Szubjektív
Elkorcsosult a világunk, amiről mindenkinek megvan a maga története. Tény, hogy az akár húsz-harminc évvel ezelőtti erkölcsi normákat mára egyre kevesebben tartják be. Mégis, minden alkalommal, amikor rossz indulatú, másokra ártalmas dolgot tapasztalok, újra és újra meglepődöm az embereken.
Még júniusban történt, hogy a szomszédunkban lévő üres telken az első szokásos nyári gyomtalanításra került sor. De – a korábbi években megszokott gyakorlattal ellentétben – nem kaszálással próbált a tulajdonos által megbízott „szakember” megszabadulni a méteres gazoktól, hanem gyomirtó permetezésével. Amivel egyebek között az a gond, hogy nem kerestek meg minket, közvetlen szomszédokat, nem kérdezték meg, hogy mi a véleményünk a gyomirtó szerről, ráadásul annak tudatában nem tették meg, hogy a kerítés mentén néhány éve apósom szőlőt telepített. Szinte hallom a manapság divatos trend szerinti gondolatmenetét mind a szomszédunknak, mind a gyomirtónak: ehető növényt divatos és trendi ember nem tart a kertjében. Vagyis nem kell figyelemmel lenni a szomszédra? A trend ellenére azonban a szőlő az szőlő, és szerettem volna szüretelni belőle, de gyomirtósan nem tehetem, hiszen nem szeretném megmérgezni se magamat, se a családomat. Vagyis egyfelől anyagi károm keletkezett, hiszen a szőlőt nem ehettük meg, másfelől ha véletlenül nem lettem volna szemtanúja a gyomirtózásnak, vagy nem jövök rá, hogy mitől pusztulnak a gyomnövények a szomszédban, tudatosan meg is mérgeztek volna.
Mint írtam, ez még a nyár elején volt. Amiért mégis most teszem szóvá, hogy ezen a hétvégén a másik telekszomszédunk, illetve az általa megbízott munkások a kert végében lévő szerszámos kamra felújítása közben a festékes, korhadt léceket és a szigetelő üveg- vagy kőzetgyapot pamacsait egyszerűen átdobálták a veteményeskertünkbe illetve a málnabokrainkra. Megdöbbenésemben és felháborodásomban szólni se igen tudtam. Mert tessék mondani, mi járhat, vagy éppen nem jár azoknak a fejében, akik pusztán hanyagságból károsítják mások tulajdonát, és ami még fontosabb, az egészségét? Ez szerintem, legyen az ok akárcsak a tudatlanság, felér bármilyen testi sértéssel.
A legszomorúbb, hogy általában – én sem tettem egyik esetben sem sehol feljelentést, mert nem lehet már meg nem történtté tenni, a hatósági eljárás, a bizonyítás pedig teher – nem jár büntetéssel. Így az elkövetők meggyőződéssel végzik és végezhetik tovább kártékony, egészségkárosító tevékenységüket.
