Másodközlés! Első megjelenés: 2021. 10.28.
Jó-e vagy sem, ha kivisszük a gyerekeket a temetőbe, különösen halottak napja környékén? Egyebek között ez is felmerült, amikor néhány szülővel arról beszélgettünk a múlt héten, hogy mivel töltik az őszi szünetet az óvodások és kisiskolások…
… Néhányan ugyanis a sírok gondozását is megemlítették a közös programok között, illetve a hétvégén már sokan megkezdik a zarándoklatot a távolabbi temetőkbe, egy gyertyagyújtásra. A legtöbben várhatóan november 1-jén mennek emlékezni, ami munkaszüneti nap. Ekkor van „Mindenszentek”, ami keresztény ünnep, a naptárban nem szereplő szentek emléknapja. Sokan keverik a Halottak Napjával, de az november 2-a, és a nem üdvözült lelkeké.
Visszatérve a gyerekekhez: Andinak senki nem mondott semmit, amikor édesanyja meghalt, 14 évesen magára maradt a kérdéseivel. Ez a mai napig szorongással tölti el, ha az elmúlásra gondol. A kislányai még fiatalabbak, mint ő volt akkor, és nem egyszer kérdezték már meg tőle, hogy „Anyu, ugye te nem halsz meg, mint a nagyi”, ő meg ilyenkor nem tudja, mit feleljen. „Nem, dehogy, ne féljetek” – mondaná, de inkább csak gondolja. Mert nem biztos benne, hogy ez a jó válasz. A cél, hogy megpróbálják természetesnek tekinteni az élet végét, hiszen a kezdete is az, és ezért együtt mentek ki most is lemosni a sírt, virágokat ültetni és beszélgetni, vasárnap pedig együtt mennek majd gyertyát gyújtani.
„Mi csak a nagymamával megyünk ki a temetőbe néha, apa és anya nem szeret odajárni” – meséli a 12 éves Kincső. Mint kiderül, a nagymama még nagyon fiatalos, de a dédi, akivel különösen szoros volt a kislány kapcsolata, nemrég hunyt el. Mivel a család nem vallásos, az elmúlást sem közelítik soha Isten felől. Sőt, leginkább sehonnan nem közelítik meg, mert egyszerűen nem téma. Ha dédi szóba kerül, akkor nem az elmúlásról beszélnek, hanem hogy mit szólna ehhez vagy ahhoz, és minek örülne.
Rita két kisfiú édesanyja, és gyakran beszélgetnek a nagymamáról, aki jó pár éve ment már el, ezért a kisebb fiú csak a fotók alapján emlékszik rá. A család mélyen hisz a fenti gondviselésben és Rita meg van győződve róla, hogy anyukája az ő minden lépésüket figyeli, ezért imádkozás közben gyakran tőle kér, és állítása szerint kap is tanácsot. A sírhoz együtt járnak ki a gyerekekkel rendszeresen, nemcsak az évfordulókon, és ott is közösen imádkoznak hogy minden rendben legyen.
„Amíg nem volt megkeresztelve a fiam, a férjem családja megtiltotta, hogy kivigyem a temetőbe, valamilyen hiedelem miatt” – döbbentett meg válaszával Éva. A rokonok ugyanis úgy gondolták, a megkereszteletlen gyerekeket még semmi nem védi az ártó démonoktól, lelkektől, könnyen megszállhatják őket vagy ráakaszkodhatnak. Amit a fiatal édesanya ugyan ostobaságnak tart, de a békesség kedvéért csak egy év múlva, a keresztelő után mentek ki a gyerekekkel a nagyszülők sírjához.
„Nincs korhoz kötve, hogy mikortól vigyük ki a gyerekeket a temetőbe, mert bármikor és bármiről lehet velük beszélni. A lényeg, hogy az ő szintjükön és az ő szókincsüket használva” – válaszolja kérdésünkre Farkas Gábor a budaörsi Herman iskola pszichopedagógusa, mediátor. A másik, ami nagyon fontos, hogy ha egész évben nem került szóba az elhunyt nagymama, de egyszer egy évben kimennek hozzá, azzal nem tud mit kezdeni a gyerek, mert nem hiteles. De ha többször beszéltek róla, vagy közös tevékenység előzi meg az ünnepi temetőlátogatást, az sokkal elfogadhatóbb a gyerekeknek. És például a sötétben a sok mécses szép, amit a gyerek esztétikailag is pozitív élményként élhet meg. Az előttem megkérdezettekre reagálva: az Istenhez való viszony szempontjából is az a lényeg, hogy egész évben milyen mintát lát a gyerek. Hogy beszélgetnek-e róla, hogy mi van a túlvilágon, vagy nem. Ezt sem lehet csak egyetlen naphoz időzíteni. Ahol azonban téma az elmúlás, ott az is érdekes lehet a gyerekeknek, hogy a világon milyen sokféle a temetkezési szokás, sőt, hogy itt nálunk is mennyit változott. Emiatt dédinek van például sírja a temetőben, de a nagybácsinak nincs, mert az ő hamvait a kedvenc folyójába szórták. Illetve mindig jó, ha időként előveszünk régi tárgyakat, fényképeket, és közösen felidézzük az elhunyt családtagokról az emlékeket.
Egyetértve a szakemberrel: nem tudjuk minden bajtól vagy szomorú dologtól megóvni a gyerekeket, így az elmúlástól sem. E sorok írója szerint nem is kell. Azt kell nekik elmondani, hogy ha meghal egy szerettünk, jó barátunk, akkor természetes, ha szomorúak vagyunk, ha sírunk, viszont ez idővel átalakul kevésbé fájdalmas emlékezéssé. Emlékezni viszont soha ne felejtsünk el! Ezért, aki úgy gondolja, hogy ő maga sem szeret temetőbe járni, ne tegye. És ha nem szeretné, a gyerekeit se vigye ki a sírhoz, vagy nem feltétlenül akkor, amikor sokan mennek. Ám a családi múlttól ne fosszuk meg a gyerekeket, találjunk alkalmat az ismereteink átadására, akár egy gyertya meggyújtásával, akár anélkül, és persze nemcsak Halottak Napján.
Fotók: Budaörsi régi temető 2023. október 26.
