. Sajnos eljutottunk oda, hogy a tények nem izgalmasak az emberek számára, ezért csak azt emelik ki belőle, ahol figyelemfelkeltő szavak hangzanak el. Hogy ezzel mit lehet kezdeni? Bízom abban, hogy Budaörsön ez nem fog így elterjedni.
Ha jól értettem, akkor a te ügyed, amivel kifejezetten akarsz foglalkozni, az a környezetvédelem, a fenntarthatóság?
A szociális helyzet is közéjük tartozik, bár szerencsére Budaörsön a magyar átlagnál jobban élnek az emberek, de persze itt is van szegénység – így a szociális ügyekkel mindenképp szeretnék foglalkozni. Továbbá szeretnék tenni azért is, hogy városunk további fejlesztéseit minden szempontból fenntartható módon valósítsuk meg. És van egy-két olyan projekt, amit a kampány során is felvetettem. Ilyen például az inkubációs ház, hogy a Budaörsön működő helyi vállalatok tőkéjével egy olyan kreatív műhelyet hozzunk létre, ahol a helyi, fiatal vállalkozók, például grafikusok, tervezők kapnak lehetőséget. De ezek olyan projektek, amiket nem lehet egyik napról a másikra megvalósítani.
Mikor vége lesz ennek a választási ciklusnak, mivel lennél elégedett?
Akkor leszek elégedett, ha a lakosok úgy értékelik majd az eltelt öt évet, hogy segítettem nekik és hozzájárultam ahhoz, hogy a város és ezen belül a Kőhegy és környéke fejlődni tudott, békésebb, barátságosabb, fenntarthatóbb tudott lenni, mert én tényleg azért lettem képviselő, hogy képviselhessem az emberek érdekeit, gondolatait, problémáit. Hogyha így tudunk majd visszatekinteni öt év múlva, akkor minden bizonnyal elégedett leszek.
Borhegyi Éva – Eller Erzsébet
