Farkas Benedek: „Én egy centrista progresszív liberális ember vagyok”

Kiket választottunk képviselőnek? 1.rész

A régi/új képviselőinkkel a beszélgetést a 25 éves, így a képviselő-testületben legfiatalabb Farkas Benedekkel kezdjük. Az Illyésben érettségizett, ahol volt diákelnök is, és jelenleg a CEU hallgatója, oktatáspolitika és fenntarthatóság a fő kutatási témaköre. A BFE-ben előbb volt aktivista, mint ahogy a Momentum tagja lett – tudjuk meg róla –, és nem vágyik országos politikai karrierre. A közéletbe azért kapcsolódott be, mert úgy érezte, itt helyben szükség van rá.

• Elmesélnéd a tegnapi napodat, hogy mint friss képviselő mit csináltál?
• Reggel megkeresett egy hölgy, hogy az utcájukban szalaggal elzárta valaki a járda egy részét, nem érti miért. A műszaki osztály segítségével utána néztünk és kiderült, hogy az ott építkező engedély nélkül, feleslegesen helyezett ki szalagot, hiszen nem folyik ott munka, így eltávolították. Persze nem lesz mindig ilyen egyszerű a dolog. Ezután, mint az ügyrendi bizottság elnöke begyűjtöttem a képviselőtársaimtól a vagyonnyilatkozatokat…
• Bele is néztél ezekbe?
• Nem, de a képviselők személyes vagyonnyilatkozata nyilvános, bárki megnézheti, a családtagjaiké azonban nem, bár ezt szintén le kellett adniuk, és ezekbe, mint a bizottság elnöke belenézhetnék, de egyelőre nem éreztem erre késztetést.
• Majd akkor, ha felmerül valamilyen probléma?
• De az én feladatom akkor sem az, hogy ellenőrizzem a képviselőtársaimat, csak hogy eleget tettek-e a leadási kötelezettségüknek. Egyébként szerintem ahogy Magyarországon működik a vagyonnyilatkozati rendszer, az nagyon kis visszatartó erővel bír a korrupcióval szemben, de még mindig jobb, mint a semmi. Hiszen ha valami nincs benne, legalább annyi kiderül, hogy az illető hazudott.
• S hogy folytatódott a napod?
• Az önkormányzati tulajdonú intézményekben voltunk műszaki bejáráson, amin kicsit fel is idegesítettem magam, mert hát az iskolák ugye hiányoztak a középületek listájáról, mert ezek már nem a városé. Voltunk azonban az összes óvodában, bölcsődében, a kamaraerdei közösségi házban, az idősek otthonában…
• Itt hogy áll a beruházás?
• Már csak a belső munkálatok vannak hátra; nagyon szép lesz, lett.
• A szomszédok nem mentek át reklamálni az őket ért hátrányok miatt?
• Nem, hiszen munkaidőben voltunk ott, és biztos vagyok benne, hogy a részönkormányzat illetve a terület képviselője Kisfalvi Péter kezeli a helyzetet. Azért egy idősek otthona, vagy egy bölcsőde ellen nehezen igazolható a tiltakozás szerintem, mert egyértelműen a közjót szolgálják.
• Voltatok-e például a művelődési házban?
• Voltunk és nekem nagy élmény volt a kulisszák mögött járni, megismerni a hangosítást, a raktározást, ez utóbbi gond is; amit meg kell oldani…
• A legnagyobb probléma pedig, hogy a művelődési ház és a színház két külön intézmény egy épületben.
• Bár nem szakterületem a kultúrpolitika, szerintem nem probléma, ha egy ekkora településen egy épületen osztozik a két intézmény, mert totális kihasználtsága két ekkora színpados, modern felszereléssel és nézőtérrel rendelkező teremnek nem lenne. A hosszabb távú koncepcióban is az szerepel, hogy közös modernizált épület létesülne, akkor is együtt lenne a művelődési ház és a színház.
• Korábban volt arról szó, hogy vagy a színház vagy a művelődési ház átköltözhet a régi posta (még régebben iskola) épületébe, de ez lekerült a napirendről, mert az épület teljes felújítására nincs pénz.
• Szomorú, hogy mindig erre kell hivatkozni, de Budaörsön a költségvetés igazi mozgásterét megszüntette a szolidaritási hozzájárulás, amely egy adó, amit a kormány vetett ki az önkormányzatra, s erről egyébként most jött meg az Alkotmánybíróság véleménye (amelyről ITT olvashatnak részletesen – a szerk.) De szerintem a PostART és a Babtér csodálatos helyek, nem járnánk jól, ha ezeket kiszorítaná a művelődési ház vagy a színház.
• Azok is megmaradhatnának, csak valahol máshol, mert azt az épületet jobban ki lehetne használni. Mi a véleményed arról, hogy képviselők bejárnak intézményeket? Amikor ez 8-10 évvel ezelőtt szokás lett, én meglepődtem, mert a képviselők közül nem mindenkinek van olyan műszaki végzettsége, hogy egy beázásról megállapítsa, mekkora a kár vagy felismerjen egy rejtett hibát, ami kevésbé látványos, de az elhárítása sokszor sokkal többe kerül. Nem lenne elég, ha a műszaki osztály előkészítené és a képviselő-testület elé terjesztené a saját javaslatait?
• Szakértőkkel együtt megyünk erre a bejárásra, a hivatalnak több különböző munkatársa is jön ilyenkor, van, aki műszaki szempontból, van, aki költségvetési szempontból ért hozzá és az egész bejárást az alpolgármester vezeti. Szerintem hasznos ez a bejárás, és azt is fontos tudni, hogy az ellenzéki képviselők is jelen lehetnek, bár most csak Kisberk Balázs (Gazdakör) jött el. Itt lehet véleményeket ütköztetni, hiszen így működik egy képviseleti demokrácia.
• Tehát úgy látod, hogy jobb személyesen látni, mint papíron leírva.
• Igen, és a bejáráson személyesen találkozunk az intézményvezetőkkel, így kiderült például az, hogy volt olyan igényük, amit korábban jeleztek az önkormányzat felé, de közben már megoldották. Tehát fontos, hogy fizikailag ott vagyunk, nagy hozzáadott értéke volt, hogy több különböző fél volt egyszerre jelen.
• Ha már a közvetlen képviselői találkozásról van szó, te hogyan fogod megoldani a fogadóóráidat?
• Igyekszem nagyon elérhető lenni, a Facebook-oldalamat azért hoztam létre, hogyha rákeresnek az interneten a nevemre, akkor rögtön feljöjjön és lehessen nekem üzenetet írni. Az email címem és a telefonszámom is elérhető.
• Lesz fogadóórád, irodád?
• Irodám az természetesen nem lesz, nincs is értelme, az óriási pénzkidobás lenne. Nem tehetjük meg a város költségvetésével, hogy ilyen dolgokra költsük. A Polgárok Házában van a Budaörs Fejlődéséért Egyesületnek irodája, ahogy a Fidesznek is és a Gazdakör is meg fogja kapni, jár nekik a rendelet szerint. Az is egy helyszín. Van egy képviselői szoba a városházán, de én bárkivel bármelyik kávézóban vagy sörözőben is nagyon szívesen találkozom. Szerintem a mai világban, amikor másodpercek alatt el tudjuk egymást érni, nem érdemes leülni egy helyre és várni, hogy valaki odajön-e. Egy lakosnak is valószínűleg rosszabb az az időpont, mint amit ő javasolna. Egyébként már a kampány során is volt olyan lakos, akivel több egyeztetés után, de végül meg tudtunk beszélni egy találkozót, amikor neki jó volt.
• És ő miért keresett?
• Több dologgal kapcsolatban, de a legfontosabb ügy a Bauhaus volt számára.
• Hogy épül-e vagy nem?
• Igen.
• És tudtál rá érdemleges választ adni?
• Akkor már el tudtam neki mondani azt, amit a városi tévében is, hogy nem merem kimondani a száz százalékot, de kilencvenkilenc százalék, hogy nem fog épülni Bauhaus.
• Ez van, akinek örömhír, van, akinek nem. Ez nagyon megosztotta az embereket.
• Igen, ennek megvan a rossz oldala is.
• Elvesztettünk egy nagy adózót, egy nagyon jó áruházat is, de a környéken élők örülhetnek, hogy Bauhaus nem, de más biztos fog oda épülni.
• Ez egy nehéz téma, mert abszolút lettek volna előnyei ennek az áruháznak, de azt is látni kell, hogy nem jött rá a Bauhaus sem, a város műszaki osztálya sem, hogyan oldanák meg a kamionok logisztikáját például, úgy, hogy ne legyen ebből igazi nagy probléma. Azt nem mondom, hogy semmi nem lesz ott, de remélhetőleg egy kisebb igényű üzlethelyiség fog oda épülni, ugyanis vannak olyan cégek, melyek érdeklődnek. Én azt ígérhetem, hogy átlátható leszek ebben, és bármikor rendelkezésre állok.
• Tehát ez azt jelenti, hogyha hozzád egy információ eljut, akkor azt nem tartod meg magadnak, hanem a lakosság megismerheti.
• Erre nagyon könnyű lenne azt mondani, hogy igen, de nem minden helyzetben mondhatom azt, hogy igen, mert lehet, hogy mindössze arról van szó, hogy még csak érdeklődik egy cég, és az üzleti érdekeket sértene, ha információk kikerülnének. De amint már komoly érdeklődés lenne, akkor rögtön beszélnék a lakosokkal, hogy az nekik is rendben van-e, mert kész tények elé nem akarom állítani őket.
• Milyen kérdésekre számítasz, egyáltalán mivel keressenek a lakosok, vagy mivel ne keressenek, mert abban úgysem tudsz segíteni?
• Szerintem egy képviselő ne mondja, hogy úgysem tud benne segíteni. Természetesen sok ilyen dolog van, nagyon meg van csorbítva a magyar önkormányzatok jogköre. A költségvetési lehetőségek is jóval kisebbek, de keressenek bármivel, amire nincs hatáskörünk, amiben nem tudunk segíteni, azt elmondom és azt is, hogy miért nem.
• Meg esetleg azt is, hogy hol tudnak.
• Hogyne, persze. Ez volt a legelső konkrét ügy, amiben segíteni tudtam egy lakosnak, hogy megkérdezte, kit keressen, én pedig megmondtam neki. Ez a legegyszerűbb és ennek van legkönnyebben happy end a végén.
• És műszaki ügyekkel, telekszomszédos vitákkal, szociális problémával is nyugodtan fordulhatnak hozzád? Abszolút, igen. És vannak olyan típusú dolgok, amiket úgymond vissza fogok dobni. Például ha újra akarnak számozni egy utcát, akkor azt mindenkivel meg kell beszélni, arra én nem mondhatom azt, hogy rendben van.
• Vagy más nevet akarnak, például van egy bácsi, aki a Kőhalom utcát minden egyes lakossági fórumon át szeretné neveztetni Írnokhegy utcára. De egyelőre nem talált nyitott fülekre.
• Ez fontos, és ebben a ciklusban még jobban szeretnénk hangsúlyozni a városvezetés politikai kultúrájában, hogy a lakókkal együtt szeretnénk ilyen ügyeket megbeszélni. Az, hogy valahol legyen-e fekvőrendőr, az nem a műszaki osztálynak a hóbortja, hanem egyeztetjük a lakosokkal, és ha van olyan lakos, akinek ez annyira fontos, hogy vállalja a saját háza előtt, akkor oda tudunk fekvőrendőrt rakni. Ha valaki csak hangos, és csak mondja, hogy száguldoznak az autók, de az ő háza előtt ne legyen fekvőrendőr, ott már nehezebb helyzetben vagyunk, de igyekszünk mindenkivel beszélni az utcában és így eldönteni. Most például a Muskátli utcában elindult ez a folyamat, igyekszem a lehető legtöbb lakóval beszélni, az biztos, hogy mindenkinek a postaládájába személyesen fogok bedobni egy levelet ezzel kapcsolatban. Ott már olyan lakos is van, akiről tudjuk, hogy ő vállalná a saját háza előtt is, és műszakilag is jó helyen lenne, de ettől függetlenül, ha a Muskátli utca lakóinak többsége azt mondja, hogy ne legyen fekvőrendőr, akkor nem lesz.
• Milyen volt az első testületi ülést átélni, hiszen neked ez az első kurzusod, sőt, még csak nemrég lettél felnőtt, hány éves vagy egyébként?
• Huszonöt.
• Tehát milyen volt az első ülés?
• Az első dolog, ami kicsit megütött az volt, hogy egy olyan székre ültem le, ahova ki volt rakva egy táblán a nevem. Amikor előre jelölve van, hogy ez az én képviselői helyem… Vagy amikor az Illyésben az iskola 55. évfordulóján a diákok magáznak, meg képviselő uraznak, azt nehezen szokja meg az ember. És nem is szeretném megszokni, hogy bárki úgy tekintsen rám, hogy hozzám fölfele kell beszélni. Az ülésen a második meglepetés az volt, amikor az alpolgármester úr, Bíró Gyula megválasztását nekem kellett levezetnem, erre nem számítottam, de mint az ügyrendi bizottság elnökének, ez az én feladatom volt, bár utána lettem az ügyrendi bizottság elnöke. Illetve az is érdekes pillanat volt, amit nyilván nem véletlenül csinált a Fidesz-KDNP, hogy célzottan megszólították a fiatal képviselőket, Kalovits Márkot és engem, és válaszolnunk kellett a kérdéseikre. Abban biztos van még tanulnivalóm, hogy hogyan kell erre válaszolni, mert megmondom őszintén, sem a Napló, sem az Infó nem azt hozta le, amit válaszoltam…
• Nem azt hoztuk le?
• De szerencsére átjött az a részben vicc, másrészt valóban valódi válasz, amit a Márkkal együtt találtunk ki, miszerint úgy tűnik, lokális időjárás van az egyes körzetekben, merthogy azzal indokolták a plakátok lejövését, hogy az időjárás szedi le. Hát az biztos, hogy Márk körzetében van a legrosszabb idő Budaörsön.
• A kérdés lényege nyilván az volt, hogy mennyire azonosultok azzal a képviselő csoporttal, illetve azzal a frakcióval, aminek a tagjai vagytok. És én most szeretném, ha erre most nem viccesen, hanem komolyan válaszolnál nekünk.
• Ezzel a csapattal, mely egy, már-már jelentéktelen településből Magyarország egyik iránytűként szolgáló csodálatos városává tette Budaörsöt, ezzel a csapattal együtt dolgozni büszkeség. Teljesen egyértelmű szerintem, hogy megtiszteltetés – nem akarok neveket mondani, mert akkor mindenkit felsorolhatnék – ezekkel az emberekkel együtt dolgozni.
• Tényleg mindenkit felsorolnál szíved szerint?
• Nem akarok unfair lenni, nem ismerhetem mindenkinek minden egyes részletét a munkájának. De megtiszteltetés a Budaörs Fejlődéséért Egyesület csapatában ülni, ami nem jelenti azt, hogy mindenben mindig mindenki egyetért.
• Tehát elképzelhető, hogy amikor a különböző előterjesztésekről konkrét vita alakul ki a bizottsági üléseken, akkor más álláspontot képviselsz, mint más BFE-sek?
• Ez elképzelhető, de ami még valószínűbb, hogy már a bizottsági ülés előtt megbeszéljük az ilyen problémákat.
• Oda egy konszenzusos javaslat kerül?
• Azért vagyunk egy csapat, hogy ne nyilvánosan kerüljünk szembe egymással, hanem már előre le tudjunk egyeztetni dolgokat. De természetesen arról nincs szó, hogy mindenkinek mindig ugyanúgy kéne szavaznia. Ez nem egy diktatórikus szervezet.
• Ha belül ülnék, fejtörést okozna, ha a város egészének az érdeke mást diktál, mint a saját egyéni körzetedé. A 9-es körzetnek vagy a képviselője, a Törökugrató és környékének. Ott is bizony előfordulhat, hogy a város egészének az érdeke más, mint a helyi érdek. Akkor mit csinálsz?
• Ez egy nagyon nehéz helyzet.
• Már mondtál is rá példát, mert a Bauhaus ügy talán ilyen.
• Így van, abszolút. De ez mindig az adott helyzettől függ. Én alapvetően annak a híve lennék, hogy a nagyobb egész érdekeit szolgáljuk, Budaörsnek sem szabad más települések kárára elérnie valamit. Alapvetően itt mindannyian egyenlő emberek vagyunk. De engem a 9-es körzet lakói választottak meg, elsősorban az ő érdekeiket kell figyelnem, és az adott helyzetekben mindig össze kell egyeztetni. Ha konfliktusba keveredik a kettő, biztos fontos lesz az is, hogy beszéljek a lakosokkal, a barátaimmal, a családommal és a képviselő társaimmal. Nagyon remélem, hogy nem kell olyan helyzetbe kerülnöm, amikor a lelkiismeretem diktál valamit, de a szavazatom meg mást mutat.
• Hogyan tájékoztattak benneteket? Mennyire van kötelező frakció fegyelem?
• Erről folyik egy beszélgetés a csapaton belül, egy oldalról van elvárás a frakció fegyelem felé, másfelől az is része a szervezet kultúrájának, hogy önállóan gondolkodó emberek vagyunk. Nincs erről leírt szerződés vagy szabályzat.
• És a te fejedben mi van?
• Az én fejemben az van, hogy az, hogy engem megválasztottak, az fontosabb, mint az, hogy mit vár el tőlem valaki egy szervezeten belül. De az is nagyon fontos, hogy itt a BFE jelöltjeire szavaztak a lakosok. Nem mutatott óriási eltéréseket, hogy ki az, aki indul. Az volt az igazán fontos, hogy a BFE logója legyen a jelölt neve mellett.
• Az pedig arra kötelez, hogy velük értsél egyet.
• Nagyon nehéz dilemmák. Lehet, hogy távolról hozom a példát, vagy az érvelést, de én a CEU-n (Közép-Európai Egyetemen) több félévben is vettem fel különböző etikai-filozófiával foglalkozó órákat például azért is, hogy a jó döntéseket, a morálisan helyes döntéseket tudjam meghozni.
• Az életrajzodat nagyon tömören megismerhettük a bemutatkozó anyagodból, ebből kérlek azt emeld ki, amit fontosnak tartasz, illetve hogyan kerültél be a Momentumba és onnan a BFE-be?
• Ha valamit ki kell emelnem, az biztos, hogy az lenne, hogy Jávor Benedekkel együtt dolgoztam fél éven keresztül az Európai Parlamentben.
• A titkára voltál?
• Lényegében igen, bár valójában gyakornok voltam, de nagyon sok mindenért feleltem, az email-jeiért, a naptárjáért, konferenciák megszervezéséért és Jávor Benedektől, illetve a csodálatos csapatától nagyon sokat tanultam a nyitottságról, hogy mindig készen kell állni segíteni a választóinknak. Bence mindig készen állt, bárki kereste meg, akár ha egy ismeretlen egyetemista akart vele interjút készíteni. Mindig nyitott volt és segítőkész, pedig ő, mint EU parlamenti képviselő van a legmesszebb a választóitól.
• Egyébként ő innen Budaörsről nagyon sok szavazatot kapott az előző EU parlamenti választásokon.
• Igen, az Együtt itt nagyon jól szerepelt és ő az Együtt-PM listáján volt második.
• Mennyi ideig voltál kint Brüsszelben, illetve Strasbourgban?
• Brüsszelben voltam szeptembertől február legelejéig. Ez alatt egyszer voltam Strasbourgban. És hogyan kerültem a Momentumba? Úgy írnám le magam, hogy én egy centrista progresszív liberális ember vagyok, s ez a Momentumra is igaz. A másik centrista progresszív liberális párt, az Együtt megszűnt, azután egyértelmű volt, hogy a Momentumban a helyem.
• Kivel vetted föl a kapcsolatot? Vagy ők hívtak magukhoz?
• Több irányból történt. Sok ismerős volt, akik az Együttből mentek a Momentumba. A fiatalok az Együttből szinte mind Momentumbanötöttek ki. Brüsszelben beszélgettem Fekete-Győr Andrással, aki személyesen is hívott a Momentumba. De volt iskolatársam is van a Momentumban.
• Ezer szál vezetett akkor oda, hogy náluk kössél ki. És mint Momentumos hogyan kerültél a Budaörs Fejlődéséért Egyesület csapatába?
• Előbb voltam a BFE csapatában, mint a Momentumban. Segítettem a BFE kampányát 2014-ben.
• Tényleg? Ezt nem tudtam. Hát akkor még nagyon fiatal voltál.
• A közéleti genezisem az az, hogy én az Illyésben diákelnökként fórumokat, tüntetéseket szerveztem az iskolák védelmében. Már diákelnökként volt, hogy fideszes képviselőkkel vitatkoztam, Sánta Áront vagy Filkei Pétert említhetem, akkor ők még nyugtatgattak minket, hogy nem lesz itt semmi baj. Hát azóta látjuk, mi lett a magyar közoktatással. S miután leérettségiztem, utána kerestek meg a BFE-től.
• Mi van még, amit szeretnél az önéletrajzodból kiemelni?
• Ha most valakinek odaadnék egy önéletrajzot, abban elég sok külföldi országot látna már, ahol rövidebb-hosszabb ideig tartózkodtam. Ezek jellemzően EU által támogatott projektek voltak vagy iskolai csereprogramok, illetve különböző ösztöndíjak, amiket elnyertem. Sokféle kultúrát láttam és sokféle módot arra, hogy hogyan lehet valamit csinálni és sok jó különféle gyakorlatot szeretnék elhozni akár Budaörsre, akár Magyarországra. Megvannak ezek az élő kapcsolataim. Érdekes volt Szlovéniában látni, ahol Erasmus ösztöndíjjal voltam, hogy ugyancsak egy diktatúrából kikecmergő ország hogyan haladt előre azóta. Szlovéniából sok jó példát elleshetnénk mi, magyarok, miközben én soha nem szoktam szidni Magyarországot, szerintem az önmagában egy siker, hogy húsz évig egy stabil demokráciát tudtunk a rendszerváltás után fenntartani.
• Melyik ország iskolarendszerét hoznád ide, ahol jártál? Az egészségügyét melyiknek hoznád ide?
• Az oktatással kapcsolatban van a legkönnyebb válaszom, mert jártam Finnországban. Lengyelországban egy nyári egyetemre nyertem ösztöndíjat, ahol három hétig voltam. Lengyelországban volt egy nagyon erős közoktatási reform, amit a mostani, illiberális rezsim lebont és szörnyű nézni, hogy a lengyeleknél már volt egy, a magyarnál is jobb közoktatási rendszer, amit náluk visszabontanak, nálunk pedig egy közepesen jó oktatási rendszert tettek teljesen tönkre, ami számomra nagyon elszomorító. Szlovéniában az volt érdekes, hogy mennyire figyelnek az egyetemistákra, kifejezetten sokat költ az állam arra, hogy az egyetemisták egészségesen táplálkozzanak, sportoljanak. Külön irodaház van a campuson, ahol a hallgatói önkormányzat, illetve a hallgatók által létrehozott startupok működnek. Ezek nagyon előremutató dolgok. Egyrészről úgy néz ki, mintha pénzkidobás lenne, hogy egy külön irodaházat tartunk fenn fiataloknak, másrészt ezek a diákok az egész országnak termelik meg a GDP-t. Az egyetemistáknak nagyon magas a hozzáadott értéke. Oktatáspolitikával és fenntartható fejlődéssel foglalkozom, az egészségügy nekem nem szakpolitikai területem, ahhoz nem értek, arról nem mondok véleményt. Szerintem ezt is fontos néha kimondani, hogy valamihez nem ért az ember.
• Mennyi idődet veszi el a képviselői munka és mellette mi marad a civil foglalkozásodra? Mi a civil foglalkozásod? És a kettőt hogyan lehet összhangba hozni?
• A CEU ösztöndíjas hallgatója vagyok. Az ösztöndíj mellett kapom a nem túl magas képviselői tiszteletdíjat. Mind a kettő végtelen agyi energiát el tud vinni. Az egyetem több, mint egy munkahely. Mind a kettő rugalmas, de mind a kettő nagyon sok mentális energiát visz el. Szinte sose tudok úgy lefeküdni, hogy úgy érezzem, minden rendben van, mert mindig van mire gondolni másnap és mindig van sok olvasásra váró emailem. Ha az önkormányzatról van szó, akkor pedig több tucat oldalnyi rendelet, az egyetemhez pedig egész könyvek, tanulmányok, amiket szintén el kell olvasni, úgyhogy a szemem a legszűkebb keresztmetszet, hogy az mennyit bír ki.
• S ha bármilyen ügyben dilemmád van, akkor kihez tudsz tanácsért fordulni? Van ilyen ember az életedben?
• Van, nagyon szerencsés vagyok ilyen szempontból. Az Illyésből, a 38 fős osztályból majdnem húszan megmaradtunk egy szoros baráti társaságként, aminek legalább a felével heti szinten találkozom, ez egy nagyon erős támasz nekem. Már bőven azelőtt ismertek, mielőtt bármi közöm lett volna a közélethez, ha én elkezdeném magamat túl komolyan venni, ők akkor sem fognak, ez nagyon fontos. S van három testvérem, és édesapámtól, édesanyámtól is minden szempontból sokat tanulok.
• A testvéreid idősebbek vagy fiatalabbak?
• Két bátyám van és egy húgom, aki jelenleg Ausztriában tanul.
• Tehát a családtagjaidhoz is fordulhatsz. Ők hasonló beállítottságúak gondolkodásban, mint te?
• Alapvetően igen. Egyébként az is egy érdekes tükör tud lenni, hogy a CEU-n világszínvonalú professzorok vannak, és a világból összegyűjtött nagyon tehetséges diákok vesznek körül, akik közül sokan jó barátaim, velük is nagyon érdekes beszélgetni, politikai témában teljesen más perspektívából látják a dolgokat.
• Mit szólt a környezeted, hogy itt helyben képviselő lettél?
• Nagyon támogatóak voltak. Senkitől nem hallottam olyat, hogy ezt ne csináld. Semmilyen okból nem féltett senki. Az én családomról az érdemes tudni, hogy nagyon szabad légkör van, a családom minden részén, fel sem merül, hogy beleszólnánk egymás életébe. Teljesen mást tanultunk és csinálunk mind a négyen a testvéreimmel, erre ez egy jó példa. A barátaim is támogattak, volt, aki jött is aktivistáskodni, együtt raktunk fel plakátokat, dobáltunk szórólapokat postaládákba.
• És te ezt ugródeszkának tekinted a nagypolitika felé vagy pedig most itt vagyunk, ezzel kell foglalkozni?
• Sehova nem akarok ugrani. Azért veszek részt a közéletben, mert úgy tűnik, hogy szükség van rá. Ha továbbra is Budaörsé lennének a budaörsi iskolák, akkor most lehet, hogy nem lennék itt. Ha a kormány nem teszi tönkre szisztematikusan a magyar közoktatást, akkor lehet, hogy sokkal kevésbé foglalkoznék helyi politikával. Bár nem egy specifikusan budaörsi problémáról van szó, de mivel Budaörsön specifikusan jó iskoláink voltak, ezért minket specifikusan nagy veszteség ért. Nincs ilyen ambícióm, hogy azért foglalkozzam politikával, mert szeretnék, hanem azért foglalkozom vele, mert szükség van rá és ez mindannyiunk felelőssége is. Nem látom azt, hogy bármilyen választáson elindulnék ebben a ciklusban. Nem fogok elindulni sem a sem az európai parlamenti választásokon, sem az országgyűlésin, nem is gondolom, hogy huszonévesen feltétlenül kellene. A civil karrier, amit látok magam előtt, az az, hogy egyetemen szeretnék kutatni és tanítani, engem ez tenne boldoggá, nem pedig az, hogy ha küzdenem kell a Fidesz-KDNP ellen.
• És mit szeretnél kutatni és tanítani?
• Fenntarthatóság és oktatáspolitika az elsődleges számomra, oktatáspolitikáról írtam a szakdolgozatomat is. A CEU-n is több tudományos dolgot írtam már oktatáspolitika témában is, de ott egyébként több mindent írtam az önkormányzatisággal kapcsolatban is, nekem az is fontos téma, az autonómia, a közösségek önrendelkezésének tisztelete és a fenntartható fejlődés is nagyon fontos számomra, erről is vannak publikációim.
• Ezzel lelőtted az utolsó kérdésemet, hogy hogyan képzeled el magad negyven-, ötven-, hatvanévesen. Őszülő halántékú professzornak, sok-sok diákkal, sok saját gyerekkel?
• Én nagyon remélem, hogy Magyarországon élek majd, sőt Budaörsön, ezt is hadd tegyem hozzá. Semmilyen szándékom nincs, hogy elhagyjam az országot. De amilyen dinamikus világban élünk, értelmetlen lenne azt mondanom, mit képzelek el, hogy negyvenévesen hol leszek, pláne hatvanévesen. De harmincévesen nagyon örülnék, ha Magyarországon taníthatnék egyetemistákat – meg tanulhatnék velük együtt, hiszen ez egy ilyen folyamat -, szerintem akkor boldog ember lennék.