Karácsonyi étkezések a régi Budaörsön

0
485

Napjainkban már december 24-én is bőséges az ünnepi vacsora, de a hagyományok szerint nagymamáink idején még nem így volt. Éjfélig csak tészta és gyümölcs került az asztalra, utána jöhettek a húsok.

Az ünnepek adventtal kezdődtek: ez volt az előkészület, a várakozás ideje, amelynek tiszteletére időszakos böjtöt is tartottak. Szenteste, azaz december 24-én a hagyomány szerint ekkor együtt volt az egész család. Az aznapi vacsora böjti étel volt, mivel a böjt éjfélig tartott. A vallásos budaörsiek komolyan megtartották a böjtöt: diós vagy mákos tésztát, mákos gubát főztek, az asztalon pedig alma, szőlő és dió volt. Az éjféli mise után már nem böjtöltek. Általában főtt házikolbászt ettek tormával, hiszen nemrég volt a disznóvágás, így friss volt a hús. Étkezés után jó házibort ittak.

Karácsony napja a legnagyobb ünnepek közé tartozott és tartozik ma is Budaörsön, a Húsvét, Pünkösd, Úrnapja és a búcsú mellett. Az ebéd friss, finom baromfileves kezdődött, hiszen akkoriban minden portán volt liba, kacsa vagy csirke. Utána sült kacsát, libát, rántott és sült disznóhúst ettek. A főtt húshoz, főleg a marhahúshoz általában ízes paradicsomszószt tálaltak. Az ebéd mellé kétnaponta salátát vagy savanyú káposztát fogyasztottak, töltött káposztát főként újévkor ettek, amelyet a téli ünnepekre maguk savanyítottak. Az ételek mellé mindig került bor is. (Forrás: Népszokások és hagyományőrzés Budaörsön (Heimatmuseum, 2001.)

Fontos tudni, hogy a régi időkben minden ételnek megvolt a maga szimbolikája, a mágikus jelentése, és ezzel tisztában is voltak az akkori emberek. Szakál László Régi ünnepek a konyhában című könyvében feleleveníti, hogy a mák például a bőséget biztosította és vonzotta a házhoz, a dió megvédte a háziakat és elhárította a rontást, a méz pedig megédesítette a mindennapokat, ezáltal az egész életet. Elengedhetetlen karácsonyi kellék volt az alma is, amely gömbölyű pirosságával az egység, egészség, szépség és szerelem szimbóluma volt.

A gyümölcsök felhasználásához különféle hiedelmek is társultak. Steinhauser Klára A Forrás című művében bemutat egy szép régi szokást, miszerint a karácsonyi vacsoránál az édesapa óvatosan felszeletelt egy almát, de vigyáznia kellett, hogy a magja ne sérüljön meg, mert az rosszat jelentett a jövőre nézve. Az édesapa annyi részre vágta a gyümölcsöt, ahány tagú volt a családja. Mindenki kapott egy-egy szeletkét, ezzel biztosítva, hogy jövőre ugyanennyien ismét együtt legyenek. Ezt a szokás jó volna manapság feleleveníteni, hiszen ez éppen az ünnep lényegét ragadja meg.

LEAVE A REPLY

Please enter your comment!
Please enter your name here