A VI. Gyermekvédelmi Szakmai Napon tegnap Vekerdy Tamás pszichológus és Gyurkó Szilvia gyermekjogi szakértő előadásait hallgathatták meg a meghívott pedagógusok, a gyermekvédelem területén dolgozók és egyéb érdeklődők a budaörsi városházán.
Manapság nemcsak az oktatásra igaz, hogy ami kötelező az ártalmas, rombol, pusztít és ami lehetséges, mert alternatívákat enged, az pozitív, hanem nagyon sok más területen is így van ez a közéletben, vagy akár a közigazgatásban – ezzel a gondolattal nyitotta meg Wittinghoff Tamás polgármester a Gyermekvédelmi Szakmai Napot – utalva már a következő előadóra –, amit évről évre Budaörs Város Önkormányzata és az Esély Szociális Társulás közösen szervez meg. Az idén ezen a néven illetve a hatodik ilyen fórumot február 15-én csütörtök délelőtt tartották a városházán.
„Törekszünk-e arra, hogy megtudjuk, milyen a gyerek, vagy pedig végrehajtjuk az állam parancsát, amit a tantervben nyilvánít ki?” – tette fel a fő kérdést Vekerdy Tamás pszichológus „Az iskola – ma” című előadásában. Kétfajta iskolatípus létezik – fejtette ki -, s míg az egyik figyel a gyerekre és megpróbálja megismerni, mi rejtőzik benne, addig a másikat ez nem érdekli, sőt felbőszíti, mivel inkább – Hitler kedvenc szavával – gleichschaltol-t, azaz egyformára vágott alattvalókat akarnak az iskolagyárból megkapni. „Elől betöltjük a gyereket, hátul pedig kiköpi a méretre gyártott alattvalót. Tehát tulajdonképpen rabszolganevelő intézménnyé tesszük az iskolát, ennek megfelelően pedig a pedagógust, aki sokkal többre és sokkal jobbra volna képes, szintén igyekszünk rabszolgává silányítani.” Hozzátette, hogy ez rossz, a lenini időket idéző működés, amely eredménytelen és haszontalan, és ezt kell felismernünk. A mai iskola nem gyerekközpontú, sőt az értelmetlen elvárások hada gyakran neurotizálja a gyerekeket. Sok hiábavaló ismeretet gyömöszöl az agyába, ahelyett, hogy az öt alapvető készség (értő olvasás, írás, számolás, angol nyelv ismerete és felhasználói szintű számítógép-ismeret) birtokába jutna.
Mit tehetünk szülőként a gyerekünkért? Meséljünk neki minden nap, hiszen „az anyanyelvi fejlettség az erős, szilárd és szuverén gondolkodás alapja”. Hagyjuk szabadon játszani és kibontakozni. Legyen szem előtt, hogy „a következő években két tulajdonság lesz fontos és viszi előre a világot: a kritikai érzék – na, ezt az autoriter hatalmak nem tudják elviselni – és a kreativitás. E kettő nélkül nem lesz előrelépés” – szögezte le a szakember. Addig pedig, amíg a jelenlegi rendszer nem változik meg, a szülőnek a gyerek „cinkosává” kell lenni, és nem szabad hagynia, hogy megnyomorítsák és beteggé tegyék a rá zúduló elvárások.
„A felmérések szerint manapság sokkal több időt töltünk képernyő előtt, mint alvással, és 10 felnőttből 6 úgy érzi, hogy függ valamilyen digitális eszköztől, ráadásul 4 úgy gondolja, hogy túl sok időt tölt online” – ezt már a következő előadó Gyurkó Szilvia, a Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány gyermekjogi szakértője osztotta meg a hallgatósággal, „Digitális gyermekkor, digitális gyermekvédelem” című előadásában, ami a mai „digitális gyerekekről” szólt. Megtudhattuk, hogy mégis, vagy éppen ezért, a mai gyerekek életébe már csecsemőkortól beszivárog a digitális világ, hiszen a kütyü ott van az édesanya kezében szoptatás közben és amikor a babakocsit tologatja, később már a kisgyermek kezében is, hiszen addig legalább elvan, és nem zavar sok vizet. Sok szülő használja jutalmazásként vagy éppen büntetésként a különböző kütyüket, így a gyerek hamar megtanulja ezeknek az eszközöknek a fontosságát. Az így felnövő kiskamaszok már több, az online világban fenntartott személyiséggel rendelkeznek, és a legtöbb szülő nincs jelen ezeken az oldalakon.
„A kutatások szerint az esetek 95%-ában a szülő nincs tisztában azzal, hogy a gyerek milyen alkalmazásokon, milyen felületeken mivel tölti az idejét online. Nem tudjuk, hogy a gyerekek valójában mit csinálnak, és ennél nagyobb veszély, ennél nagyobb kockázat nem létezik” – emelte ki a szakértő. „Ez olyan, mintha egy olyan játszótéren játszanának a gyerekek, ahol nem vagyunk ott, nem látjuk őket, nem tudjuk segíteni őket, de cserébe a gyerekek bármilyen magasra felmászhatnak és bármilyen eszközöket kipróbálhatnak.” Az online térben a gyerekekre sok veszély leselkedik, nem csak a rosszat akaró, beteg felnőttek, de a kortársak és a különböző veszélyes, ártalmas tartalmakat felkínáló keresőrobotok is jelen vannak. A különböző csoportokban és tereken ugyanúgy megjelenik a verbális agresszió, a rágalmazás és a megszégyenítés, sőt a zsarolás, és a kirekesztés, kiközösítés is mint a valóságban, mégpedig hihetetlen sok formában és fantáziadúsan.
Mit tehetünk a digitális világ veszélyei ellen? Nagyon fontos a megelőzés: használjunk szűrőprogramokat, legyünk tudatos internethasználók és járjunk elől pozitív példával. Ha már jelen van a baj, akkor törekedjünk az ártalomcsökkentésre és a kárenyhítésre az érintett gyerekek szükségleteit és legjobb érdekét szem előtt tartva. „Sosem késő leülni és beszélni a biztonságos internethasználatról, sosem késő föltenni a szűrőprogramot, elkezdeni kommunikálni erről – a gyerek minden időpillanatában való odafigyelésről beszélnünk” – zárta gondolatmenetét a szakértő.
