A veszélyhelyzeti korlátozások részleges feloldásával május 4-től szabadabban érezheti magát Magyarország lakossága – kivéve a Pest megyében élőket, környékünkön a helyzet változatlan. A koronavírus-járvány alatt kialakult életmódjáról Pintér-Tarnai Krisztinát, a lakótelepi Közösségi Ház vezetőjét kérdeztük.
Hogyan éled meg ezt az időszakot?
Lehet, hogy furcsán hangzik, de én a magam részéről örülök ennek a helyzetnek. Egy lehetőségnek tekintem a befelé fordulásra, ami nekem most a legjobbkor jött… Most váltam el sok-sok év után, emiatt még elég nehéz. Kicsit remeteként létezek, de nem zavar. Felnőttek a gyerekeim, a lányommal élek, ő is már húsz éves. Fiamnak pedig már van két gyermeke. Ők már nagyon hiányoznak.
Egyébként, ettől eltekintve számomra olyan, mintha nem is lenne vírus, egyáltalán nem foglalkozom vele. Ez biztosan azért van, mert nem nézem a híradásokat, nem szeretem ezt a pánikolást, nem az én világom. Azt mondta egyszer egy híradós, aki ott is hagyta ezt a munkát, hogy a hírek nagy része, 40%-a nem is igaz. Azért hagyta abba, mert már nem bírta gyomorral. Ezt mindenkinek érdemes észben tartania, ha nézi, figyeli a médiát. Amennyi hírt a közösségi oldalon látok, az nekem bőven elég. Csak a boltban jut eszembe a helyzet, ahol maszkos embereket látok. Lemegyek hetente egyszer-kétszer vásárolni, akkor azért persze kesztyűt húzok.
Az elején, az első hétben még kicsit rossz volt, mikor nem alakult ki, hogy mi is ez az egész, akkor a bizonytalanság még jobban bennem volt és nehezebb volt az itthonlét, mentem volna a munkahelyemre állandóan. De mostanra már letisztult a helyzet, igyekszem a pozitív oldalát látni a dolgoknak, és így gondolkodni.
Hogyan telnek a napjaid?
Nagyrészt itthon vagyok. Általában reggel jógázom, majd napozom az erkélyen, miközben meghallgatok az interneten valamilyen ismertető előadást. Bagdi Bella pozitív dalait, műsorait is szeretem hallgatni.
Most értem meg a nyugdíjasokat, akik azt mondják, soha nincs semmire idejük! Valahogy olyan hamar elmennek a napok, és egy csomó mindenre nem is jut idő, amit szerettem volna. Viszont sokfélét tanulok… figyelem a jógás videókat a tévében és az interneten, ez nekem is egy tanulási, fejlődési lehetőség. Azon kívül több online tanfolyamon is részt veszek.
Sokat olvasok is, most például egy olyan könyvet, ami nagy segítség ebben a helyzetben. Dr. Joe Dispenza: A Placebo te magad légy! Arról szól, hogyan működünk mi, emberek. A saját öngyógyító erőnk az, ami nagy arányban elősegíti a gyógyulást, akár gyógyszert szedünk, akár placebo-t. De a placebo is jobban hat azoknál az embereknél, akik eleve pozitívan gondolkodnak. Leírja az agyi folyamatát is ennek az egész jelenségnek. A negatív beállítottságú ember, akinek már van egy előre kivetített képe, hogy milyen rossz dolgok fognak történni vele, annak valószínűsíthetően nem fog hatni úgy a gyógyszer, de a placebo sem annyira. Aki viszont eleve optimistán látja a jövőjét, azoknál sokkal eredményesebb bármilyen kezelés.
Ismerősöm is úgy volt vele, mint én, hogy eleinte nem hagyta magát megfélemlíteni. Aztán elkezdte figyelni a híradásokat, azóta fél. Kérdeztem, ha ilyen állapotba kerülsz tőle, akkor miért jó az, hogy nézed? Mennyivel jobb tudni ezeket a –ki tudja mennyire igaz- állításokat?
Nagyon kevesen vannak, akik ezekkel a hírekkel nem manipulálhatók, márpedig ami a médiából jön, annak túlnyomó többsége manipulációra irányul, a nézettség miatt. Legfeljebb utólag korrigálnak, amikor viszont mindegy, mert a félelem már kialakult. Mint például a fiatal brit diplomata esetében, aki meghalt koronavírusban, utólag derült ki, hogy egyébként alkohol okozta májkárosodása volt meg krónikus hasnyálmirigy-gyulladása. Mindenkinek receptre felírnám, hogy ne nézze, hallgassa a híradásokat.
Figyeljük meg, a média hírei után hogy érezzük magunkat. Ha néha engem is elér egy-egy hír, rögtön érzem magamon, ahogy megy le az energiaszintem, és kezdem fizikailag is rosszul érezni magam. Az érzékenyebb emberek ezt könnyen át tudják venni, bele tudják magukat érezni. De ha nem a vírusról van szó, akkor is csak az a hír, hogy ki kit ölt meg, hol voltak balesetek. Arra emlékszem, hogy jó pár éve, amikor még nem volt kereskedelmi csatorna az M2 adón Bayer Ilonának volt egy olyan műsora, hogy Jóhíradó. Csak jó híreket mondott. Pár hetet ért csak meg. nem voltak vevők az emberek a jó hírekre.
Ha bemondanák, hogy egy nap hányan halnak meg daganatos megbetegedésekben, akkor attól rettegne jobban a lakosság. De most mindenki csak ettől fél, mert a média erre helyezi a hangsúlyt. Csak az a baj, hogy a félelem leviszi az energiaszintet, az immunrendszert gyengíti, és máris kiszolgáltatottabbak vagyunk. Mindig lehet valamitől félni, ha valaki nagyon akar, az talál is okot rá. Pedig annyi mindennek lehet örülni, szépek a fák, süt a nap.
Mondják, hogy a hála a legjobb gyógyszer. Keresni kell olyan dolgot naponta az életünkben, amiért hálásak lehetünk. Aki keres az talál is!
Minden rosszban van valami jó, ebben a rosszban is meg kellene találni és abba kapaszkodni félelem és szorongás helyett. Pár napja egy idős látogatónk megkért, hogy vigyek valamit a boltból neki. Amikor mentem felé, és figyeltem ahogy a füvön ültek családok pokrócokon, a gyerekek labdáztak, játszottak. Olyan nyugalom áradt a helyzetből, és azt éreztem, hogy ez így van rendben. Ez a járvány egy tanítás az emberiségnek. Már történnie kellett valaminek a világban. Üresek a repterek, tisztább a levegő…
Én azt vallom, hogy itt nem a vírus a fő ellenség, hanem ez a félelem, a pánik, attól betegednek meg az emberek. A könyv teljesen megerősít ebben a vélekedésemben. El is gondolkoztam azon, ha most hirtelen bejelentenék, hogy vége a vírusnak, akkor lehet, hogy az emberek elhinnék, és tényleg vége lenne. Én azon a véleményen vagyok, hogy ez így terjed leginkább, a félelem miatt. Ez egy nocebo hatás.
Ezért igyekszem megtalálni, megfigyelni a pozitív dolgokat, és azokat előtérbe helyezni.
A családunkban is vannak, akik nagyon félnek, főleg az idősebbek, nehezen viselik a bezártságot. Esetükben ez egy hozott dolog is, ők a háborúban nőttek fel. Ez is aktivizálódik, a háborús emlék, annak ellenére, hogy most nem olyan rossz a helyzet, mint akkor volt. Nekik ez még inkább egy mentális teherré válik. A másik pedig, hogy nem mozognak eleget, pedig legalább egy kis séta a napon nagyon fontos lenne. A mozgás ami felszabadítja az érzelmeket, a csontoknak, izmoknak, vérkeringésnek is fontos! A nap pedig a legjobb D vitamin, és a legjobb immunerősítőnk.
Sokszor eszembe jut, hogy anyáink, nagyanyáink mikor a háborúban, pincében voltak, nem volt internet, nem volt telefon, nem volt tévé, most meg mennyi mindenünk van! Ezt kell nézni, hogy nem a pincében szorongunk, ha úgymond be is vagyunk zárva, mégis ezernyi lehetőségünk van.
Ez most a befelé figyelés időszaka… ez az, amit nehezen tudnak sokan elfogadni, pláne a pörgős emberek. Szembe kell nézni a dolgaiddal és saját magaddal… ez is megviseli meg az embereket, azokat, akik nem bírnak egy helyben, otthon lenni, akik nem tudnak szembenézni belső, lelki problémáikkal.
Látogatói előtt bezárt a Közösségi Ház kapuja, de vannak-e online programok?
A Jókai Mór Művelődési Ház szervez eseményeket. Kezdték a kenyér-szépségversennyel, meg van a Karanténkonyha sorozat, most pedig az Otthoni frizura- és szakáll szépségverseny.
Előfordul, hogy fölhívnak látogatók, felfrissíteni tudásukat, ha elakadnak a Meridián tornában. Volt, aki mondta, olyan hálás azért, hogy ezt megtanulhatta, mert most erősítésként alkalmazza magán. Ha csak ő van egyedül, aki hasznát veszi, már volt értelme csinálni! Azért remélem, többen is vannak vele így, mert 25-30-an mindig voltak ezen a tornán. Írják, hogy hiányzik. Majd ismét lesz, ha újra nyitunk. Ezen kívül kezelem a látogatói oldalunkat, van, hogy egy nap húsz ember is jelentkezik a csoportba. Kapok visszajelzéseket a posztokról, amiket megosztok, általában örülnek nekik, sőt, volt, aki azt írta, megváltoztattam az életét egy kiírással: valamin éppen gondolkodott, és pont akkor raktam föl olyan megosztást, ami elindított benne egy folyamatot. Ezek a visszajelzések engem is megerősítenek abban, hogy érdemes ezt, így csinálnom. Igyekszem, hogy ez a látogatói közösség megmaradjon.
Egyáltalán nem jársz be most a Közösségi Házba?
Az első hetekben szabadságon voltunk, de most már bejárok. Megnézem, jött-e posta, meglocsolom a virágokat – figyelek a házra. Elvégzek olyan feladatokat, melyekre eddig nem jutott idő a tevékeny mindennapokban. Iratokat rendezek, szortírozok. Kapcsolatot tartok a partnerekkel.
A szabad könyvespolcról az összes könyvet odaadtuk egy szervezetnek. 1100 könyvünk volt már, azt is be kellett dobozolni. Örülök, hogy jó helyre kerültek! Valamint optimistán szervezem már az őszi programokat. Hiányoznak a látogatók, a jövés-menés, az élet a házból! Ott ez a nagy csöndesség nem jó.
És mit teszel egészséged megőrzéséért?
Vannak illóolajaim, elkezdtem kicsit ezekkel is foglalkozni. 100%-os tisztaságúak, nekem ez a kézfertőtlenítőm is. Fűszerként, de gyógyszerként is használhatók,rengeteg lehetőség van bennük! Például vírusok ellen. Volt, aki kérdezte, hogy mit használok, azt válaszoltam, semmiféleképpen nem a félelmet, ami gyengíti az immunrendszert, hanem olyasmit, ami erősíti. Valamint aszkorbinsavat emelt adagban és egyéb immunrendszer erősítő homeopátiás szereket.
Úgyhogy én azt mondom, inkább az immunrendszerünket erősítsük, mint a félelmeinket. Mert egy erős immunrendszert nehezebben dönt le akár egy vírus is.
A meridián pontok közül is a legjobban elérhető a Vastagbél 4, az egyik immunrendszer erősítő pont, egy érzékeny részt a hüvelyk és mutatóujj csontjainak találkozásánál,a két csont közötti lágy részen, azt érdemes naponta megmasszírozni.
Ezek azok, amikkel én most felvérteztem magam. Valamint a betegség-megelőzéshez, az immunrendszer-erősítéshez hozzátartozik a táplálkozás is, igyekszem egészséges ételeket enni.
Például miket?
Hát például ma reggel cukrozatlan kakaóporral megszórt banánt ettem. Lénárt Gittától tanultam, aki a nyers ételek szakértője. Nagyon szeretem a mákos ételeket, rengeteg vas és kálcium van a mákban. A mákos gubát is lehet banánnal készíteni, a kiflit helyettesíti a felkarikázott banán. Lehet édesíteni, de én nem szoktam, a banán elég édes. Bio banánt szoktam venni. Turmixot készítek még szintén banánból, de nem tejjel, hanem keverem más gyümölccsel, például áfonyával, málnával vagy akár naranccsal és ásványvízzel hígítom.
Meg a cukkinis „spagetti”, ami szintén nagyon finom. Felcsíkozzuk a cukkinit, és csinálunk hozzá „bolognai” szószt, de nyers élelmiszerekből: aszalt paradicsom, kápia paprika, fokhagyma és egy datolya kell bele. A végén meg lehet szórni napraforgó maggal, attól lesz olyan, mintha húsdarabok lennének benne, majd a sörélesztő pehely helyettesíti a sajtot. Nem azt mondom, hogy csak ilyeneket eszem, de igyekszem minél több nyers ételt bevinni az étrendembe. Próbálok egészségesen táplálkozni, legalábbis odafigyelve. Amiben ízfokozó van vagy egyéb mesterséges adalékanyag, azt most pláne érdemes kerülni. Inkább olyasmit jó enni, ami energiát ad.
Kautzky Szemők Adrienn, aki gyakran tart előadásokat nálunk is a Közösségi Házban, az egyik tévéműsorban azt a tanácsot adta, hogy a vírus megelőzéseképpen húslevest érdemes fogyasztani. Én legalább 20 óráig főzöm a húslevest, ennyi idő kell ahhoz, hogy kifőjön a csontból is meg az inakból is a kollagén és egyéb tápanyag. Leginkább csirke vagy kacsa farhátból és apróságokból főzöm, de a végén olyan intenzív íze lesz, mint egy marhahúslevesnek.
Belül kell erősnek lenni, mert ha belül erősek vagyunk, akkor a külső támadásokat is könnyebben átvészeljük, illetve lazán ellenállunk.
Ha valaki folyton csak azt mondogatja, hogy neki mennyire elege van ebből, és hogy utálja ezt a helyzetet, az szintén az immunrendszerét gyengíti vele. Ezért nagyon fontos, milyen mentális állapotban állunk hozzá.
