Lampert Lászlót a budaörsiek tetováló szakemberként ismerik, így nekik is újdonság, hogy hamarosan megnyílik az első kiállítása a Budapesti Titok Galériában. Ahol egyébként egy festményét jelenleg is láthatjuk, aminek a címe „Muddy Waters.” Augusztus 12-től szeptember 9-ig azonban önállóan mutatkozik majd be, és a tárlat címe: ” Van még cucc a pincében”.
Ki Lampert László? „Budapesten születtem és éltem életem jelentős részében. Feleségemmel 2016-ban költöztünk Budaörsre, mert fontos volt, hogy Pesthez közel tudjunk maradni, de mégis élvezzük egy kicsit a kisvárosi nyugalmat”- osztja meg magáról. Hozzátéve, hogy „Budaörs remek választásnak bizonyult, nagyon megszerettük. Kisfiúnk is ide született 2018-ban. Feleségem itt helyben dolgozik”
És hogy kezdett el László festeni? „Kisgyerekkorom óta mindig rajzoltam, számomra ez volt a hobbi, az elfoglaltság, az öröm. Fiatalabb koromban inkább csak grafikákat készítettem, de már ekkor törekedtem arra, hogy részletgazdagon alkossak. A tetoválással 2005-ben ismerkedtem meg és innentől kezdve egészen napjainkig elválaszthatatlan párost alkotunk. A mesterem tanácsára kezdtem el színes rajzokat készíteni, és 2009-ben specializálódtam a portrékra. Ekkor még a minél gyorsabban, minél többet rajzoljak mottót követtem, így az akkori próbálkozások eredménye, hogy a karaktereket mindenki felismerte, de hiányzott belőlük az a bizonyos plusz”.
„Mindig körültekintően választok alanyt, például olyan színészt vagy zenészt, aki közel áll hozzám, így sokáig fenntartja az érdeklődésemet. A legtöbb rajzomban a valósághű ábrázolásra törekszem, de mindig belecsempészek egy kis egyediséget. Több rajzos csoportba, oldalra töltöttem fel anno a munkáimat, és jó érzés töltött el, amikor úgy kommentálták, hogy tipikus Lampert alkotás. Grafikában továbbra is a realista stílus vonz, de ha színekről van szó, akkor merészebb vagyok.”
Festeni László saját bevallása szerint nem olyan régen, körülbelül két éve kezdett el. „Egy ismerősömnél láttam, hogy a kisfiúk szobája falára készítettek egy kedves képet. Az én fiam is biztosan örülne neki – gondoltam -, és kedvenc mesefiguráit vettem sorra, miután láttam rajta, hogy mennyire tetszenek neki. Pocoyo és barátai, Vuk és Karak, Vahúr és Fickó, sőt a 101 kiskutya néhány kedves mancsosa is díszíti már a szoba falait. Majd kicsit kisebb, átláthatóbb és rugalmasabb felületet kerestem a folytatáshoz és vettem pár festővásznat. Youtube-os oktató videókból próbálkozom építkezni. Család és munka mellett leginkább éjjel van időm alkotni, ilyenkor szól egy kis blues, ami a kedvenc zenei műfajom. Nem túl sok képpel büszkélkedhetek még, eddig18-nál járok, de már megmérettem magam a „The Talent” versenyen, ahol a több száz alkotás közül sikerült bekerülnöm amatőrként a legjobb 50-be, aminek nagyon örülök.”
„Keresem még a stílusomat, talán ami közel áll hozzám az a POP-ART, próbálom ezt minél jobban megismerni. Nemrég jelentkeztem tagnak a Budaörsi Művészek Egyesületébe (BUM), a nyár végén lesz szavazás.”
Célok? „Egész életemben volt, amit kitűztem magam elé, de általánosságban csupán annyi, hogy szeretnék valami maradandót alkotni, amire a fiúnk egyszer majd büszkeséggel tekinthet vissza. Akinek pedig van kedve és ideje, azt ősszel szeretettel várom az első kiállításomra!”
