Irodalmi csemegét is ígértünk újévkor olvasóinknak, és meg is találtuk legújabb sorozatunkhoz a megfelelő szerzőt. Ványai Pál 41 éves, Budaörsön nőtt fel, most is itt él már a saját gyerekeivel, és még sehol nem publikált. Fogadják hát szeretettel hatodik, ezúttal „fantazy” novelláját, a szeretetről!
Gondban vagyok. A tanár nénitől azt a feladatot kaptuk, hogy a hétvégén írjunk egy egész oldalas fogalmazást azzal a címmel, hogy „Mit jelent számomra a szeretet”. Nehéz ügy, eddig nem is álltam neki, mert nem tudom, mit is írhatnék. Ahány embert kérdeztem, mindenki mást mondott. Nem is értem, miért kell a tizenkét éveseket ilyenekkel piszkálni, minek van egyáltalán ennyi házink?!
Noky, a legjobb barátnőm, a szomszédunk. Ő azt mondta, szereti azt az új fantasy játékot, amit múltkor együtt töltöttünk le, és ő arról írna, de nekem ez valahogy nem tetszik. Lehet szeretet az, hogy mászkálunk egy karakterrel egy kitalált világban, amit egy idő után úgyis megununk, és letöröljük a játékot? Szerintem ez még így kevés. Ennél többnek kell lennie a szeretetnek. Ennyit már azért magamtól is tudok.
Én nagyon szeretem a cicánkat. Tudom, hogy nem is igazi állat, csak robot, de Apa szerint olyan valósághű, mind a kinézete, mind a viselkedése, hogy a Földön el lehetne adni élőként is. Kíváncsi lennék, milyen lehet egy igazi macska, de mivel Apa szerint ennyire hasonlít, így talán észre sem venném a különbséget. Bár Apa jól keres, nem engedhetünk meg magunknak élő állatot, azt csak a leggazdagabbak tudnak hozatni a Földről. Szóval én szeretem ezt a robotot, de nem tudom, a tanár néni mit szólna hozzá, ha ezt írnám le. Nagyi szerint nyugodtan beleírhatom a fogalmazásomba, hiszen a tanár néni arra kíváncsi, hogy számunkra mit jelent a szeretet, de én ezt sem gondolom annyira igazinak.
Nokyval jót szoktunk nevetni Noky bátyján, akinek már van barátnője. Folyton mondogatja, hogy így szereti, meg úgy szereti, közben meg beül a számítógépe elé, amikor ott van náluk a lány, nem is foglalkozik vele. Attól, hogy folyton beszél róla, de nem tesz érte semmit, az szerintem igaz szeretetnek ugyanúgy kevés. Ha csak szóban létezik, akkor olyan, mintha nem is lenne.
A nővérem tusolni szeret. Nekem elég az engedélyezett öt perc, még sok is. Én először leöblítem magam, majd elzárom a vizet, beszappanozom a testem, majd azt is leöblítem. Nem is folyatok annyi vizet, mint amennyit amúgy a vonalkódkártyám engedélyezne. A vízkvótámnál kevesebbet fogyasztok. De a nővérem nem, ő kihasznál minden másodpercet. Azt mondta, ő ezt imádja a világon mindennél jobban. Mindenki más dolgot szeret.
Kérdeztem amúgy Nagyit is, hogy ő mit szeret. Először azt mondta, hogy minket szeret a világon a legjobban, de én tudom, hogy szereti a hideg tonikot, meg a Földet is. Mindig elszomorodik, ha arról a bolygóról beszél, mert azt mondja, úgysem fogja ő már azt az életében látni. Azt hiszem, a szeretet lehet szomorú is. Én itt születtem, ezen a bolygón, nekem a Föld nem sokat jelent, de el tudom képzelni, hogy mennyire hiányozhat Nagyinak az otthona, amit Budaörsnek hívnak. Azt szokta mondani, hogy itt olyan az egész év, mint ott az augusztus. Azt gondolom, én is szomorú lennék, ha többé nem láthatnám az otthonom.
Jó lett volna megkérdezni Anyát is a szeretetről, de őt nem ismerhetem. Bányamérnök volt, és ráomlott egy alagút, amikor még csak három éves voltam, nem emlékszem rá. Apa sokat mesél róla, és sok a fénykép is, de az nem ugyanaz, mintha hozzábújhatnék, ahogy Noky is be szokott néha ülni az anyukája ölébe, amikor azt hiszi, nem látom. A szeretet lehet hiányérzet is. Hiányzik, hogy Anya ölelése nélkül kell felnőnöm. Nagyi és Apa mindent megtesznek értünk, de ez akkor is más. Nehéz kérdés, milyen is a szeretet, mert egyszer ilyen, egyszer olyan.
Néha a szeretetnek illata van. Szeretem Nagyi főztjét, aminek mindig jó az illata. Néha a szeretetnek pedig szaga van. Apának mindig izzadtságszaga van, de rájöttem, hogy szeretetből. Egyszer meghallottam véletlenül az igazságot. Apa mindig azt mondja, hogy ő nem is szeret fürdeni, de már tudom, hogy ez nem igaz. Aztán hozzáteszi, hogy minek is mosakodna, hiszen informatikus, nem izzad meg munka közben, ezért mindig csak vasárnap zuhanyozik. Egyik vasárnap véletlenül benyitottam a fürdőszobába, mikor Apa zuhanyozott. Nem vett észre, háttal állt nekem. A zuhany alatt két kézzel a falnak támaszkodott, és csak annyit mondott, ahogy folyt rá a víz, hogy „Istenem, de jó!” Szóval tudom, hogy szereti, mégsem tusol le a hét többi napján.
Apa egyszer mondta, hogy a Földön, rengeteg a víz, amit nehezen tudok elképzelni, mert ezen a bolygón pedig nagyon kevés. Ezért van a vonalkódkártya, amit ha odatartunk a zuhanyzóhoz, akkor jön öt percig a víz. De számomra ez bőven elég, nekem nem is hiányzik több tusolás egy nap. A nővérem más, ő szeret sokáig a víz alatt állni. Ő minden nap tíz percig folyatja magára a vizet. Apa, bár már tudom, hogy nagyon is szeret tusolni, vasárnap kivételével minden nap odaadja a nővéremnek a vonalkódkártyáját. Azt hiszem ez az igazi szeretet. Nem kimondani kell, megtenni.
Írta: Ványai Pál
A sorozat többi novellája innen elérhető el.
