Kortárs épületek Budaörsön (7. befejező rész)
A kortárs házakról szóló sorozatunkat, csakúgy, mint januárban a régi házak esetén, Csík Edina főépítésszel foglaljuk össze, zárjuk. Szerinte például a családi házas övezetekben még az egyes utcaszakaszokon, területrészeken sem lehet és nem is kell egységességre törekedni, mindenki építhessen neki tetsző stílusú épületet – hiszen magának építi, abban szeretne élni évtizedekig – persze a jogszabályok és a józan ész, alapvető ízlés keretein belül.
A Tervtanács az a fórum, ami helyben véleményezheti az új épületeket a tervezés szakaszában. Kikből áll ez a fórum és mik a tapasztalataik, illetve melyek a „jellemző kivételek”?
Tervtanácsunk 2004 óta működik, tagjai gyakorló, profi építészek, akik szívügyüknek tartják Budaörs építészeti értékeinek védelmét, az épített környezet fejlődését, esztétikus megjelenését. Az elmúlt időszak építésügyben történt nagyon komoly változásai miatt sajnos egyre kevesebb új épület kapcsán fejthetik ki véleményüket. Amíg régebben a látványvédelemmel érintett területeken épülő családi házak, vagy a kiemelt útvonalak mentén (Szabadság út, Károly király út) létesülő kisebb épületek, lakóház-bővítések is, mint engedély-köteles épületek a Tervtanács elé kerülhettek, ma már csak a nagyobb léptékű új épületeket és a helyi védett értékeken való átalakításokat tárgyalhatjuk.
A legnagyobb számban előforduló építési tevékenységet jelentő egyszerű bejelentéssel épülő új lakóházak esetében sajnos hivatalunk sem lát minden tervet, annak ellenére, hogy kötelezően lefolytatandó új „eljárásként” bevezettük pontosan ennek érdekében a szakmai konzultációt. Szerencsés lenne pedig mindenkinek kihasználni ezen lehetőséget, hiszen ezzel nem csak mi tájékozódunk arról, hogy mi fog az egyes telkekre épülni, de építtetőnek, tervezőnek is biztonságot adhat egy kontroll, jogszabályi ellenőrzés, főleg, hogy a tervezőnek 10 évre felelősségbiztosítást kell kötnie a tervére. Ezen tervek esetében irodánk ad tanácsokat a jogszabályokon túl az építészeti megjelenés tekintetében, esztétikai, illeszkedési kérdésekben.
Egyébként azt örömmel mondhatom, hogy az elmúlt pár év „termése” nagyon komoly építészeti minőségbeli javulást mutat, az új épületek – függetlenül a funkciótól – szinte mindegyike igényes, magasan kvalifikált építési szándékot tükröz, feltételezve az összefüggést a nagyon magas ingatlan és kivitelezési árakkal, ill. Budaörs népszerűségét tekintve.
Nagy divat lett Budaörsön is úgynevezett kockaházat építeni, sok ablakfelülettel, minimál stílusban. Önnek mi erről a véleménye?
Én személy szerint nagyon örülök, hogy az elmúlt évek trendje a minimalista, de igényes anyagokból, nagy terekkel, üvegfelületekkel épülő, lapostetős, tetőteraszos ház. A „luxus-villa” kategória régebben 10-15 éve is ilyen jellemzőkkel bírt, ma már a kisebb lakóházak is ezt a divatot követik. Talán azért is, mert a lapostetők építésének technológiája annyira fejlődött, hogy nem kell már a beázástól annyira tartani, mint régebben, illetve a tetőterek beépítésével nem jöttek létre olyan kényelmes, élhető terek, melyek versenyre kelhetnek a teljes belmagasságú, jobban hőszigetelhető helyiségekkel. Az egyre nagyobb problémát okozó klímaváltozás, az egyre forróbb nyarak miatt az árnyékolástechnika fogja még jobban színesíteni ezeket a házakat hatalmas fedett teraszokkal, pergolákkal…
Építési szabályzatainkat is igyekeztünk az új igényeknek megfelelően alakítani, hiszen a földszint +emeletes épületek más magassági paraméterekkel bírnak, mint a magastetős, tetőtérbeépítéses elődeik.
Az előző sorozatunk végén, ami a régi házakról szólt, azt mondta, egy fejlődő kisvárosban meg kell férjen egymás mellett a hagyományok ápolása és a modern. Most a modern oldaláról kifejtené ezt bővebben?
Ó, köszönöm, a kedvenc témám: igen, hiszem, hogy régi és új szépen megfér egymás mellett, de leginkább úgy, ha az új nem akarja réginek mutatni magát, azaz nyíltan vállalja újságát, mai korabeliségét, nem akar konkurálni a régi értékekkel, viszont átveszi azok főbb jellemzőit, hangulatát, arányait. Egyre több nagyon szép megoldást látunk a Kőhegyre tervezett épületek között, melyek a régi présházak arányait, oromfalas megoldásait, anyaghasználatát tartva jól tudnak illeszkedni a hely atmoszférájába. Ehhez nem szükséges például pallótokos, osztott ablakokat tervezni, a random elhelyezett, akár nagyobb nyílásokkal is elérhető az a hangulat, melyet a Kőhegy sugároz, a lényeg az arányokban és a kubatúrában rejlik. A régieskedő, eklektizáló építés a mai anyagokkal sohasem fogja a múlt építészetét újraéltetni, hiszen nincsenek már olyan szakemberek, akik a több száz éves kőfalazás, habarcsolás technikáját ismerik, illetve alkalmazzák. A hőszigetelő anyagok, például a „kopogós”, 10 cm vastag hungarocell réteg és a népi építészet anakronisztikus ellentétéről nem is beszélve.
A két korszak okos, igényes elegyítése viszont nagyon szép megoldásokat eredményezhet. Egyik, a már most is sok helyen alkalmazott módszer az anyaghasználatra vonatkozik: az elbontott régi épületből megmentett falazókövek, bélyeges téglák, óvatosan kezelt, még jó állapotú hódfarkú cserepek, esetleg eredeti palák beépítése az új épületbe. Szép példákat láthatnak ezekre például a Templom téren vagy a Károly király út és a Baross utca sarkán.
Másik jó megoldás lehet az is, ha a védendő érték részleges elbontása után az eredeti kubatúra visszaépül úgy, hogy az épület eredeti utcafronti falát megtartjuk, azt az új szerkezetbe befogatva megőrizzük, felújítjuk, azaz egy kulisszafal mögött újszerű épület jöhet létre, az utcakép mégis megemlékezik a hajdani beépítésről. A közeljövőben reményeink szerint több ilyen is megvalósulhat Budaörsön a Stefánia, a Mátra és a Clementis László utcában. Szerencsére ezen ingatlanok tulajdonosai hozzáértő, igényes építtetők, szívükön viselik épületeik sorsát. Reméljük, mindhárom a város ékszerdobozává válhat majd…
Budaörs látképét igencsak meghatározzák a domborzati viszonyok, és a védett, illetve az úgynevezett kortárs házak mellett a lakótelep tíz- és négyemeletesei és persze az áruházak is. Mint főépítész, gondolom egy egységes, vonzó városképről álmodik. De létezhet ilyen a valóságban?
Nem létezhet, hiszen a szerteágazó tevékenységi körök, funkciók, igények mind más-más épülettípust, nagyságrendet eredményeznek. A bevásárló központok és az ipari parkok vagy a lakótelep, a zártsorú óváros és a családi házas hegyoldalak sohasem fognak egységet mutatni, és nincs is erre szükség. Véleményem szerint például a családi házas övezetekben még az egyes utcaszakaszokon, területrészeken sem lehet és nem is kell egységességre törekedni, mindenki építhessen neki tetsző stílusú épületet – hiszen magának építi, abban szeretne élni évtizedekig -, persze a jogszabályok és a józan ész, alapvető ízlés keretein belül, lehetőleg tiszteletben tartva szomszédjai érdekeit, alkalmazkodva a kialakult helyzetekhez.
Más a helyzet például a már említett védett Kőhegyen, ahol a hangulatos keskeny utcákban bizony nagyon jó lenne, ha egységes lenne az utcakép, de sajnos a 80-as, 90-es évek építészeti divatja szerint épült épületek már sohasem fognak integrálódni a présházak közé. Az akkori építészek és a hatóság mentségére szolgáljon, hogy ennek a területnek az értékét csak kicsit később tudatosította a város, miután a „barlanglakásos”, elhanyagolt környezetet az akkor újonnan megalakuló önkormányzat lassan felszámolta. Itt csak az új építésű házakban bízhatunk, illetve a meglévő régi épületek megtartásában, gondos felújításában. Szerencsére egyre többen látnak utóbbiban is fantáziát, megtérülő beruházást. Szakembereink minden építési szándékukban igyekeznek az építtetők, telektulajdonosok segítségére lenni.
Más a helyzet a főúton, ahol már nagyobb felelőssége van építtetőnek/tervezőnek is, hiszen egy országos főút mellé, frekventált helyszínre, a közízlést formálóan, annak kitett módon kell épületet lehelyeznie. Mindezt úgy, hogy várhatóan még sok-sok évig fognak ezen új házak együtt élni a régi földszintes sváb házakkal. Az elmúlt két évtizedben megépült új házak nagyon sokféle stílust, képet mutatnak, sok igényes épület mellett sajnos néhányuk, Tervtanácsunk komoly küzdelme árán sem érte el azt a színvonalat, melyet Budaörs megérdemelt volna. A jelenleg folyamatban lévő tervezési munkák, építési igények viszont azt mutatják, hogy a főutca a jövőben néhány új modern épülettel fog gazdagodni. A lényeg szerintem itt is a lépték jó megválasztása, a szomszédos épületek figyelembevétele a későbbi hozzáépítés lehetőségének megteremtésével, hiszen hosszútávon egy teljes térfalat alkotó, zártsorú emeletes, tetőteres beépítéssel számolhatunk, a telkek optimális kihasználása ezt fogja eredményezni. Mindezek mellett nagyon fontos szempont például az új takaratlan tűzfalak elkerülése is.
Egy települést nagyban a főtere, főutcája határoz meg. Szerintem itt az egységes utcaképet nem az épületek hasonlóságában, illeszkedésében kell keresnünk, nem attól lesz hangulatos, élhető, kedves a szívünknek; hanem attól, ha minél több olyan funkció települ a földszinti helyiségekbe, ha egyre több közösségi tér alakul ki, melyeket sokan szívesen, találkozó pontként használnak, szeretnek.
