Különleges meglepetés buli volt 2019. február 4-én. Feldhoffer Andrásné született Csizmadia Tukacs Franciska 100. születésnapját ünnepelték a kamaraerdei MET idősek otthonában. Volt torta, tűzijáték, köszöntő és ének, virág, zene és szépen feldíszített terem és sok vendég. Az ünnepelt szabódott, mint mondta, azt remélte, hogy elfelejtik a születésnapját, mert nem igényli a felhajtást, nem érdekli a kora. De bizony nem tudta letagadni, hogy boldog.
Feldhoffer Andrásné született Csizmadia Tukacs Franciska Franciska Kőbányán született és korán félárva lett, így a dohánygyárban dolgozó édesanyja nehezen tudta eltartani a rá maradt öt lányt és egy fiút. A kis Franciskát szigorú apácák nevelték egy zárdában, ahol egymástól is elszakították a testvéreket. A rosszat pedig még rosszabb követte, mert hamarosan meghalt az édesanyja és imádott öccse is, tüdőbajban. Később Franciska maga is gyári munkás lett, de szorgalmasan tanult tovább, amit persze csak munka mellett tehetett meg. 
Ennek köszönhetően az 1940-es évek elején került az első olyan munkahelyére, amire szívesen emlékszik, egy irodába a német AEG cégnél. Ez komoly karrier volt akkoriban. Ott ismerte meg a férjét, Feldhoffer Andrást, és boldogan költözött hozzá Budaörsre.
Hamar megszerette az itteni hegyeket, a környezetet. András és Franciska 1944 novemberében, az ostrom közeli napokban házasodtak össze és az elkövetkező tíz évben számukra a béke csak remény volt, ami majdcsak eljön, de a valóságot előbb a második világháborús borzalmak, majd a budaörsi németek kitelepítése, az internálás, a folyamatos üldöztetés jelentette. András koholt vádakkal börtönbe került, Franciska pedig súlyos beteg lett. Nem erről álmodott az egykori fiatal lány. Miután férje kiszabadult, szorgalmas, kitartó munkával a házuk mögötti területen gyönyörű barackost telepítettek, ami a 8 órás „hivatalos” munka mellett plusz feladatot, de gyarapodást is hozott. 
Franciskát pedig a kerti munka, a jó levegő és bizony az elszántsága segítette a gyógyulásban. Így az 1970-es és ’80-as években az életük szépre fordult, beutazhatták Európát és Amerikában is jártak.
Az öt Csizmadia-lány szorosan összetartott életük végéig, jó testvérek voltak, támogatták egymást. Franciska nővérei szintén szép kort értek meg, de már elhunytak és tavaly, a szintén szép kort megélt Andrást is eltemették. (Erről ITT írtunk – a szerk.)
Egyetlen lányuk Andrea, annak fia, a veje, az unokahúga és annak férje jelenti számára most a családot, akinek a szeretetét élvezi. Van ugyan egy lány unokája is, aki azonban sajnos nem ápolja a többi családtaggal a kapcsolatot, így a 100 éves születésnapi köszöntőn se vett részt. A százéves Franciska néni pedig nem érti, hogy miért nem láthatja a dédunokáit, de hiszi, hogy egyszer mégis meglátogatják.
S hogy mit szeret csinálni? Régebben olvasni, főleg a történelem és a politika érdekelte, kedvenc könyve az „Elfújta a szél”, kedvenc színésznője pedig Karádi Katalin volt, hiszen ugye ő is kőbányai lány volt. Egészen 87 éves koráig rendszeresen járt a Lukács uszodába, de nem ám a meleg vízben áztatta magát, hanem a szabadban úszott. A technikai dolgokban mindig ügyes volt, a mobiltelefon és modern televíziók távirányítójának a kezelését simán megtanulta. Sajnos mára a hallása és látása erősen megromlott, így már sem olvasni, sem keresztrejtvényt fejteni, sem tévét nézni nem tud. Ugyanakkor a kíváncsisága töretlen, ezért szereti, ha van társasága, és bár saját bevallása szerint már sok mindent nem ért a mai világból, de hát ez a fiatalabbaknak sem egyszerű. Viszont ma is tipp-topp, csakúgy, mint régen, mert a külsejére, az öltözködésére kényesen ügyelt, csak tökéletes, saját maga által varrt ruhákban lépett ki az utcára. És a humora is vele van, ezért jót nevetett rajta, amikor a születésnapi tortáján a gyertya elfújása közben az egyik 0 felborult, így 10 év lett a százból.
További derűs, napokat, éveket, jó egészséget kívánunk Franciska néninek!
