Drága Csenge!
Rég nem írtam, most bepótlom. Elmesélhetem neked egy kalandom, már amennyi egy levélbe belefér?
Külföldön forgattam a múlt héten, egy helyi reklámban, de nem láthatsz engem itthon majd a tévében, mert ezt csak ott fogják vetíteni. Neveket, konkrét helyszíneket nem említhetek, és pár részletet meg is változtatok, de talán az nem baj, ha leírom az élményt, mert ennyire jól ritkán érzem magam, mint ott, akkor.
Kérdeztem, hogy miért nemzetközi a szereplőgárda, ha maga a reklám nem lesz az, amire a rendező elmagyarázta, hogy a megrendelő külön kérése volt, hogy friss arcok legyenek, akiket még soha nem láthattak az ottani csatornákon. Szerencsém volt, engem választottak. Eredetileg egy kamionsofőrt kellett volna játszanom, aki egy tálca gyümölcslevet tart a kezében, kiemel közülük egyet, és odadobja valakinek, akit a kamera nem lát. A castinghoz kellett küldenem egy kis videót, amin eljátszom a szerepet. Én budaörsi vagyok, gyorsan átkocsikáztam Budakeszire a húgomhoz, akinek van videokamerája, hogy azonnal készítsük el a kért felvételt, ezen múlt, hogy megyek-e külföldre forgatni, vagy sem. A videokazettát gyorspostával kellett küldeni a rendezőnek.
De ki tart otthon egy tálca gyümölcslevet egyben, bontatlanul? A húgomék mindenesetre nem. A sógoromnak csak tálca söre volt. Nem baj, megtette az is. A házi felvétel viccesre sikerült, az arany naplemente gyönyörű színeket adott lámpás megvilágítás nélkül is, szóval jó videó lett végül.
Kiválasztottak, én mentem. Csodás három napot töltöttem ott, a helyiek végtelenül kedvesek, pláne, ha az ember megtanul szépen köszönni és még pár mondatot a nyelvükön. Ez nagyon tetszett nekik. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy húszévesen szerelmes voltam egy ottani lányba, és ezek a mondatok már akkor rám ragadtak, nem volt nehéz visszaidézni.
Vendéglátóimnak köszönhetően remekül éreztem magam végig. A stáb profikból állt, minden ment, mint a karikacsapás.
A forgatáson végül kamion helyett egy kis, sötétzöld traktort vezettem, és közben vidáman doboltam a reklám zenéjét a kormányon. Utánfutóján rekesz-számra állt a körte, alma és áfonya, mindet aznap reggel szüretelték. Nehéz volt megállni, hogy a szünetekben ne vegyek belőlük.
A távoli felvételeken énekeltem, a közelieken viszont kérték, hogy ne tátogjak, mert kilóg a lóláb, hogy még csak meg sem közelíti a szájmozgásom az elhangzottakat.
Ha láttál már forgatást, akkor tudhatod, hogyan megy ez. Ugyanazt felveszitek többször, más szögből, más fényekkel, kevesebb mozgással, több mozgással. Jó, most nézz bele a kamerába, jó, most ne nézz bele a kamerába! Mosolyog, dülöngélj, mosolyogj jobban, ne mosolyogj!
Ismerkedni alig van idő, mégis az áfonyaföld tulajdonosa mesélt magáról kicsit, miközben a következő snitthez állt át a stáb. Övé a traktor és a föld, amin álltunk, ő maga műveli, de mellette praktizáló ügyvéd. Elvégre rokonszakmák… Arra már nem volt időm, hogy rákérdezzek, miért pont ez a kettő, és hogyan találkozott benne a földművelés utáni vágy a joggal. A második jelenetben is én vezettem, de csak mert látszott a hátam, ám már egy lányon volt a fókusz, aki az utánfutó végében ült, lógatta a lábát és itta a gyümölcslevet. Megkóstoltam én is, tényleg finom.
Egy pillanatig sem éreztem úgy, hogy ne ott lenne a helyem. Életre szóló kaland volt, mégis a legszebbet utána láttam, amikor már a buszon szenvedtem a kényelmetlenségtől Budapest felé. A távolsági buszokon szélesek az ülések, puhák, mégis ember legyen a talpán, akit tizenhárom óra buszozás nem visel meg.
Hegyi utakon át jött a busz a Tátrán keresztül. Nagyon nehezen aludtam el, és az éjszaka közepén, negyed egy után egy perccel felébredtem. A busz világító digitális órája ott volt a sofőr mögött. A legelső ülésre foglaltam helyet, panorámás kilátással. Amit akkor láttam, annak leírására kevés minden tehetségem, talán csak a legnagyobbak tudnák úgy szavakból újra-alkotni a tájat, amilyen valóban volt.
Amikor kinyitottam a szemem, egy keskeny, kanyargós hegyi úton haladtunk. Rajtam kívül minden utas aludt, a busz motorjának csendesen beszűrődő monoton zúgásán kívül más hang nem hallatszott. A gondolataim nem kavarogtak, a buszon már senki nem beszélt, csak szuszogtak magukban. Talán az álmodták, hogy a saját ágyukban alszanak ahelyett, hogy az ülésekben a táskákra hajolva, vagy egymás vállára hajtott fejjel várnák az megérkezést.
Az éjszakai óra ellenére a telihold erős fénye világította be kápráztatóan a tömött felhőkkel szórványosan csipkézett mélykék, csillagpöttyös eget. A Tátra csúcsai szemben tornyosultak fölénk feketén, éles kontúrral elválva a holdfényben ragyogó égtől. Három hegycsúcsot láttam. A busz lámpája világította meg az út két oldalán elterülő sűrű, végtelen fenyőerdő legkülső fáit, amik így, az éjszaka közepén a legsötétebb zöldnek látszottak, amit csak festeni lehet, épphogy csak meg lehet különböztetni a feketétől. Mint ezernyi dísztelen karácsonyfa egymástól lépésnyi távolságra, úgy sorakoztak. Augusztus elején még a karácsonyfák is csupaszon várják a távoli telet.
Az utat villanypásztornak tetsző drótok dupla sávja választotta el a fáktól nehogy a vadak a kocsik elé tévedjenek. Szükség is volt rá. Alighogy kinyitottam a szemem, talán három-négy perccel később egy hatalmas, erős szarvasünőt pillantottam meg közvetlenül a drót másik oldalán, szinte karnyújtásnyira a busztól, ahogy elhaladtunk mellette. Csak állt, sréhen az útra, az oldalát mutatta felénk. Nem ijesztette meg a busz, lehet, hogy hozzászokott már az arra elhaladó éjszakai járművekhez.
Istenem, bár láthattad volna, amit én! Vagy bár átadhatnám neked az emlékeimbe égett gyönyörű képet! A Hold óriás arany korongja, a hegyek fekete, háromszög csúcsai, a felhők cakkos szélein átszűrődő holdfény-pászmák egyenes sugarai. A szavaim semmik a valósághoz képest. Tudom, hogy elakadt volna a te lélegzeted is, ha látod. Azt kívánom, hogy legyen a te életedben is minél több ilyen váratlan és csodás emlékkép, mert ezek azok, amikért igazán érdemes élni, és mert ezek évekre képesek feltölteni a szívünket.
Postafordultával várom a válaszod, maradok szeretettel:
Pali
Fotó forrása: A Tátra éjszaka – varázslatos fotógaléria (magas-tatra.info)
A szerző korábbi, nálunk megjelent novellái: ITT érhetők el.
