Budaörs történetében a 18. századtól a falu pecsétjén állandó jelképként összekapcsolódik a szőlőfürt és a kereszt. Ez az a pecsétrajz, mely évek óta megjelenik a Budaörsi Napló fejlécén is.
Budaörs történetében a 18. századtól a falu pecsétjén állandó jelképként összekapcsolódik a szőlőfürt és a kereszt. A falu újra telepítése, 1721 után, már látható az 1730-as pecséten ez az egyesített jelkép: egy csaknem egyenlő szárú latin kereszten indázó szőlővesszőn négy szőlőfürt függ. A keresztet balról jobbra tekeredő szőlőág veszi körül levelekkel és fürtökkel. 1743-ból ismerjük az újabb rajzolatú budaörsi szőlős pecsétet. Ez már egy hosszú szárú, úgynevezett Krisztus-kereszt, melynek rajzán, a kereszten ugyancsak négy szőlőfürt jelenik meg. Ezen a pecsétrajzon már kisebb változást is láthatunk. A pecsét kereszt fáját egy külön talapzat erősíti meg. Azonban nem lehetett teljesen elégedett a falu népe, vagy esetleg maga a földbirtokos Zichy-család sem ezzel a pecsétrajzzal. Mert ugyancsak 1743-as dátummal megszületik egy újabb pecsétrajz, amely talán a legszebben sikerült művészi munka . Felirata: budaers gemein insigel1743. (Budaörs falu pecsétje).
Horváth Lajos: pest megye városi, községi… pecsétjei (Budapest, 1982.) könyvének címer-meghatározása szerint zöld talajon áll a hosszú szárú kereszt, mögötte két nagy fürtöt növesztő szőlőtő, mindezt harmonikusan megformált szőlőlevelek díszítik. Ez az a pecsétrajz, mely évek óta megjelenik a Budaörsi Napló fejlécén is.
A szőlőfürt ábrázolása nem ismeretlen más Pest megyei falvak pecsétrajzán sem. IKLAD 1768-as pecsétjén rozmaringágak veszik körül a szőlőfürtöt. Kosd pecsétjén, melyet a 18. század végétől használtak, leveles gabonaszálak választják el egymástól a két szőlőfürtöt. Ott van mellettük a földművelést jelképező ekecsoroszlya is. bottyán 1718-as pecsétjén a talajból kinövő szőlőkaróra csavarodik a háromfürtű, négylevelű szőlővessző. borosjenő, németül weindorf jelképe egyetlen hatalmas szőlőfürt.
A mi 1743-as budaörsi címerünk talán a legsikerültebb Pest megyei pecsétábrázolás, mely egyaránt jelképe a falu lakosainak szőlőtermelő hivatásának , a jó bor termelésének és katolikus hitének . Ez a címer ugyanis szőlőskarónak, azaz régi magyar szóval „alafának” magát a keresztet alkalmazza.
A pecsét háttere kétségtelenül evangéliumi tartalmú. Dufour Bibliai értelmező szótára szerint Jézus az igazi szőlőtő. Jól ismerte és tudta ezt a pecsét készítője és a megrendelője is , mert ebbe kell kapaszkodnia a szőlővesszőnek, vagyis a hívőknek, hogy ők is jó gyümölcsöt hozzanak . (János 15,1.4.5.) Jézus maga is szívesen beszél Istenről mint a szőlőskert tulajdonosáról , aki szőlőjét szeretettel gondozza, és ezért hívja magához népeként a hűséges vincelléreket. Máté evangéliumában (7.16) külön szól a hamis prófétákról is : ”Gyümölcsükről ismeritek föl őket. Szednek-e tövisekről szőlőt vagy bogáncsokról fügét? Így minden jó fa jó gyümölcsöt terem, a rossz fa pedig rossz gyümölcsöt. Kivágnak és tűzre vetnek minden fát, amely jó gyümölcsöt nem terem”. Ezért mondja Jézus önmagáról: „Én vagyok a szőlőtő s Atyám a szőlőműves” (János 15,1.)
Aki ismeri a régi budaörsiek hajdani, rendkívül igényes szőlőművelését és szőlőszeretetét, az elfogadja azt is, hogy ezért lett Budaörsön a falu pecsétjén a kereszt és a szőlővessző egyetlen egység .
A 16. században alakul ki az emblematika, a képversek költészetének világa, melynek a hatása a pecsétrajzokon is megjelenik. Az olasz Andrea Alciati a jó szőlővessző erejét egyik képversében úgy magyarázza, hogy az erős szőlőtő szőlőfürtjeivel még a száraz törzsre kúszva is kihajt. A spanyol Saavedra Nagy Konstantin császárra hivatkozva rajzolja és írja meg a képversét : E jelben győzöl! (idea principis 26.képverse 1642.) De alkotott a spanyol költő szőlőfürtös képverset is: In fulcrum pacis , (ezen az állványon függ a tartósított szőlő ) .
Ez pedig a budaörsiek úgynevezett „állani való szőlőjének” a háttere. A gondosan óvott szőlőfürtök miatt született meg Budaörsön az un. szőlős szoba .Ezekből az állványos szőlős szobákból , az un. „weinbeerstube”-ból még tavasszal is vitte a budapesti piacra a budaörsi szőlősgazda felesége a jól megóvott fürtöket. A közeli Zsámbékról származó zsámboki János 16.századi költő képversében arra figyelmeztet, hogy minden munkát időben kell végezni , a szőlőben a szőlőtermesztést, a családban a gyermekek nevelését. Ezt ábrázolja a verseskötetének képe is. A nürnbergi camerarius arra figyelmeztet szőlős versében, hogy az a szőlő, mely nem kapaszkodhat jó karóra, a földön fekszik, és elpusztul. Egy másik spanyol képvers írója, corrubias arra int , hogy még a gyenge karón is felnőhet a szőlőfürt, mert az is adhat hozzá támaszt.
De a szőlőt gondozni kell! Ezért is maradt fenn egy külön szőlőmunkás mondóka Budaörsön arról a gazdáról, aki gondatlanul kapált. A szőlőjében újra kinőtt a rosszul kivágott gyomnövény. Nicolaus Seiler, a 2008-ban újra megjelent Franz Riedl Heimatbuch egyik visszaemlékezője külön szeretettel ír emlékezésében a budaörsi szőlők szőlőscsőszéről. A csősz szüret idején végigjárta a szőlőskerteket. A gondos őrizetért ő is megkapta ekkor a kijáró bérét.
„Szőlősgazdák és lövészek” című könyvemben szőlősgazdák és lövészek 1698-as soproni ünnepségéről írtam, és ebben idéztem Dobner Ferdinánd versét Sarkady Sándor sikerült fordításában: „Édes szőlőm szaporodj, / tolvaj kutya, takarodj”
Ezt mondta a szőlőjére vigyázó gazda Sopronban. De 1721 után ugyanígy gondolkodott, gondolkodhatott a budaörsi szőlőtermelő gazda is, aki egész évi fáradságos munkájának termését művelte, óvta és szüretelte minden év őszén. Mindez megjelenik Budaörs 1743-as pecsétjének rajzán is. A vallásos budaörsi szőlősgazda is saját jelképének tartotta a vitis recta– t, az egyenes szőlőtőt, melyet sok szőlőfürt díszített. Mindez a hajdan sokat dolgozó budaörsi szőlősgazdát is jelképezte .Sokat dolgozott, de elégedett lehetett a sorsával is. Ezért is emelték a gemein insigel-be , a falu címerébe jelképként a hosszú szárú Krisztus keresztet, melyen saját munkájuk jelképeként is megjelentek a bőven termő szőlőfürtök. Ennek jegyében győztek és gyarapodtak munkájukkal a szőlőtermelő falu lakói évszázadokon át.
