„Ha klasszikus süteményre vágynak, inkább ajánlanánk a Hollósyt és a Szamost, mint a többieket, bár ezeken a helyeken is kaphatóak különlegességek. Ha viszont az újdonságot/újszerűséget szeretik, akkor első helyen a Suhajdát, második helyen a Cukrászat & Bisztrót válasszuk.
Szerzőnk lelkes amatőr süteménytesztelő, aki társaival főleg budapesti újhullámos cukrászdákat látogat már egy ideje. Egy-egy túra után pedig Facebookon teszi közzé élő közvetítés keretében a kritikáját ismerősei számára. Mivel mindhárman budaörsiek, így május 26-án, pénteken délután sorra látogatták a helyi cukikat, hogy felmérjék a kínálatot, a kiszolgálást, a miliőt. Íme, a végeredmény:
„Előre bocsátanám, hogy ez nem egy PR cikk, egyik cukrászda se szponzorálta az édes túránkat, sem ezt a cikket. Voltunk az Andrettiben, a Suhajdában, a Szamosban, a Hollósyban, és végül a Friedmann Cukrászat & Bisztróban, bár a Friedmann név már lekerült a cégtábláról, és maradt a Cukrászat & Bisztró.
Elég vegyes lett a benyomásunk a túra végére, mert volt olyan hely, ahol korábbi tapasztalataink alapján jobbra számítottunk, és akadt olyan is, amelyiknél kellemesen csalódtunk. Tudom, ez még szinte „semmi”, ennél azért konkrétabb leszek.
A felkeresett cukrászdákat a szerint próbáltuk értékelni, hogy ha jön a rokonság, akkor vajon hova vinnénk el őket szívesen délutáni nasizásra. Ami persze attól is függ, hogy a rokonságnak milyen igényei vannak.
Ha klasszikus süteményre vágynak, mint például a zserbó, Esterházy vagy Charlotte szelet, akkor inkább ajánlanánk a Hollósyt és a Szamost, mint a többieket, bár ezeken a helyeken is kaphatóak különlegességek, például cukormentes sütemények is, az előbbinél a paleo süti, az utóbbinál pedig a Királylány tortaszelet. Ha viszont a vendégek az újdonságot/újszerűséget szeretik, akkor első helyen a Suhajdát, második helyen a Cukrászat & Bisztrót válasszuk.
Mivel korábbi túráink alatt számos újhullámos budapesti cukrászdában kóstoltunk már süteményeket, úgy lehet a lényegét megfogalmazni, hogy ezekben nem az édes íz dominál, hanem ha csokoládéról van szó, akkor a tiszta csokoládé íze, ha málnás szeletről, akkor a málnáé, ha citromosról, akkor a citromé – ami igen, összehúzza a szájat -, mert igazi csoki, igazi málna vagy citrom van bennük, nem pótlék vagy aroma. Jellemzője még a különféle fűszerek, zöldségek használata illetve a szezonalitás. Budaörsön erre a legjobb példa a Suhajda.
A kínálat bősége szinte mindenhol elfogadható, és szintén szinte mindegyiknél találtunk olyan különlegességet, ha úgy tetszik erősséget, amiben az adott hely verhetetlen. A Hollósynál a négyféle sajtból készült tévéropi és a meggyes-mákos házitorta; a Cukrászat & Bisztróban a több pultnyi, színesebbnél színesebb sütemény, a Suhajdában a nemzetközi trendek behozatala, a Szamosban az ország bármely Szamos cukrászdájában megszokott stabil minőség a pozitívum. Ezért is jutottunk arra, hogy egyik helyről sem lehet kategorikusan kijelenteni, hogy ez a legjobb, mindegyik más és kiegészítik egymást.
Még egy újabb, fontos szempont: az ár-érték arány. Ezt figyelembe véve is állítottunk magunknak rangsort, de tényleg igaz, hogy a jót meg kell fizetni. Ahol ugyanis 200-300 forintért is kaphatunk már süteményt, enyhén szólva nem kaptunk ennyiért csodát. Érdemesebb ezért inkább a drágábból kevesebbet venni, és bizony 500-700 forintot is kiadni egyetlen tortaszeletért.
A kiszolgálásról is szólnék pár szót. Gyakran hallani, hogy egyre nehezebb megfelelő alkalmazottakat találni, és ahol a tulajdonos elvárja, hogy a pultosoknak mosolyogniuk kell, onnan előbb-utóbb elmennek. Pedig nagyon fontos, hogy aki a vásárlóval találkozik, az legyen segítőkész, ajánljon a süteményhez italt vagy fordítva, és figyeljen ránk. A barátságos kiszolgálás az étvágyat is növeli! A Suhajdában egy korábbi, kellemetlen élményt írt teljesen felül a hölgy szervezőkészsége, ahogy egyszerre volt képes minket is meghallgatni és egy ötgyerekes család kívánságait teljesíteni. A Hollósyban és a Szamosban is minden rendben volt, és a bisztró is kellemes csalódást okozott, bár ott még mindig furcsa, hogy mi az, amit a pultnál kell kérni és mikor jön ki az asztalunkhoz pincér. S a végére hagytam egy nagyon kellemetlen esetet. Az egyik helyen fagylaltot, egy gombóc epret is kértünk, de a hölgy eltévesztette, és mást rakott a tölcsérbe. A következő párbeszéd zajlott le a fülünk hallatára közötte és (valószínűleg) a főnöke között: „Ezzel most mit csináljak?/ Tedd félre, majd valakinek jó lesz, mert én biztosan nem eszem meg.” És erre a kiszolgáló visszatette abba a tároló edénybe a gombócot, ahonnan kikanalazta. (Cikkünk megjelenése utána az érintett cukrászat tulajdonosa telefonon felhívott, hogy egyrészt mindenkinek lehet rossz napja, másrészt ő a fagylaltot akkor természetesen kidobta – a szerk.)
A legvégére azonban inkább egy pozitív gondolat kívánkozik: a sokszínűség jellemzi tehát a cukrászdáinkat is, csakúgy, mint a helyi iskoláinkat, orvosainkat, kulturális intézményeinket vagy akár a sportolási lehetőségeket. S ami még jó hír, hogy mi azt tapasztaltuk, mindenhol jelentős volt a forgalom, bármelyik cukrászdába is tértünk be péntek délután.”
