A Dialógus az oktatásért elnevezésű kerekasztal fórum 2022 novemberében ült össze először Budaörsön. Tegnap került sor a második alkalomra a városháza dísztermében, ahol a helyi oktatási-nevelési intézmények küldöttei, illetve szülők, diákok az oktatást érintő követelések 9 pontjából a másodikat dolgozták fel kis csoportokban (Szüntessék meg a pedagógusok lejáratását, az oktatási szereplők megfélemlítését! A kirúgott vagy leváltott tanárokat azonnal helyezzék vissza! Megbecsülést a pedagógusoknak!). A meghívott szakember a téma jellege miatt dr. Zeller Judit, a TASZ (Társaság A Szabadságjogokért) jogásza volt. A budaörsi kezdeményezésű érdemi párbeszéd célja minden esetben az oktatás megújulása többek között az ésszerűség, humánum és hatékonyság mentén.
A múltkorihoz hasonlóan most is megtelt a városháza díszterme az iskolák, óvodák, szülői munkaközösségek, szakszolgálatok küldötteivel a diákság képviselőivel együtt és ezúttal is a Civil Bázis Egyesület szervezte meg az esemény munkamenetét, az együttműködési keretrendszert.
„A téma a megfélemlítésről, a lejárató kampányról, a kirúgott és leváltott tanárokról és az ebből fakadó belső feszültségekről és a megbecsülésről szól” – így kezdte a megnyitóban Szilágyi Kitty óvodapedagógus, az esemény egyik szervezője. Majd hozzátette, nehéz témának ígérkezik, mert egyénenként különbözőképpen közelítik meg a problémát és más a prioritás is.
A közös munka megkezdése előtt dr. Zeller Judit jogász mondta el észrevételeit. Az oktatás körüli helyzetben jól látható a kormányzati politika működése, amit a kritikus hangok elhallgattatása jellemez. Például, hogy a nagy tüntetések sem szerepeltek a kormánymédiában, mintegy eltagadván azok létét. De amikor mégis elterjed a híre, akkor próbálják a tanárokat negatív színben feltüntetni, illetve megakadályozni, hogy kritikával éljenek és ezért nyúlnak a megfélemlítés és lejáratás eszközeihez. A jogász szerint elsősorban jogtudatos magatartással lehet ezzel hatásosan szembeszállni, a fenyegetésekkel szemben sokszor elegendőnek bizonyult, ha a tanárok magabiztosan kiálltak jogaik mellett. Meglátása szerint „egy erődemonstrációval szemben egy viszont-erődemonstráció nagyon hatásos tud lenni”.
A kirúgások esetén persze jogi úton lehet már csak érvényt szerezni az igazságnak, amire egyébként nagy esély van, de egyébként semmi logika nincs abban, melyik tanárokat bocsátják el, és melyiket nem. A legcélravezetőbb ebben a tekintetben persze az lenne, ha minél többen részt vennének a tiltakozásokban, mert mindenkit mégsem lehet kirúgni.
Azonban a legjobb megoldás az lenne, ha nem kellene folyamatosan sztrájkokhoz folyamodni, hanem minél szélesebb társadalmi támogatottsága lenne az ügynek. „Az egyén mikrokörnyezetének aktiválása vezethet eredményre.” Az, hogy jó legyen az oktatás egy országban, az nem jogi probléma, hanem társadalmi kérdés. Elegendő mértékű társadalmi nyomás lenne képes kikényszeríteni a hatalomtól a normális oktatási feltételeket.
Ezt követően a résztvevők négy csoportba rendeződtek a téma négyféle megközelítésének megfelelően, amit a Micimackó mese szereplői szimbolizáltak. Így a pozitív oldal felöl kellett közelítenie a Micimackó csoportnak arra vonatkozóan, hogy milyennek képzelik az áhított megbecsülést és azt hogyan lehet elérni, kivívni.
A Füles csoportnak a hiányosságokat kellett összeszednie, illetve hogy mi ad okot fájdalomra, mit kell elszenvednie az oktatás szereplőinek, minden oldalról, tanárnak, diáknak, fenntartónak egyaránt.
Kanga és Zsebibaba a konstruktívak, az ő csoportjuk azt a feladatot kapta, ami most aktuálisnak tűnik, a teljesítményértékelési rendszert kellett kidolgozniuk olyan szempontból, hogyan működne jól. Míg a Bagoly csoport tagjainak a rendszerszintű döntéshozók helyébe kellett képzelniük magukat és összeállítaniuk egy olyan oktatási stratégiát, melyben minden szereplő megbecsülésének erősödése várható.
Negyedórás megbeszélés után az egyes csoportok képviselői néhány percben beszámoltak eredményeikről.
A Bagoly csoport oktatási stratégiájának elsődleges célkitűzése, hogy az ország olyan legyen, amelyben hasznos, gondolkodó, produktív emberek élnek. Ehhez a politikának ki kell vonulnia az iskolákból, ne akarjon önálló gondolatok nélküli embertömeget kitermelni. A jó oktatás feltételei közé tartozik az ideológiai semlegesség, a tanári autonómia és tekintély. Az legyen a cél, hogy a gyerekek felelős gondolkodású felnőttekké váljanak, bárhonnan jöjjenek is, az esélykiegyenlítés is feladata legyen az iskolának. És az intézmények önállóan gazdálkodhassanak.
A Micimackó csoport szerint a megbecsüléshez szükség van arra, hogy az egyes szereplők visszakapják eredeti szerepeiket. Az iskolaigazgatók döntési joggal felruházott igazi vezetők legyenek. A szülők kapjanak a tanárokkal való együttműködési lehetőséget. A tanárok a tanítással foglalkozhassanak és ennek érdekében legyen aki segít nekik az adminisztrációs feladatok ellátásában. Az óvodapedagógus, illetve a szülők kapják vissza döntési kompetenciájukat arra vonatkozóan, hogy a hatéves menjen-e iskolába vagy ne. Mindenekelőtt pedig valósuljon meg az anyagi megbecsülés.
A Füles csoport összegyűjtötte, ki miért aggódik és mi teszi elkeseredetté. A gyerekek szemszögéből ijesztő, hogy fogynak a tanárok: „hogyan leszek így, mérnök vagy orvos, ha nincs, aki tanítson?” A szülők hasonlóképpen aggódnak gyermekeik jövője miatt, kisebb gyerek esetén már annak napközbeni felügyelete miatt is. Ezen kívül rendkívül hátrányos, hogy a pedagógus pálya nem népszerű és a bérezés sem igazságos.
A Kanga és Zsebibaba csoport pedig arról számolt be , milyennek képzelik az ideális módját a teljesítményértékelési rendszernek. Először is a feltételeknek kellene teljesülnie, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a pedagógusoknak egyáltalán a lehetősége meglegyen arra, hogy jól tudja végezni a munkáját. Ehhez jó ötlet az intézményi kerekasztalok megrendezése, a nyílt kommunikáció, ahol mindenki, a tanár, a szülő, a diák is elmondhassa a véleményét, mi működik jól és mi rosszul az adott intézmény oktatási tevékenységében, lehessen javaslatokat tenni. Hasonlóképpen ne legyen egyoldalú az értékelés sem, az oktatás összes szereplője értékelhesse egymást, például a tanár is a fenntartót. És ha már értékelésre kerül sor, az inkább motiváló legyen, mintsem túlságosan negatív, mert abban az esetben inkább várható pozitív elmozdulás, valamint külső, semleges szakértő bevonásával történjen az értékelés.
Hasonlóan a múltkori alkalomhoz, ezúttal is lehetett voksolni, mi legyen a következő alkalom kifejtenivalója, a jelölések alapján ez a versenyképes és értékálló bérezés témaköre lesz.
