Az ifjú tudósok versenyen való részvétele hívta fel a laikus közönség figyelmét Stefán Kornélra, azonban szakmailag korántsem ez a legrangosabb verseny, amin a fiatalember indult, és nem is ebben érte el legnagyobb sikereit. Kornéllal készült interjúnkból kiderül, milyen út vezet a budaörsi Herman iskolából a Szegedi Tudományegyetemre, és hogy végeredményben az ember akkor lehet tartósan jó abban, amivel foglalkozik, ha az a szenvedélye is egyben.
Stefán Kornélt a televízióból ismerhették meg sokan, akik nyomon követték Az ifjú tudósok vetélkedőt (informatika kategória), ahol a tévés döntőig jutott. A róla készült kisfilmből kiderült, hogy nem csak programozni, hanem építeni is szeret elektronikus, szoftverirányított apróságokat és pogácsát is szívesen süt. Megkerestük a budaörsi fiatalembert, hogy megtudjuk, milyen úton jutott el idáig, s miben rejlik tehetsége. A vele készített interjúból kiderült, hogy az informatika, azon belül pedig a programozás terén jeleskedik, és tudásán kívül az emeli az átlag fölé, hogy általában nem egyedül szeret bíbelődni a feladatokkal, hanem csapatban, továbbá arra is fény derült, hogy nem ez a tévéműsor eddigi életének legnagyobb szakmai eredménye.
Az ifjú tudósok versenyt az Oktatási Hivatal szervezi és meghirdették az iskolákban, így a Budapesti Műszaki Szakképzési Centrum Neumann János Informatikai Technikumban (korábbi nevén Neumann János Szakgimnázium) is, ahova Kornél járt. Az első forduló után innen ő jutott tovább. A második forduló az Arany János Gimnáziumban volt, ahol vita keretei között érveltek-ellenérveltek egymással a versenyzők, különböző technikai megoldásokkal (Kornél esetében iskolai videó megfigyelő rendszer kiépítése) kapcsolatban. Itteni eredménye és kommunikációs készsége alapján Kornél bejutott a harmadik fordulóba, ami már a tévé kamerái előtt volt, és egyébként itt, Budaörsön, a Gyár utcai telepen vették fel egy stúdióban. Ekkor a zsűri nehezen döntötte el, hogy melyikük legyen a forduló nyertese, végül a szakmaiság és nem a közérthetőség nyomott a latban. „A két előadás, azt enyém és a versenytársamé nagyon eltérő volt. Én igyekeztem úgy tálalni a szakmai lényeget, ami mindenki számára érthető, a tévénézők közül nem mindenki informatikus, nem korrekt velük szemben, hogy rögtön olyan szakkifejezéseket dobálózzunk, amit csak a kollégák értenek. A versenytársamnak sokkal szakmaibb nyelvezete volt” – mondta a fiatalember a tévéműsorbeli eredményről.
Kornél idén érettségizett. Középiskolai évei alatt barátaival rendszeresen járt informatikai versenyekre szerte az országban, és ezeken szinte mindig kiváló eredményeket értek el, azaz vagy megnyerték, vagy döntősök voltak. De Kornél legtöbbet érő sikere, hogy első lett az országos Ágazati és ágazaton belüli specializáció Szakmai Érettségi Vizsgatárgyak Versenyén (ÁSZÉV), informatikai ismeretekből, ami tulajdonképpen az Országos Középiskolai Tanulmányi Verseny (OKTV) szaktantárgyi megfelelője.
Kamaraerdei lakosként a Hermanba járt általános iskolába. „Nagyon szerettem a Hermanba járni, az egy jó közösség. Kiváló média és rádió szakköre van az iskolának, ebben működtem közre én is, videószerkesztéssel, vágással, és az iskolarádióhoz műsorokat csinálgattunk. Sokat dolgoztunk a számítógéppel is„ – mesélt a kezdetekről.
Az iskolarádió feladata volt az is, hogy reggelente a legelső becsengetés előtt bejátszanak egy figyelmeztetést, hogy hamarosan kezdődik a tanítás, a szülők hagyják el az intézmény területét és a tanulók menjenek a termükbe, de gyakran előfordult, hogy ezt elfelejtették. „Szükség volt egy figyelmeztető jelre, így az első, használatra szánt programom egy adott időre, a számítógép képernyőjére felugró ablakocska lett, ami jelzi, hogy ideje van a bejátszásnak” – magyarázta. „Ezt korábban már itt-ott látott információkból raktam össze: hogyan kell Java-ban egy felugró ablakot csinálni, hogy működik egy visszaszámláló és ezeket a kis tudásdarabokat saját magam, hetekig tartó munkával önállóan próbáltam összekötni, hogy működjön, és a sok munkának az lett az eredménye, hogy egy ilyen egyszerű program elkészült.„ Annak megértéséért, mi ebben a jó, Kornél elmondta, akik alkotó munkát végeznek, mint például a festők, az írók, mind tudják, hogy milyen jó érzés, amikor csak úgy élvezzük, amit alkotunk. „Végtelenül sok idő ment el akkor azzal, hogy a legegyszerűbb problémát megoldjam. Ha a mostani fejemmel kéne ezt a programot megcsinálnom, akkor valahol a 25 és 40 perc között lenne. Sok nehézséggel küzdöttem, de ennek a tevékenységnek van egy varázsa. Egy élmény, ahogy egy világ nyílik meg az ember előtt” – fogalmazta meg a lényeget. „Az út a lényeg, meg a társaink, akik kísérnek alatta” – tette hozzá.
Nyolcadikban már egy Sudoku programot csinált, lényege az volt, hogy a program oldja meg a Sudokut. „Hetekig tartott ez is, de nagyon élvezetes volt” – mondta nevetve.
Egy érdekes véletlennek köszönhető, hogy belecsöppent az informatikai versenyek világába. Ugyanis mielőtt bekerült a középiskolába, Kornél a nyílt napon kijelentette az igazgató asszonynak, hogy nem szereti a versenyeket. „A matekversenyekre gondoltam, ahova általánosban mindig elküldtek, de sosem értem el kimagasló sikereket. Ezt az igazgató asszony úgy megjegyezte, hogy most, öt év elteltével a ballagáson fel is emlegette, amikor a Neumann János Informatikusa díjat átadta, ami a legtöbb versenyt nyert diáknak jár” – hangzott el az érdekesség.
Kornél tehát már úgy ment az informatikai szakgimnáziumba, hogy volt egy kis programozói tapasztalata, de a középiskola első évében nem nagyon foglalkozott ezzel a tevékenységgel. A véletlen úgy hozta, hogy ennek ellenére benevezett egy házi informatikai versenyre a Neumann-napok keretében, mert annak végeztével korán haza lehetett menni. „Répásné Babucs Hajnalka lett az osztályfőnököm, és pont ő az, aki foglalkozik az iskolában a versenyekkel, ő is készítette a feladatokat versenyre, de ezt akkor még nem tudtam” – mesélte. „Úgy ültem be a terembe, hogy a legnehezebbnek tűnő feladatokkal kezdtem, mert élvezetesnek találtam őket.„ Elsőévesként sikerült elvinnie ezt a versenyt a felsőbb évfolyamba járók elől, ami így elég rosszul vette ki magát, osztályfőnöke aggódott is, amikor értesítették, hogy a saját diákja nyerte meg, és azonnal megkérdezte, hogy megvannak-e a gépen a programkódok, amiket csinált, és szerencsére igen, Kornél otthagyta azokat az Asztalon. „A feladatok egyébként olyanok voltak, hogy nem maga a programozás volt a lényeg, hanem az, hogy meg tudjuk oldani a problémákat. A Neumannban előnyben részesítik a problémacentrikus versenyeket„ – adta meg a magyarázatot arra, miképpen nyerhetett a több programozói ismeretekkel rendelkező felsőbbévesek ellenében.
Miután azt a házi megmérettetést megnyerte, a következő évben az osztályfőnöke benevezte őt és néhány társát a Szegedi Innovatív Informatika Versenyre. „Szerencsés vagyok, mert az osztályunkba tehetséges fiatalok kerültek” – mondta Kornél csapattársairól. Jó szakmai projektjük, alapos felkészülésük, komoly fellépésük miatt a Szegedi Tudományegyetemen az innovációs versenyen megkérdezték tőlük, hogy gondolkoztak-e már azon, hogy az ottani egyetemet válasszák a továbbtanuláshoz. „Nem értettük, miért kérdeznek ilyet tőlünk, hiszen az egyetem-választás még igen messze volt akkor nekünk. A zsűri lepődött meg a legjobban azon, hogy mi még csak kilencedikesek vagyunk.„ Erre a versenyre a Házizz projektükkel neveztek, ami egy közösségi, házi feladat megosztó oldal.
„Az első évünk nagyon jól sikerült, mert majdnem minden versenyt megnyertünk, de legalábbis nagyon jó eredményeket értünk el. A következő két évben már nem tudtuk ilyen sikeresen folytatni, és meg kellett tanulnunk, hogy nem lehet mindig mindent megnyerni. De hatalmas élmény volt, jó volt együtt, barátokkal utazgatnunk az országban, ezért nagyon szomorúak voltunk a Covid okozta lezárások miatt, amikor minden versenyt online rendeztek meg„ – mesélte.
Sok-sok versenyen szerepeltek, különböző élményekkel gazdagodtak. „Mindegyik egyedi és mindegyik sajátos élményt nyújtott. Ha valamelyiket ki kell emelnem, akkor a Szegedi Tudományegyetem által meghirdetettek lennének. Ahhoz kötődnek a legérdekesebb projektjeink is„ – közölte. Az egyik a már említett Házizz, a közösségi házi feladat megosztó oldal volt, a másik a ParkMyst kódnevű projekt. „Ez abból indult ki, hogy osztálykirándulást terveztünk Párkányba, és valaki talált ott helyben egy nyomozós játékot, de az osztálypénzből nem jutott volna rá a szállás és egyéb költségek mellett. Egy héttel az indulás előtt, a megbeszélésen az osztályfőnökünk közölte, hogy egy ilyet ti is meg tudtok csinálni! Így aztán egy hét alatt összeraktuk a ParkMyst elődjét.” A játék célja, hogy a diákok a telefonjukkal a kezükben megpróbálják az elrabolt történelem tanárukat – a kísérő tanárt – megtalálni. A történet szerint az elrabolt töritanárnál ottmaradt a telefonja és a blogjára írogat. Ezen infók alapján kell követniük, merre vihették s minden nyom-állomáson újabb üzenet érkezik, ami utal a következő helyszínre. Például a víz hangja a Dunát, és rajta a hidat. A megfelelő helyszínen pedig egy feladvány megoldását követően érkezik újabb blogbejegyzés a továbbiakról. „Hét-nyolc állomáson mentek végig így, míg végül valóban megtalálták a töritanárt, személyesen.„
Ehhez hasonló módon készített Kornél a társaival az iskola szokásos március 15-i rendezvényének kiváltására olyan programot, amivel a ’48-as események budapesti helyszíneit járhatják be a diákok. Ezt két éven keresztül a Covid miatt nem lehetett megvalósítani, azonban idén az iskola összes tanulója telefonnal a kézben mehetett végig a történelmi útvonalakon Budapesten. „Olyan történeteket játszhattak végig, amilyen például Petőfi szemszögéből láttatja az eseményeket. Ezzel voltunk legutoljára a szegedi versenyen. Első helyezést értünk el vele„ – tudtuk meg.
„A Dusza Árpád Országos Programozói Emlékversenyen mobil kategóriában háromszor indultunk” – folytatta Kornél a visszaemlékezést.„Az elsőn három nap alatt kellett fejlesztenünk egy feleletválasztó applikációt, mi a mienket FelEleknek hívtuk. (Ez megtalálható ezen a néven a Play Store-ban.) Ez a tanároknak való, az applikáció választja ki, hogy éppen kit feleltessen, és attól függően, ki hányszor hányszor felelt már, más-más százalékos az esélye a felelésre. A fiatalok elsősorban a korrektségre törekedtek az alkotás során, ezért meglepte őket a zsűri egyik kérdése, hogy miért nincs az applikációban olyan funkció, amivel befolyásolni lehet, kit válasszon ki, de persze a zsűri a program lehetőségeit csak szakmai szempontból firtatták.
A következő évben egy autóhoz kellett segédprogramot készíteniük. „My Little Auto-nak neveztük el – a My Little Pony után –, ami például a kilométer óra állása alapján jelzi, mikor esedékes a szerviz, vagy például autópálya matrica vásárlásakor be kell írni, hogy mikor lett véve és meddig érvényes, így a lejárat előtt valamivel értesítést küld, hogy hamarosan le fog járni.„ Az utolsó alkalommal egy költségvetés tervező programot csináltak sok grafikonnal és kimutatással.
„Kétszer voltunk a Kódolj határok nélkül elnevezésű versenyen, amit a NISZ szervez. Ott mindkétszer döntősök voltunk, de nem volt jó élményünk velük kapcsolatban”– folytatta Kornél a versenyek sorolását. A NISZ egy kormánycég (Nemzeti Infokommunikációs Szolgáltató Zrt.), mely az összes állami rendszert készíti, például a magyarorszag.hu-t, gyakorlatilag a kormány infrastruktúrája. „A döntő egy 24 órás verseny, ennyi idő alatt kellett megoldanunk egy nagyobb méretű problémát.”
Kornél GitHub oldalán (programozók közösségi oldala) megtalálhatók projektjei. Ezek közül az ő kedvence a Light Lamp. Ez egy lámpa az ágya felett, ami akkor kapcsolódik fel, amikor megszólal az ébresztőóra, hogy világosban ébredezhessen olyankor is, amikor kora reggel odakint még sötét van. „Az ébredés így kisebb megterhelés a szervezetnek. Már évek óta használom, és még mindig a leghasznosabb dolog, amit saját magam számára csináltam„ – mondta róla. Az egészet saját maga építette és írta meg hozzá a programot.
Egy másik program, a metróajtós, ami Kornél oldalán található, bárki számára hasznos lehet és bárki számára el is érhető ( https://metro.skornel02.hu/). „Egy ismerősöm hívta föl a figyelmemet arra, hogy valaki egy BKK poszt alatt az iránt érdeklődött, melyik metróajtónál kell leszállnia ahhoz, hogy minél hamarabb a kijárathoz vagy a csatlakozáshoz jusson. A Velvet.hu-n már összegyűjtötték ezeket az információkat, én pedig három órával később elkészültem a programmal, ami valójában egy weboldal” – hangzott el a történet.
Az ifjú informatikus ezzel kapcsolatban elmondta, hogy szerinte a programok jövője az, hogy felköltöznek az internetre, és a böngésző fogja működtetni őket, weboldalként. „A weboldalak működnek telefonon is, asztali számítógépen is. Internet sem feltétlenül kell hozzá, csak az első alkalommal. Akkor letölti magát, a telefonra települ és onnantól kezdve internet nélkül is ugyanúgy elérhető és működik.„ Például a Messenger is egy telepítős program, úgy van megírva a programja, hogy az valójában egy weboldal belülről és a program jeleníti meg a weboldalt.
A pályaválasztó fiatalok számára Stefán Kornél példája megfontolásra érdemes lehet. Az ő saját véleménye szerint akit érdekel az informatika és ezzel szeretne foglalkozni egész életében, annak nem gimnáziumba érdemes mennie, mert ott csak heti két informatika óra van legfeljebb, hanem szakgimnáziumba, illetve – mivel két éve volt váltás az oktatási rendszerben -, technikumba.
Versenyekre is bárki jelentkezhet. Kornél programozói és szakmai versenyekről beszélt, de az informatikának még van egy nagy iránya a diákok számára, az alkalmazói versenyek. Ilyen például a szövegszerkesztés, képszerkesztés, adatbázis kezelés, táblázat kezelés, satöbbi. Hatodikos kortól vannak ilyen versenyek. „Én programozni szeretek, nekem ez a hobbim, ezzel szeretek foglalkozni és az az álmom, hogy ebben dolgozhassak. Mellette megy az alkalmazói rész is, elvégre van belőle közép és emelt érettségim is, de számomra kínszenvedés lenne, ha sokat kellene ebből megcsinálnom. De vannak, akik meg ezt szeretik, és ebben pengék. Nem vagyunk egyformák, van aki ebben, más meg abban jó.”
„Ha most javasolnom kéne valakinek, akit érdekel és szereti az informatikát, hogy merre induljon el, akkor az új technikumi képzést ajánlanám. Beszélgettem erről sokat a tanáraimmal és mindenki azon a véleményen van, hogy az informatikában az új technikumi keretrendszer, az ötéves képzés, vagy a nyelvi előkészítővel hat, az elég hosszú idő, de megéri, mivel egy olyan korszerű tudást ad, meg alapos, átfogó ismereteket, ami egy autodidakta módon tanuló gimnazistának soha nem fog megadatni” – közölte Kornél. „Nálunk, a Neumannban ez úgy néz ki, hogy négy éven keresztül tanítják a programozás-ismereteket, és 12. év végére mindenki azon a szinten van, hogy képes egy ágazati szakmai érettségit tenni, amiben már egy kész, működő programot, egy kész, működő weboldalt létre tud hozni, illetve három éven keresztül hálózati ismereteket is tanulunk. Például olyat, hogy egy kis-közepes méretű vállalatnál hogyan lehet egy hálózatot, akár többszáz eszközt működtetni. Ez már az a színvonal, amivel egy iskola vagy egy közintézmény hálózatát már meg lehet oldani ilyen ismeretekkel” – tájékoztatott.
„Az ifjú tudósok versenyen meglepő volt, hogy én voltam az egyetlen szakgimnáziumos. A többi versenyző mind gimnazista volt, de úgy, hogy vagy volt mellette egy mentortanár, aki segítette, vagy olyan nagy volt az érdeklődése, hogy autodidakta módon saját maga tanulta meg azt, hogy hogyan lehet a számítógépekkel beszélgetni, hogyan lehet megtanítani azokat arra, amit ők szeretnének” – tudtuk meg. „Sok embernek szüksége van arra, hogy legyen mellette egy segítség, egy erő, ami tolja, ami ösztönzi, ami értékeli, ami fejleszti, és a szakiskola ezt a környezetet adja meg, egy szakképzésben alaposan meg lehet tanulni az informatikát” – fejtegette a fiatalember. „Ráadásul a szakképzésből most az új technikumi rendszerben egyenes átjárás van az egyetemre, mivel a vizsgaremek eredménye, ami az öt év végén készül, felvételi pontot jelent. Többféleképpen lehet kiszámolni a felvételi pontokat, és ha valaki csinál egy 95%-os vizsgaremeket, akkor olyan módon is élhet a pontszámítási lehetőséggel, hogy ezt a pontot kéri négyszer. Ha ehhez még egy emelt nyelvvizsgája is van, akkor már arra is elég lehet, hogy felvegyék az ELTE-re.„
Informatikus szakból három nagy irány van, melyek közül Magyarországon választani lehet. Matematikus oldalról a programtervező informatikus, fizika-elektronika irányból a mérnök-informatikus, és ha valakinek meg gazdasági beállítottsága van, annak a gazdasági informatikus.
„A Szegedi Tudományegyetemre tervezek továbbmenni. Nagyon szeretnék bejutni duális képzésre, ahol egyszerre veszek részt az egyetemi képzésben, hallgató leszek, és mellette egy cégnél dolgoznék és ott kapom meg a gyakorlati oktatást, fizetés mellett. Azért tartom ezt fontosnak, mert szeretnék az iparon belül elhelyezkedni, és ha én elmondhatom azt, hogy háromévnyi munkatapasztalatom van, az már valami az asztalon” – magyarázta Kornél.
Elhangzott továbbá, hogy ez egy olyan szakma, hogy bármelyik szakon is tanul az ember, leginkább arra van szükség, amit egy cégnél használnak. Ha például valaki programtervező informatikusnak tanul, utána pedig egy olyan helyen dolgozik, ahol eszközöket bütykölnek, akkor őneki a matekot nem kell megtanítani, amit használ a cég, de a bütykölést ott elsajátíthatja, egy mérnök informatikusnak viszont a bütykölést nem kell megtanítani, de a cég matekos oldalát meg kell ismernie. „Valójában mindenkit be kell tanítani egy cégnél, annak saját rendszerébe, de a legtöbb végzettség jellemzően mindenhova jó„ – mondta. „Nincs olyan, hogy én csak programokat tudok megírni. Az ember minden egyes nap a szakmájában nem csak dolgozik, hanem tanul is. Ez egy ilyen folyamatosan tanulós szakma” – ábrázolta.
Szóba került az is, hogy manapság ez egy nagyon szabad világ, és sokan azt mondják, hogy nem kell egyetemre menni, nem kell szakképzésre menni, mert tanfolyamokon pár hónap alatt megtanítanak programozni, és akkor rögtön el lehet menni dolgozni egy céghez, magas fizetésért.
„Ez részben igaz, mert akik tehetségesek, azoknak nem feltétlenül kell ez a formális képzettség az informatikában, mert nagyon sok olyan feladat van, amit el lehet látni anélkül, hogy valakinek mindenhez értenie kellene, de nekem személy szerint az a véleményem, hogy azért nagyon fontos az, hogy valaki rendes szakképzettséget szerezzen, mivel az olyan alapokat ad, hogy mondjuk tíz év múlva, amikor már az egész világ megváltozott, alkalmazkodni tudjunk„ – hangzott el Kornél véleménye a témáról. „Mert ha valaki tudja, hogy hogyan működik egy számítógép, az nem fog meglepődni, ha egy kicsit változik” – tette hozzá. Majd az alábbi példával érzékeltette: ha valaki tudja, hogyan kell egy kenyeret előállítani és nem csak a részfolyamatait, az nem fog meglepődni, ha holnaptól pizzát kell csinálnia.
Középiskolai élményei, sikerei után a jelenről és jövőbeni terveiről is megkérdeztük a fiatalembert.
„Az érettségi nagyon jól sikerült, pedig nem készültem rá sokat, de ahogy a mondás tartja: Húzni tudni kell! Ugyanazt húztam ki történelemből és irodalomból, amit a kisérettségin, így már könnyű dolgom volt.”
Beszélgetésünk óta pedig kihirdették már a felvételi ponthatárokat és Kornélt felvették a Szegedi Tudományegyetemre, a Természettudomány és informatika karán került be Mérnökinformatikus alapképzésre, amit első helyre írt be.
Végezetül álljon itt, hogy rendkívül jól jellemzi, hogy Kornél cseppet sem magának való figura – ahogyan az informatikusokról általában gondoljuk -, hogy jelentkezett és bekerült a szavazatszámláló bizottságba Kamaraerdőn. „Láttam, hogy szavazatszámlálókat keresnek és úgy voltam vele, hogy úgysem voltam még szavazni, ez lesz nekem az első, érdekelt, hogy mindjárt megtudjam azt is, milyen a szék másik oldalán ülni… És kicsit félve, de bedobtam a nevemet a kalapba és a budaörsi választási hivatal kiválasztott.” Így április 3-án valóban a bizottság tagja volt. „Első élményem az volt, hogy rendkívül sokat kellett számolni a nap végén. Nálunk, Kamaraerdőben, a 20. számú, kb. 1200 fős szavazókörzetben 84%-os volt a megjelenés, vagyis közel ezer szavazó jött szavazni” – mondta. „A július 3-i időközi választáson viszont átlagos, 20%-osnál nem sokkal több volt a megjelenés. De majd megfőttünk ott az oviban, egész nap, mert a csoportszobák nem lehetnek klimatizálva” – folytatta. „A szavazóbizottsági tagság összességében pozitív élmény volt, jó humorérzékű emberekből állt, jól éreztük magunkat az egész választás alatt” – számolt be Kornél a tapasztalatairól.
