Marketing menedzsmentet hallgatok Horsensben. Az egyetem oktatási rendszere teljesen máshogy épül fel, mint a magyarországiak, és ez a kis város is más, mint Budaörs, ahol felnőttem. Hónapok teltek el, hogy itt élek, és egy percig sem bántam meg, hogy Dániát választottam.
Néhány napja éltem Dániában, amikor már megtapasztaltam, hogy a dánok milyen segítőkészek. Vettem egy feltöltő kártyás telefont, de nem az eladó töltötte fel az egyenleget, mint otthon, hanem kaptam egy számlát és azon volt rajta egy telefonszám és egy jelkód. Mindez persze dánul. Megpróbáltam felhívni a telefonszámot, de semmit nem értettem abból, amit hallottam. Ekkor egy idős úr odalépett hozzám, hogy tud-e segíteni, mert látja, hogy nem boldogulok. Megköszöntem a figyelmességét és két perc alatt megoldotta a számomra nagynak tűnő problémát.
Két éve döntöttem el, hogy a gimnázium után külföldön szeretném folytatni az életemet, leginkább a tanulás miatt. Januárban az Educatio kiállításán minden egyetem előadását végig hallgattam, mert kíváncsi voltam melyik ország egyetemei a legszínvonalasabbak. Angolul szerettem volna tanulni, és pontosan tudtam, hogy nem szeretnék felvenni diákhitelt. Tavaly ősszel azt is végleg eldöntöttem, hogy marketing menedzsmentet szeretnék hallgatni Dániában, pontosabban Horsensben. Egyik ismerősöm sok pozitív dolgot mesélt az országról és az oktatás rendszeréről. Azon felül, hogy ingyenes, nagyon magas az egyetemeken a színvonal és a mindennapos vizsgák helyett gyakorlati feladatok vannak. A VIA University College-en találtam meg a keresett szakot.
Itt teljesen máshogy épül fel a rendszer, mint a magyarországi. Az én szakom két részből áll. Az első két év elmélet után három hónapos kötelező gyakorlat következik, majd megint másfél év tanulás és a legvégén a szakdolgozat előtt is egy hathónapos gyakorlatot kell teljesíteni. Az egyetemre márciusban kellett jelentkezni, ami sok időt, energiát és odafigyelést vett igénybe, mert számtalan dokumentumot kértek, továbbá motivációs levelet és önéletrajzot kellett írni, és olyan nyelvvizsgát tenni, amit külföldön is elfogadnak. Májusban kaptam meg az e-mailt, hogy felvettek. Szinte azonnal elkezdtem intézni a költözést, hogy minél olcsóbban találjak repülőjegyet és szállást, de mivel Magyarországról szinte lehetetlen volt kiadó lakásokat találni, így maradtam az iskola “kollégiumánál”, ami azonban egy – két emberre – tökéletes méretű lakás, külön szobával, közös nappalival, felszerelt konyhával és fürdőszobával.
Augusztus elején utaztam ki, hogy mindent elintézzek és ismerjek már, mire a hónap végén elkezdődik az egyetem.
Budaörs, ahol felnőttem, sokkal családiasabb, mint Horsens, minden sokkal jobban ki van építve, a kis közértektől kezdve a nagy bevásárló központokig minden megtalálható és nagyon gyorsan be lehet jutni a fővárosba, de mégis nyugodt, barátságos. Ezzel ellentétben Horsensben a társasházak jellemzően kétemeletesek és nincs kertjük, a családi házak pedig sokkal kisebbek, mint egy közepes méretű családi ház itthon. Az egyetemtől negyedóra biciklivel a város, ahol rengeteg különleges bolt és étterem van, a gyerekeknek pedig egy kis játszótér. Az első heteim nem voltak egyszerűek mire megszoktam az új környezetet és kialakult a baráti társaságom, de nagyon sokat segített, hogy minden nap elfoglaltam magam valamivel.
Dániában egy “sárgakártya” nevű engedély kell ahhoz, hogy munkát vállalhass, és ennek az ügyintézése körülbelül két hónap. Az egyetemen találtam egy hirdetést, hogy olaszul beszélő diákot keresnek egy dán céghez, részmunkaidőre. Rögtön jelentkeztem, hiszen öt éven keresztül tanultam olaszul mind a gimnáziumban mind külön tanárral, és örültem, hogy olyan munkát találtam, ami kapcsolódik ahhoz, amit tanulok. Október elejétől dolgozom a Trendhimnél. A cégnek van magyar weboldala is, így mind a magyar részen, mind az olasz részen tudok segíteni. Itt tapasztaltam meg igazán, mennyire fontos, hogy minél több nyelven beszéljünk. Ami a dán nyelvet illeti: a legtöbb diák – így én is – jár külön nyelvtanfolyamra, amit az Európai Unióból érkezők 180 óráig ingyenesen vehetnek igénybe. Rengeteg beszédkészség fejlesztő gyakorlatot csinálunk, sokszor kell párban vagy csoportosan dolgozni. Az elején mindenkinek nagyon szokatlan volt a nyelv. Korábban én sem tanultam semmilyen skandináv nyelvet, így semmihez sem tudtam hasonlítani.
A magyarországi árakhoz képest nem olcsó az élet Dániában, de az európai diákok számára van egy SU nevezetű ösztöndíj lehetőség, amit az vehet igénybe,aki a tanulás mellett heti 10-12 órát dolgozik is.
A tanárok teljes mértékben partnerként kezelnek bennünket, bármiben segítenek és motiválnak minket, legyen az egy projekt írása vagy akár a munka. Az órákon négyfős csoportokban dolgozunk, amit úgy állítottak össze, hogy két azonos nemzetiségű diák lehetőleg ne legyen egy csoportban. Így sokkal jobban megismerjük egymást, egymás képességeit, szokásait, kultúráját. Az osztályomban van például egy brazil lány, aki sokkal nyitottabb mindenre, mint mások, mindig hangosan kimondja a véleményét, bármi is legyen az. Mesélte nekünk , hogy náluk ez így természetes.
Egy másik, a kinti életemre jellemző történetem, amikor kilyukadt a biciklim kereke, ráadásul szombat késő délután, így már nem nagyon voltak nyitva az ilyen jellegű boltok. Egy bicikli szervizt azért tudtam a városban és zárás előtt fél órával értem oda. Először azt mondták, hogy nem tudják megcsinálni, mert nagyon sok munkájuk van zárásig, majd elmagyaráztam, hogy nagyon fontos lenne, mert hétfő kora reggel ezzel a kerékpárral kell indulnom dolgozni. Egy perc gondolkodás után azt válaszolták, hogy jöjjek vissza egy negyed óra múlva és zárás előtt pár perccel kész volt a biciklim kereke.
Hónapok teltek el, hogy itt élek, és egy percig sem bántam meg, hogy Dániát választottam. Mindenkinek ajánlom, mind az országot, mind az iskolánkat, aki egy sokszínű és barátságos környezetre vágyik.
