Mia, a táncos lábú kutya és gazdija, Bárdos Adrienn a dog dancing társadalom budaörsi tagjai. Ez a kutyás hobbisport nem az erőn felüli teljesítményről vagy a különleges adottságokról szól, hanem a kutya és gazdája (szakszóval felvezetője) akkor sikeresek, ha természetes módon, mindenféle erőltetés nélkül működnek együtt. Az alapszabályok is kimondják: legelső a kutya egészsége.
„A kutyával szembeni méltányos és barátságos bánásmód magától értetődő.” (Nemzetközi Dog Dancing Szabályzat)
Tavaly júliusban Adri ezt nyilatkozta a Budaörsi Naplónak: „Kilenc éve kezdődtek a mozgás- és légzőszervi panaszaim, többféle betegséggel küzdök. Ahogy teltek az évek, egyre inkább éreztem, hogy ez korlátokat állít elém. Nem tudtam részt venni a közösségi programokon, beszűkültek a baráti kapcsolataim és több időt kellett a négy fal között töltenem, mint szerettem volna. Fel kellett adnom a díjlovaglást is, pedig versenyekre jártam. A kutya nemcsak fizikailag segít, bár az a leglátványosabb, hanem kiszabadít a lakásból és lelki erőt ad, ha kell.” Az idén augusztusban pedig azt a hírt kaptuk róla és Miáról, hogy igen sikeresen szerepeltek a Dog Dancing Európa Bajnokságon, most a szlovákiai országos bajnokságra készülnek, ami október közepén lesz.
„Általában heti háromszor félórát töltünk gyakorlással, amikor versenyre készülünk, de most új kűrt is tanulunk, ezért a szokásostól eltérően, többször edzünk kevesebbet, naponta kétszer 10 percet. Az új trükkök jobban igénybe veszik Mia figyelmét, hamarabb elfárad, és nem akarom nagyon leterhelni. Viszont ha egy nap kimarad a gyakorlás, az már hiányzik neki” – mondja újabb kérdéseinkre válaszolva a fiatal lány. Egy új kűr betanulása hónapokba telik. Szlovákia után, ahol még az idei kűrt adják elő, jövő áprilisban, a Hatvani Bajnokságon viszik először versenyre az új koreográfiát, amit már most gyakorolnak.
Hazai Dog Dancing verseny kevés van és azok megrendezése is bizonytalan – mesélte. Aminek az lehet az oka, hogy Magyarországon csak mintegy 40-50 versenyző van, és nem olcsó megrendezni egy ilyen eseményt. De a hatvani bajnokság például nagyon népszerű a külföldiek körében is, mert nagyon színvonalas. „Ám bármikor mehetünk például Ausztriába vagy a már említett Szlovákiába, az ottani, kutyakiállítással egybekötött versenyekre. Az egyes államok országos bajnokságára ugyanis bárki benevezhet, más országokból is, sőt, például az augusztusi Európa Bajnokságon japán versenyző is indult.
Adrienn és Mia idei eredményei: februárban volt itthon a Hungexpo területén a Dog Dancing Téli Kupa, „amelyet még a felkészülésünk részének tekintettem, ez tulajdonképpen egy versenyhelyzetben történő edzés volt. Ennek megfelelően nem a hivatalos, hanem a hobbi osztályban indultunk, ahol csak szóbeli értékelés van, nem pontozzák. Itt próbáltuk ki először az új kűrt, amivel májusban a II. Hatvani DaDo Dog Dancing Bajnokságon elsők lettünk freestyle kategória II. osztályában. (Az I. osztályban már nem indulhatunk, mert feljebbléptünk a II. osztályba, ami úgy lehetséges, ha egy versenyen a pontszámaink elérik a győztes pontjainak a 85 százalékát.) Augusztusban Belgiumban az Európa Bajnokságon nem értünk el helyezést, de minden értelemben nagy élmény volt, hiszen ez egy magas szintű nemzetközi esemény.”
S hogy mi a különbség az amatőr és profi versenyek között? Valójában nem amatőr és professzionális, hanem hobbi és hivatalos osztályok vannak, ezen belül pedig freestyle és HTM (Heelwork to Music) kategóriák. Freestyle-ban – Adriennék abban szoktak indulni – nincs megkötve, hogy milyen elemekből álljon a bemutató, míg HTM-ben szigorúbbak a szabályok. Van 18 kötelező pozíció, amelyek a kűr legalább 75 százalékát alkotják. A bírók figyelik a kutya jelzéseit, mennyire csóválja a farkát vagy mennyire ideges, mert minden kategóriában a legfontosabb szempont a kutya egészsége, ami semmiképp nem veszélyeztethető. Ezért pontlevonással jár, ha túl sok két lábon járást, kúszást, ugrást, hátramenetet kell csinálnia, vagy ha esetleg szigorúan bánik az állattal.
Adrienn már akkor nézegette az interneten a videókat a külföldi előadásokról, amikor még nem volt kutyája. „Mia most 4 éves, és amikor kölyökkorában hozzám került, hamar kiderült róla, hogy fogékony az ilyesmire. Imád játszani, a trükkök tanulását is játéknak tekinti, és mindent nagyon szeret, amit velem együtt csinálhat. Az, hogy komolyabban foglalkozzunk a Dog Dancing-gel akkor dőlt el, amikor először beneveztem egy versenyre és Mián látszott, hogy nagyon élvezi az ezzel járó felhajtást is.”
Sok sikert kívánunk Adriennek és Miának az októberi, szlovákiai szerepléshez!
