Göncz Árpádra emlékeztek

0
316
A száz éve, február 10-én született Göncz Árpád emlékére szervezett megemlékezést a városvezetés ma délután. A Magyar Köztársaság első köztársasági elnökéről elnevezett budaörsi utca mellett, a városháza előtt tartott rendezvényen Szél Bernadett országgyűlési képviselő olvasta fel Wittinghoff Tamás polgármester ez alkalomra írt beszédét, majd Biro Gyula alpolgármesterrel, a polgármesteri kabinet vezetőjével, Vágó Csabával és a helyi képviselő-testület néhány tagjával, valamint pártszervezetek képviselőivel együtt virágot helyezett el Göncz Árpád arcképe mellé.
Az egybegyűlteket Vágó Csaba tájékoztatta arról, hogy 2015-ben bekövetkezett halála óta minden évben tart a városvezetés csendes megemlékezést első köztársasági elnökünkről, Göncz Árpádról. Idén azonban, születésének 100. évfordulóján ezt tágabb keretek közé helyezték és Wittinghoff Tamás polgármester szeretett volna beszédet mondani, azonban mivel nincs rá lehetősége, hogy jelen legyen az eseményen „a demokrata hagyományokhoz méltóan az egyik demokrata megkérte másik demokrata barátját, hogy szavait tolmácsolja.” Így végül Szél Bernadett független országgyűlési képviselő olvasta fel a megemlékező beszédet:
„Száz éve született Göncz Árpád.
Emlékét Budaörsön egy kis utca őrzi a itt a Polgármesteri Hivatal mellett.
A rendszerváltás utáni első, szabadon választott köztársasági elnök, Göncz Árpád 1922. február 10-én született. Hallatlan népszerűségét, a társadalom minden rétegében, azóta sem közelítette meg egyetlen politikus sem.
És máig nem neveztek senkit sem úgy, olyan közvetlenül, mint őt – egyszerűen Árpi bácsinak. Talán nem véletlenül. Aki csak egyszer is találkozott vele, abban a közvetlensége, nyitottsága, őszinte odafigyelése maradandó nyomot hagyott.
Életútja pedig teljességgel kikezdhetetlen. A múlt század magyar történelmének legviharosabb időszakaiban is mindig azon az oldalon állt, amit nem volt könnyű vállalni, de a múlt valamennyiszer az ő, szilárd erkölcsi alapon álló döntését igazolta.
A második világháború végén sorozták be őt katonának, de megszökött a Németországba vezényelt egységétől, majd csatlakozott a fegyveres ellenálláshoz. A koalíciós időkben a Kisgazdapártban politizált. A kommunista hatalomátvétel után nem fogadta el az új rendszert, és bár jogi diplomája volt, segédmunkásként, hegesztőként, csőlakatosként dolgozott. Az 1956-os forradalomban is tevékenyen vett részt, ezért 1958. augusztus 2-án Bibó István perének egyik vádlottjaként életfogytig tartó börtönbüntetésre ítélték a fellebbezés lehetősége nélkül. 1960 márciusában részt vett a váci éhségsztrájkban. Az 1963-as általános amnesztiával szabadult. Ezután a Veszprémi Nehézvegyipari Kutatóintézet szakfordítója volt, majd a Talajjavító Vállalathoz került. 1965-től kezdve lett szabadfoglalkozású író, műfordító. Ahogyan a Rákosi korszakban, úgy a Kádár rendszerben sem kötött semmilyen kompromisszumot. Az 1980-as években a demokratikus ellenzék aktív szereplője, az egyik meghatározó rendszerváltó párt, az SZDSZ egyik alapítója.
Irodalmi munkássága is jelentős, egyik fordítója volt a máig népszerű A Gyűrűk Ura című regénynek, de az ő tolmácsolásában ismerhette meg a magyar közönség Hemingway több művét is.
A Magyar Köztársaság első szabadon választott elnökeként 1990-től 2000-ig töltötte be ezt a tisztséget. Nem elégedett meg az aláírói szerepkörrel, kritikus pillanatokban nagyon határozottan élt jogköreivel. A taxisblokád idején megtiltotta a hadsereg bevetését a tüntetők ellen, az úgynevezett médiaháborúban pedig a végsőkig védte a rádió és a televízió függetlenségét.
Máig ható tanulsággal szolgál az elnöki szerepvállalásáról szóló hitvallása: „Azokat kívánom szolgálni, kiknek szolgájuk nincsen: a védteleneket.””

LEAVE A REPLY

Please enter your comment!
Please enter your name here