Ez a cikk 2017. 07. 23-án jelent meg először
Kamaraerdőben, a Törzsgyümölcsösben, az 1900–as években már nagy mennyiségben és „alig árért” lehetett kapni Kálmán körte facsemetét. Nem is olyan régen nem volt olyan porta vagy szőlős Budaörsön, ahol ne termett volna ez a muskotályos-édes gyümölcs.
Nem is olyan régen nem volt olyan porta vagy szőlős Budaörsön, ahol ne termett volna Nyári Kálmán körte. Ennek okait kutatva jutottam el ismét Kamaraerdőbe a Törzsgyümölcsöshöz, ahol már a 19. század végén, magas szinten folyt a gyümölcsfák nemesítése és szaporítása.
A Kertészgazdasági jegyzetekben 1896-ban jelent meg egy cikk Jókai Mór tollából, amiben azt írja, hogy „a magyar Kálmán körte a legnemesebb fajok között említhető, ott ahol szeret, például a Balaton vidékén. De én nálam nem szeret. Későn kezd el teremni s nem olyan szép gyümölcsöt, mint Füreden, ahonnan az ojtóágakat hoztam.” Majd további dokumentumokból az is kiderül, hogy Budaörsön az 1900–as években már nagy mennyiségben és „alig árért” lehetett kapni ilyen facsemetét, és mivel Jókai alapító tagja és fő támogatója volt a kamaraerdei árvaháznak, az Erzsébet Otthonnak, talán nem téves kapcsolatot keresni korábbi cikke és a között, hogy az otthon kertészete elkezdte nemesíteni ezt, a budaörsi viszonyokhoz igen jól alkalmazkodó facsemetét.
Mit tudunk Nyári Kálmán körtéről? Egyebek között azt, hogy sok más néven is hívják még: torzsátlan, budai, Szt. Lőrinc és Kármán körtének is, tehát az eredete Kis-Ázsiába nyúlik. A korai magyar elnevezése, a Kármán ugyanis egy kis-ázsiai török nép és város neve. Egész Európában ültették és írásos forrásban először 1636-ban utalnak rá.
A Nyári Kármán körte augusztus második felében érik, ekkor a legzamatosabb. Csak néhány napig tárolható, de jól szállítható. Gyümölcse nagy, varasodásra igen érzékeny. Vékony, világoszöld, éretten sárga héja a napos oldalon barnáspirosan mosott. Tömör húsa olvadó, sárgásfehér, bő levű. Jellegzetes aromája muskotályos-édes. Lekvárt és pálinkát is készítettek belőle. Fája erős, sátorozó koronát képez, ágai lehajlók. Koronája szétterülő, kusza. Nedves termőhelyet igényel, száraz termőhelyen a gyümölcshús szétfolyik. Korán termőre fordul, de hajlamos a szakaszosságra. Korán virágba borul, részben öntermékenyülő.
A körtefák igen hosszú életűek, amire példa Balatonalmádi 350 éves, nemrégen díjat nyert fája. Méreténél fogva térképészeti pont is. Koronájának az átmérője körülbelül 14 méter. A nevezett fa évente 5-10 mázsa egészséges termést biztosít, minden növényvédelem nélkül. Betegségekkel szemben ellenálló fajta. (Bővebben: http://evfaja.okotars.hu/fa/2012/balatonalmadi-350-eves-kortefa)
Egy történet szerint Bauer József, akit 1946-ban telepítettek ki Budaörsről Németországba, mindig az itt hagyott fáit siratta. Az elűzetett házának kertjében ugyanis három körtefa volt, és az egyikbe be volt vésve, hogy 1917. Az elbeszélés alapján a családfő a fát Gyümölcsoltó Boldogasszony napján ültette fiainak. Amikor József az 1960-as években hazalátogatott, az első útja a régi házához vezetett, hogy megkóstolja a még mindig termő fa gyümölcsét.
Cikkünk üzenete: Védjük és óvjuk örökségeinket!
Írta: Bánvölgyi Rozál (fotó: slideplayer.hu)
