“Minden jó hazafinak kötelessége a közjóban szolgálni. Ezen kötelességemnek, hogy megfeleljek, gondolataimat előadom, kívánván, hogy oly jó szívvel felvételődjenek, mint aminéművel én írtam” – vetette papírra 220 évvel ezelőtt Muskatirovics János ügyvéd, pesti szenátor.
Ezekkel a kissé patetikus, de tartalmában megszívlelendő sorokkal kezdte véleményezését a Budaörsi Kertbarátok Dr. Luntz Ottokár Egyesülete a településnek a Budaörs Város Önkormányzata által társadalmi egyeztetésre bocsátott, 2024 és 2029 közötti időszakra tervezett Környezetvédelmi programjáról, amit a Lawand Mérnöki Iroda Kft. készített. Azonban nem csak a kertbarátok, hanem a Teremtésvédők Ökumenikusan Budaörsön (TÖB) közösségének tagjai is éltek a lehetőséggel, hogy a Környezetvédelmi programból hiányzó, de a városunkat különösképpen érintő környezeti problémák megoldására vonatkozó elképzelésekről egy tartalmas tanulmányt állítsanak össze. A több oldalas anyag elkészítésében oroszlánrészt vállalt Dr. Szövényi Gergely és Beöthy-Husz Katalin.
A véleményezés egyik fő témájával, a vízgazdálkodással kapcsolatos tanulmányi kirándulásra hívta Beöthy-Husz Katalin a Budaörsi Kertbarátokat Kecskemétre, ahol egy egész napos program keretében ismerkedhettek meg a csapadékvíz kezelésnek egy különösnek tűnő, ám annál kézenfekvőbb megoldásával, az esőkertekkel. Négy budaörsi vett részt ezen az alkalmon, ahová egyébként még Újvidékről is jöttek érdeklődők. Budaörs Város Önkormányzata is képviseltette magát a szakmai bemutatón Székelyné Szatmári Csilla személyében, ami bizakodóvá tette a tagokat annak tekintetében, hogy a városvezetés érdemben fog foglalkozni a Környezetvédelmi tanulmány társadalmi egyeztetése során beérkezett releváns ötletekkel.
A 2024. október 15-én tartott rendezvényen két, a témában nagy tudású és sok tapasztalattal rendelkező szakember tartott előadást, illetve helyszíni bejárással egybekötött ismeretterjesztést. Egyikük, Pásztor Zsófia, aki okleveles kertészmérnök és díjnyertes tájépítész az Amerikai Egyesült Államokban él és csak ritkán tart előadást Magyarországon. Már húsz éve foglalkozik a fenntartható környezet alakítással Washington államban, jelenleg is az ottani, általa alapított Farmer Frog nonprofit szervezet (https://farmerfrog.org/) egyik társ-ügyvezetője. Könyvet is írt az esőkertekről, melynek címe: Rain Garden for the Pacific Northwest. Nem csak hobbi kertészeknek, hanem főiskolai és egyetemi hallgatóknak tanít restaurációs kertészetet, városi mezőgazdaságot és akvapóniát. Kecskeméti előadásának is az volt a fő témája, hogyan lehet megoldani a városok esővíz okozta gondjait a kert kialakítás technológiájának jó megválasztásával. Bemutatta a már megvalósult pozitív példákat, például az USA Washington államában már évek óta működő esőparkokat.
A klímaváltozás következtében sajnos egyre többször fordul elő, hogy extrém mennyiségű csapadék hullik le egyszerre, majd azt szárazság követi. Rávilágított, hogy Magyarországon a jelenlegi gyakorlat rossz irányba halad (a csapadék gyors kivezetése a városokból, sőt, az országból), így azonnal változtatnunk kell. Ennek érdekében át kell alakítani a zöldfelületek kezelését (ide tartozik az is, hogy minél kevesebb területet burkoljunk le) és a lehulló csapadéknak meg kell találni a helyét. Ezt részben esőkertek kialakításával lehet elérni, amelyek képesek a csapadék összegyűjtésére, helyben tartására, szűrésére, valamint annak későbbi hasznosítására.
Az esőkert egy olyan – környezetétől mélyebben fekvő, speciális talajszerkezetű – kertrészlet, amelyben összegyűlik a – belevezetett – esővíz, így helyben tartja azt azáltal, hogy részben lehetővé teszi a víz lassú visszaszivárgását a földbe, részben pedig a benne lévő növények révén hosszú időre megtartja, illetve párologtatásával a légkörbe is visszajuttatja a nedvességet.
Ábrák forrása: provertes.hu
A másik előadó, a kecskeméti Zöld Küldetés Egyesület elnöke, Farkas-Barta Kata már öt éve dolgozik azon, hogy a homokos talajú, csapadékban szélsőséges adottságú városban a csapadékvíz hiánya, illetve időnkénti bősége (villámárvizek) okozta problémákat mérsékelni lehessen. Vezetésével már több helyszínen sikerrel alkalmazták a városban az erdőparkok, esőkertek gyakorlatát. Nevéhez fűződik a Magyarországon az elsők között kialakított esőkert, amelyet 2021-ben létesítettek a Gerlice utcában. Itt az útmenti árkok helyett esőkertek kialakításával oldották meg a csapadékvíz elvezetést. Ezért is hívják szivacs-városoknak az esőkerteket alkalmazó településeket.
A délutáni programban a résztvevők bejárták a kecskeméti helyszíneket, ahol az esőkertek és erdőparkok már megvalósításra kerültek, valamint megtekintették a városban kialakított, esővíz tárolásra alkalmas mesterséges tavat, ami mellett egy szép parkerdőt, és arborétumot alakítottak ki. Ezek a kecskemétiek kedvelt rekreációs helyszínei, és a nyári hőséget 5-6 fokkal csökkentik.
A kecskeméti példák nélkülözik a domboldalakról lefolyó csapadékvizek megoldásait, mert a város sík helyen terül el. Annál inkább érinti ez a probléma Budaörsöt. A várost észak felől határoló domboldalakról sok helyen akadálytalanul folyik le a víz. Ennek megoldása, hogy le kell lassítani a víz mozgását, lefolyását például vízszintes akadályokkal (úgynevezett övárkokkal) domboldalon, illetve mélyedésekben, árkokban esőkertek kialakításával. Jellemző még Budaörsre, hogy sok a burkolt felület és nagy a beépítettség.
Bizony, lenne mit átalakítani, hogy a gyors átfolyásra terelt vizek egy része a már meglévő zöldfelületekre kerüljön, de még jobb lenne azokon is inkább a szivacsként működő esőkerteket kialakítani. Vagyis olyan innovatív módszerekre van szükség, amelyekkel alkalmazkodni lehet a szélsőséges csapadék-ellátottsághoz, illetve ami a természetben is lejátszódó folyamatokat veszi alapul mintaként.
Ebben várják a városvezetés segítségét a budaörsiek, és erre hívják fel a figyelmet a Budaörsért együtt gondolkodók.
Írta: Nagy Sándor Lászlóné Nyíri Ágnes
