Sokan hallottak már a Lajka Állatvédő Alapítványról, azonban az kevéssé ismert, hogy tagjai pontosan mivel foglalkoznak, hogyan védik az állatokat. Erről, a felelős állattartásról és a budaörsi kóborállat-helyzetről beszélgettünk Pályi Melindával, aki az alapítvány egyik alapító tagja és a budaörsi állatmentés tevékeny résztvevője.
BÉ: Mikor, kik és milyen céllal hozták létre a Lajka Állatvédő Alapítványt?
PM: Kifejezetten a Budaörsön és környékén élő állatok megmentésére jött létre 2019-ben ez az alapítvány, melyet Dr. Bártfay Zoltánné hívott életre, aki annak idején a Budaörsi Állatmenhelyt is létrehozta. A többi alapító tag is korábban a Budaörsi Állatmenhelynél dolgozott önkéntesként, az azt működtető Budaörsi Állatvédő Egyesület tagjai voltak, de onnan azért távoztak, mert nem értettek egyet a menhely mostani vezetőségének állatvédelmi elveivel. A Lajka Alapítvány tagjai szeretnének tenni a bajba került kóbor állatokért, szabad idejükben önkéntesen dolgoznak, segítik az alapítvány munkáját. Dr. Bártfay Zoltánné, Gabi néni sajnos tavaly májusban elhunyt, de az ő szellemiségét visszük tovább az alapítvány működésében.
BÉ: Mit érdemes tudni az alapítvány munkájáról?
PM: Munkánk elsősorban a kóbor állatok gondozására terjed ki, etetjük, gyógyítjuk, ivartalaníttatjuk őket és gazdát keresünk nekik. Két-három hetente tartunk adománygyűjtő nyílt napot, ahova örökbeadandó állatokat is kiviszünk. Ezt télen a Fressnapf mellett tartjuk a Tescoban, nyáron más helyszínekre is kimegyünk. Ezeken a nyílt napokon, amikor sok emberrel találkozunk tájékoztató beszélgetésekkel hívjuk fel a figyelmet a felelős állattartásra, igyekszünk a közvéleményt meggyőzni, ugyanis a szemléletformálást is feladatunknak érezzük. Ilyenkor érdeklődünk, hogy mit gondolnak az állatvédelemről, hogyan tartják ők az állatokat vagy mennyire fogékonyak arra, hogy egy kóbor állatot megsegítsenek az utcán. Érzékelhető, hogy sok új információt hallanak tőlünk, de az a tapasztalatunk, hogy van fejlődés ebben a témában, főleg a fiatalabb generáció nyitott erre.
BÉ: Miért érzed fontosnak ezt a szemléletformálást?
Szükség van arra, hogy az emberekkel a helyes állattartásról beszélgessünk, illetve a helyes állattartás felé tereljük őket, ami Nyugat-Európában már évek, évtizedek óta létezik. Ez a szemléletformálás hiányzott Magyarországon az utóbbi évtizedekben. Nálunk a felelős állattartás még nagyon gyerekcipőben jár, hiszen egyelőre ott tartunk, hogy az állatvédelmi törvényben most január 1-től határozták meg egyáltalán azt, hogy nem lehet kutyát tartósan láncon tartani. Nyugat-Európában pedig ott tartanak, hogy nem teszik ki az udvarra a kutyát, mert ha valaki állatot tart, az úgy gondolja, hogy az nem azért van, hogy jelezzen, mert arra ott a riasztó, hanem azért van, hogy az ember közelében, bent a lakásban, családi körben legyen.
Azt hiszem, hogy még 10-15 évbe telik, mire mi magyarok erre a szintre el fogunk érni. És azon belül is a fiatalabb generáció lesz az, akik képesek lesznek más megközelítésben látni az állattartást és arra a szintre fogják emelni a társállatok tartását, ahogy a kutyák-cicák azt tényleg megérdemlik.
Külföldön, Nyugat-Európában menhelyi állatot sem lehet 2-300 Euro alatt örökbe fogadni. Mivel kevesebb a kóbor állat, emiatt értéke van. Több külföldi segélyszervezet ment innen, Magyarországról állatot, mert tudják, hogy milyen rossz körülmények vannak itt: a gyepmesteri telepeken el vannak altatva az állatok helyhiány miatt, sok az állatkínzás. A mentett állatokat Németországban, Ausztriában, Svájcban adnak örökbe, ahol teljesen más a szemlélet. Akkor lesz majd itt változás, amikor kevés lesz az állat és nem mindenki fog tudni hozzá jutni, akkor lesz értéke az állatnak. De ez sokára lesz, mert ennek érdekében a hozzá nem értő, illegálisan működő állatszaporítók tevékenységét is meg kellene állítani, akik szabálytalanul szaporítják és értékesítik az állatokat. Gyakran belterjes szaporítást alkalmazva, és ezeket a genetikailag selejt, beteg állatokat feketén, újsághirdetésekben árusítják. Sok ember pedig bedől annak a hazugságnak, hogy csak azért nincs törzskönyve az állatnak, mert nem váltották azt ki. Normális tenyésztő ilyet nem csinál, törzskönyv nélkül nem ad állatot örökbe, akárkinek sem ad és azt is folyamatosan nyomon követi… Aki törzskönyv nélkül ad állatot, az mind szaporító. Ezt nagyon könnyen fel lehetne göngyölni, mert sok ilyen hirdetés van a médiumokban, meg a közösségi és adásvételi oldalakon, ott vannak, tálcán kínálják magukat, de mégsem tesz senki ellene. Már csak az adójogszabályok be nem tartása miatt is lehetne hadjáratot indítani ellenük, hogy megszűnjenek a szaporítók.
BÉ: Hogyhogy az ivartalanítást is magára vállalja az alapítvány?
PM: 2019 óta vagyunk kapcsolatban a svájci Susy Utzinger Alapítvánnyal, amit egy svájci hölgy alapított, aki nagyon sokat tett már az állatvédelemért. Ez az alapítvány külföldi alapítványokat támogat és ivartalanítási programjuk is van. Ugyanis az állatvédelem kapcsán ők korán felismerték azt a problémát, hogy a kelet-európai országokban azért magas a kóbor állatok száma, mert túl sok a szaporulat. Emiatt vannak ilyen rossz helyzetben: sok az állatkínzás, rengeteg a rosszul tartott, sérült és beteg állat. Mert ha kevesebben lennének, akkor volna annyi ember, háztartás, ami a már megszületett állatoknak gazdát, otthont ad. Így azonban nincsen, és nagyon sok állat marad kint az utcán, ahol aztán szaporodnak, így még több kóbor állat lesz, egyre csak halmozva a problémát. Ennek a véget nem érő folyamatnak egyetlenegy megoldása van, mégpedig az ivartalanítás. Ezt felismerve a Susy Utzinger Alapítvány magyar és más, külföldi alapítványoknak ingyenesen biztosítja a beavatkozást. A gyakorlatban ez úgy működik, hogy a helyi alapítvány önkéntesei, mint például a Lajkáé, az állatokat begyűjtik, mert ők tudják, hol vannak az egyre növekvő létszámú kolóniák, ivaros kóbor állatok. A begyűjtött állatokat elviszik az állatorvoshoz és ivartalaníttatják. Erre a feladatra kapunk egy éves keretet a Susy Utzinger Alapítványtól, oly módon, hogy az ivartalanítás költségét közvetlenül ők fizetik ki az állatorvosoknak. Mi a munkánkat adjuk bele, az egészet megszervezzük, majd az állatokat lábadoztatjuk.
A Lajka Alapítvány az ivartalaníttatásnál többet is tesz, mert utána is nyomon követjük a kóbor állatok sorsát és rendszeresen kijárunk etetni az általunk ismert kolóniákhoz, figyeljük őket. Ha új cica érkezik, őt is ivartalanítjuk, ha valamelyik beteg lesz, elvisszük állatorvoshoz. Így a gazdátlan kolóniában élők élik az életüket, de az ivartalanítási program segítségével csökken a számuk.
De segítséget nyújtunk a lakosságnak is, ha valahova odakerül egy kismacska, akit nem tudnak befogadni, vagy lesz egy szaporulat, amivel nem tudnak mit kezdeni, vagy találnak egy sérült állatot, akkor igyekszünk segíteni a lehetőségeinkhez mérten. Ez úton is szeretnénk megköszönni a SUST támogatását és a magyarországi képviselőjük Mészáros Gabriella munkáját.
BÉ: Hogyan történik egy kóbor macska ivartalanítása?
PM: Van egy nemzetközileg elfogadott eljárás, az ún. TNR-módszer (Trap Neuter Return: befogás-ivartalanítás-visszaengedés), melynek lényege, hogy befogjuk az állatot és az ivartalanítás után visszaengedjük az élőhelyére. Az ivartalanított macskák bal füléből egy pici darabot lecsippentenek, ez a nemzetközi egyezményes jele annak, hogy ivartalanítva van, és legközelebb már ilyen célból nem kell befogni. Több állatorvosnál ivartalaníttatunk, de a legtöbb macskát, dr. Pécs Mártánál, a Vahur-Vet rendelőben Törökbálinton. A másik állatorvos, aki nagyon sokat segít nekünk, a budaörsi dr. Zsigmond Balázs. Általában péntekenként van ivartalanítási napunk, 6-8 cicát viszünk minden pénteken, a kolóniákból meg a rászorulók macskáit, akik igénylik. A Susy Utzinger Alapítvány segítségével 2020-ban 250 macskát ivartalaníttattunk, 2021-ben pedig több mint 300-at. A svájci alapítvány azon túl, hogy segít minket az ivartalanítási projektben, és adományokat is kapunk rendszeresen, például ételadományt, nagyon-nagy hangsúlyt fektetnek arra is, hogy az emberek szemléletformálása itt Magyarországon megtörténjen, többek között tájékoztató webináriumokkal.
BÉ: Az eddigiekből úgy tűnik, főleg macskákkal foglalkoztok.
PM: Igen, jellemzően cicákkal foglalkozunk, mert az ideiglenes befogadók közül sokan csak cicákat tudnak fogadni, a kutyákat nehezebb elhelyezni. Másrészt itt a környéken a macskahelyzet az, ami problémásabb, ezen a környéken erre van szükség, hogy a macskahelyzetet rendezzük így, a kutyahelyzet megoldottabb, itt lényegesen kevesebb a kóbor kutya, mint Magyarország elmaradottabb területein. Budaörsön sok helyen vannak macskakolóniák, főleg a Frankhegyen és Kamaraerdőn, ezekre rendszeresen kijárunk, illetve macskaeledellel segítünk azoknak, akik már korábban is etették ezeket a kolóniákat.
BÉ: Mit jelent az ideiglenes befogadási rendszer és hogyan működik?
PM: Vannak olyan önkénteseink, akik ideiglenes befogadást vállalnak. Mindig van náluk egy-két vendég cica, akiknek az állatorvosi teendőit, élelmezését a Lajka Alapítvány állja, ők pedig a munkájukat és szeretetüket adják ehhez. A cicákat otthonukban elhelyezik, szocializálják, addig velük vannak, amíg nem találunk nekik gazdát, majd amikor ezek a cicák állandó gazdira lelnek, újabbat fogadnak be magukhoz ideiglenesen.
Mi nem hiszünk a menhelyes macskatartásban. Sokáig az volt a gyakorlat, hogy menhelyen tartottuk mi is a macskákat, míg örökbefogadót nem találtunk nekik. De sajnos az a tapasztalatunk, hogy a macskáknál a tömeges tartás egyrészt az egészségi állapotukra nézve nagyon káros, mert a rengeteg fertőző macskabetegséget óhatatlanul egymásra ragasztják – az a macska is, aki egészségesen került be, a menhelyen megbetegszik -, másrészt a macskák nem szeretnek nagy közösségben élni, ők általában magányos állatok, ha kolóniába verődnek is, az csak az élelem miatt van. Ha tömegesen tartjuk a macskákat és bezárva, akkor az immunrendszerük és a lelki egyensúlyuk felborul, ami szintén betegségekhez vezet. Ha egy macskát ketrecbe zárnak, napokig, hetekig nem eszik, van olyan, amelyik bele is pusztul ebbe. Mindez egy befogadónál, lakásban nem fordul elő, nem fenyegetik a betegségek, szeretetteljes környezetben még a vad cicák is szocializálódnak, megtanulják az alomtálcát használni, megszokják a gyerekeket, esetleg más állat jelenlétét.
Ez az ideiglenes befogadó rendszer bevált, lényegesen több cica gyógyul meg, és kerül gazdához így, mint amikor a menhelyen keresztül csináltuk. Több mint húsz ideiglenes befogadóval dolgozunk, de folyamatosan keresünk újabbakat. Van, akinek ez kifejezetten azért felel meg, mert nem is akar hosszú távon állatot. Ha olyan az életformája, hogy sokat utazik vagy dolgozik, de egyébként állatszerető, és szeretne részt venni az állatmentésben, akkor időszakosan, amikor tudja, hogy több ideje van, szól, és egy időre befogad egy cicát.
BÉ: Aki szeretne, hogyan tud támogatni benneteket?
PM: Az alapítvány közhasznúsági bejegyzésére várunk, amit reméljünk hamarosan elfogad a bíróság, így lehetőség lesz arra, hogy a lakosok adójuk 1%-át számunkra felajánlják, ez nagy segítség lenne munkánk hatékonyságát tekintve.
Támogathatják még alapítványunkat pénzadományokkal, állatorvosi költségekre folyamatosan gyűjtünk. Számlaszámunk 1174211-25341579-00000000
Az utóbbi időben sok támogatónk lett, szerencsére, ezúton is mindenkinek nagyon köszönjük a segítséget! A legnagyobb költség az állatorvosi, hiszen az állatokat oltatni kell, féregteleníteni, az ivartalanítás után is felléphetnek olyan komplikációk, amiket orvosolni kell, gyógyszerezni, s ehhez folyamatosan gyűjtjük az adományokat. Szeretnénk a segítségnyújtást minél több állatra, és minél több rászoruló emberre kiterjeszteni.
A tavalyi évben több mint száz cicát tudtunk örökbe adni, és ezt mind azoknak az adományozóknak köszönhetjük, akik segítettek nekünk, hogy a cicákat meg tudjuk gyógyítani, be tudjuk oltatni, és ivartalaníttassuk, mert felnőtt cicát csak úgy adunk örökbe.
Korábban már a budaörsi önkormányzattól is kaptunk segítséget szemléletformálásra, amit nagyon köszönünk ezúton is! Az önkormányzati támogatásból több tábla is kihelyezésre került Budaörsön, melyeken a felelős állattartásról és az ivartalanításról tájékozódhatnak a lakosok. Minél többen olvassák, és hatásukra ha csak a saját állatukat ivartalanítják, annál kevesebb lesz a probléma és annál kevesebb a szenvedő állat.
Fotók: Facebook/Lajka Állatvédő Alapítvány
