A Fidesz és a KDNP budaörsi szervezete külön – is – ünnepelt, az ő meghívójuk október 22-én 17 órára szólt. Dr. Hardy Géza a budaörsi Fidesz elnöke röviden köszöntötte a megjelenteket, majd dr. Czuczor Gergely történész, a Szent Benedek iskola budaörsi tagozatának igazgatója mondott beszédet a Templom téren. Ezt olvashatják az alábbiakban!
Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Elnök Urak! Tisztelt Önkormányzati Képviselők! Tisztelt Budaörsi Polgárok!
Már csaknem harminc éve annak, hogy az általános iskolai padban ülve tanították nekem az 1956-os események forgatagát. A tankönyveinkben még alig írtak az 1956-os október-novemberi eseményekről és a leírt sorok is kétértelműen hatottak, de az akkori budaörsi tanáraink annál inkább igyekeztek helyre tenni bennünk a forradalom és szabadságharc emlékezetét. Már csak azért is, mert a rendszerváltoztatás környékének éveiben odahaza a családomban nem volt kétséges ezen őszi napok értelmezése: mi hősökről, szabadságharcosokról, a pesti srácokról, Pongrácz Gergelyről, Wittner Máriáról, a Corvin-köziekről, Nagy Imre mártír miniszterelnökről hallgattuk a dicső történeteket. Gyermekként naiv fejjel beleképzeltem magam azon tizenéves fiúk bőrébe, akik puskával a kezükben szálltak szembe a vörös fenevad gyilkos T-34-es és T-55-ös tankjaival. Akkor még kisgyermekként nem értettem, hogy ezek a hősök, vértanúk, akik a szabadságharcban, majd a november 4-ét követő megtorlásban elestek, vagy börtönben szenvedtek, valójában a mi szabadságunkért, ezért a mai demokratikus Magyarországért adták legdrágább kincsüket, saját életüket, fiatalságukat. Soha nem múló hálával tartozunk az ’56-os hősöknek!
Kedves Barátaim!
Erre az ünnepi beszédre készülve – amelyre a felkérést ezúton is köszönöm dr. Hardy Gézának – egyre erősebben egy ókori sírvers visszhangzott gondolataimban: „Itt fekszünk, vándor vidd hírül a spártaiaknak: Megcselekedtük, amit megkövetelt a Haza!” A pesti srácok, a szegedi, pécsi, miskolci egyetemisták, a városi munkások, a falvak földművelő népe közösséggé lett egy szent cél érdekében, amely Hazánk szabadsága volt és bár a harcban a szovjet túlerő – épp úgy mint a görögöket Thermopülai-nél, eltiporta Magyarországot, de a nemzeti függetlenségbe vetett hit, a magyar nemzeti öntudat 33 évvel később az ő emlékükből is sarjadva, meghozta a demokratikus átalakulást. Ahogy a spártaiaknak a Kr.e V. században, úgy nekünk is volt egy Ephiáltészünk 1956-ban, Kádár János személyében. Valahogy mindig ott van az ördög történelmünkben, aki egyéni haszontól, vagy idegen államból érkező izmus által vezérelve, közösségünk ellen követ el árulást.
De ahogy Babits Mihály írja az „Áldás a magyarra” című versének utolsó harmadában: Él a nagy Isten és semmise megy kárba, / magyarok se lettünk pusztulni hiába, / hanem példát adni valamennyi népnek, / mily görbék s biztosak pályái az égnek. / Ebből tudhatod már, mi a magyar dolga, / hogy az erős előtt meg ne hunyászkodna.
Tisztelt emlékező, ünneplő budaörsiek!
A történelem könyveinek olvasásakor eszünkbe kell jusson, hogy mai szabadságunk, nemzeti függetlenségünk, békés európai életünk egy rendkívül törékeny, és ép ésszel szinte felfoghatatlan értékkel bíró dolog. Gondoljunk csak az 1956-ban, az akkori budaörsi városháza előtt eldördült sortűzben életüket vesztett saját vértanúinkra!
Amikor a modern kori Európa jövőjére, benne a Kárpát-medencére, vagy napjaink Kárpátaljára gondolunk, elszorul torkunk és félteni kezdjük gyermekeink, unokáink jövőjét, vallását, nyelvét, biztonságát.
Vegyünk példát ötvenhat hőseiről, hogy ha idegen érdekek ostromolják is hazánkat, vagy keresztény hitünket kérdőjelezik is meg sokan, van olyan közösség Hazánkban, amelynek tagjai saját életüket, egzisztenciájukat nem kímélve készek cselekedni, ellenállni ha a szabadságunk, keresztény hitünk veszélybe kerül.
Tisztelt Honfiak és Honleányok!
Hiszem, hogy a mi budaörsi közösségünk, akik most ünnepelni összegyűltünk itt a Templom téren, képes a közös célért: szabadságunkért, hitünkért, gyermekeink, unokáink jövőjéért, nemzetünk függetlenségéért kiállni, cselekedni és hangos szóval egybehíni minden hasonló gondolkodású embert. Miért hiszek ebben? Mert az ’56-os hősök nem hiába ontották vérüket; mert végre olyan Magyarországban élünk, ahol minden gyermek ugyanarról a hősies küzdelemről tanul az iskolában. ’56 hőseinek emléke itt él közöttünk, szabadságunkat nekik köszönhetjük! Hálával gondoljunk rájuk!
Köszönöm megtisztelő figyelmüket! Éljen a magyar szabadság, éljen a Haza!
Írta: Czuczor Gergely, történész
