Lehet-e stressz nélkül például matekot tanulni és jegyek osztása nélkül tanítani azt? Igen, lehet, sőt nemcsak egy magániskolában vagy külföldön, hanem egyebek között itt Budaörsön a Hermanban…
…Igaz, jelenleg még csak egyetlen ötödikes osztályban és alapítványi támogatással kísérletképpen, és az oktatási környezet miatt kompromisszumokkal (hiszen azért mégiscsak kapnak a gyerekek havonta egy érdemjegyet, amire visszatérünk), de létezik ilyen. Erről Turcsik Viktor az iskola igazgatója, ezúttal matematika tanári „sapkában” tartott online élménybeszámolót tegnap a Magyar Pedagógiai Társaság szervezésében.
Az egyik kulcsmondat, amivel kezdte a bő félórás tájékoztatót, hogy „egyetlen tanulói megnyilvánulásra érdemjegy nem adható”, magyarán egyetlen felelet vagy egyetlen dolgozat nem elég az értékeléshez. „A jegy nem lehet pallos” – szögezte le. Ami mellett számos érv szól, és vannak azért ellenérvek is, egyebek között, hogy a szülők nem értenek a szóból, vagyis a szöveges értékeléssel nem tudnak mit kezdeni. De mint később kiderült, nemcsak a szülők vannak ezzel így, hiszen amikor a Herman egyik diákja negyedik után átment egy másik iskolába, mivel náluk a készségtantárgyakból nincsenek jegyek, a fogadó iskola mégis ragaszkodott a gyerek utólagos leosztályozásához. Szóval bármilyen jól hangzik is, hogy ne frusztráljunk a jegyekkel, nem könnyű ezt megvalósítani.
De hogy is zajlik ez Turcsik Viktor ötödikes kísérleti osztályában matematikából? Havonta egyszer a diákkal közösen megbeszélik, hogy az addigi teljesítménye hányast érdemel, és a tanár úr állítása szerint ebből soha nincs feszültség. Hogy miért hittük, hittem ezt el neki, ahhoz persze meg kellett előbb ismerni azt a különleges és rendkívül érdekesnek tűnő módszert, amit ebben a (hangsúlyozzuk) pilot projektben alkalmaz.
Az alapja a Matific alkalmazás, amit meg lehet vásárolni, és egy diák számára mintegy ötezer forint most, amit jelenleg az alapítvány finanszíroz. A későbbiekben azonban, ha beválik, a szülőknek kell. Ez ránézésre egy internetes játék, sőt, nem is csak ránézésre, mert egy „kalandsziget”, de a nagy különbség, hogy mondjuk lövöldözés helyett a gyerekek az egyes állomásokon matematika feladatokat oldanak meg. Van egy avatáruk, a képen ő a léghajós emberke, aki elmehet például a gyakorló szigetre, vagy arra, ahol a tanár adja ki számára a megoldandó feladatokat, és „a küldetés teljesítésével” pontokat lehet szerezni, „pénzt keresni”, vagyis tanulni. A program elején Turcsik Viktor határidőt is szabott a gyerekeknek, de végül ezt megszüntette, mert az a lényeg, hogy ha valami nem sikerül elsőre, ahhoz térjen vissza később a gyerek, így egyetlen határidő maradt, a tanév vége. Mit lát a tanár? Azt nem, hogy a gyerek hol és hányszor rontja el a feladatot, de azt igen, hogy mennyi időt fordít a tanulásra, mire sikerül megoldani valamit és pontot (illetve ez esetben csillagokat) szerezni. És a már megszerzett pontokat nem lehet elveszíteni, így itt senki nem tudja lerontani a korábbi „jegyeit”, csak javítani tud azokon. Beszámolójában Turcsik Viktor hangsúlyozta, hogy ez a játékos tanulás és értékelési módszer elsősorban a tanulásba befektetett energiát ismeri el és nem annyira a készségeket, az adottságokat, bár egy jobb képességű gyerek értelemszerűen kisebb ráfordítással is hamarabb juthat el a feladatok végére. Ugyanakkor egy tanulási nehézséggel küzdő diák számára is garantált a sikerélmény, ha szorgalmas.
Megtudtuk, hogy jelenleg egy Spanyolországban élő diákjuk is velük tanul a Matificben, illetve hogy maga a rendszer folyamatosan „versenyezteti” a benne részt vevőket, így a saját eredményeiket nemzetközi szinten is össze tudják hasonlítani. Az igazgató úr tudomása szerint bár van még olyan hazai iskola, ahol használják ezt, az ő mostani beszámolójához hasonlóval még nem találkozott.
Visszatérve még az osztályzatokra: náluk csak hármas („tessék többet tanulni”), négyes („van benned még tartalék”) és ötös („ez remek”) van.
Az online fórumon résztvevők kérdéseire válaszolva kiderült az is, hogy a gyerekek párokban dolgoznak és bár az első párt ők maguk választották, egy idő után párcserét javasolt nekik a tanár úr a hatékonyabb munka érdekében. Az órákon a gyerekek a saját okostelefonjaikat használják, mert az iskolának nincs annyi tablettje vagy számítógépe, de a telefonok „mindig frissek”. Illetve, hogy a tanuláshoz használnak más, egészen egyszerű eszközöket is, például a számoláshoz kupakokat, és higgyük el, hogy bár maga a program egy játékon alapul, az eredményeket csak nagyon kemény munkával lehet elérni, amit viszont a gyerekek többsége bele is fektet. S akik nem? „Tudomásul kell vennünk, hogy mindig vannak gyerekek, akiknek néha súlyosabb magánéleti problémáik vannak, mint az iskola” – mondta az igazgató, de ezzel a módszerrel előbb vagy utóbb őket is be lehet vonni a tanulásba.
Bővebben: a beszámolóról a videó a Magyar Pedagógiai Társaság oldalán hamarosan elérhető.