Valamennyi óvodában és iskolában kiosztották a féléves értékeléseket és bizonyítványokat vagy szóban tájékoztatták a szülőket a gyerekek teljesítményéről. Valószínűleg van olyan szülő, aki lépten-nyomon büszkélkedik gyermeke eredményével, míg néhányaknak ez a terület ingoványos talajt takar. De vajon mi számít jó eredménynek?
Szülőként kijelenthetem, hogy nincs fekete és fehér ebben a kérdésben. Egy 5 és fél éves fiú és egy 3 éves kislány anyukájaként megválaszolatlan kérdések sokasága kering a fejemben. A kisfiam az írásos értékelésében kapott hideget és meleget egyaránt, míg a kislányomról két A4-es oldalon keresztül kizárólag dicsérő szavakat olvashattam. Ezután következett az a nem várt fordulat, amely miatt számos döbbent arcot láthattam az elmúlt egy hétben.
A tapasztalataim ugyanis nem azt mutatják, hogy a mintagyerekekből lesznek a sikeres felnőttek. A kisfiam életfilozófiája szerint, a szabályokat – nem minden esetben, de – olykor át kell hágni és feszegetni kell a határokat. Ő nagyban hozzájárul ahhoz, hogy a vérnyomásom gyakran kávé nélkül is az egekben van. Ugyanakkor rendkívül okos, minden érdekli és mindent szeretne megtapasztalni. Éhezi az életet. Nagyon nehezen alkuszik meg egy nemleges válasszal és a lehetetlen szó jelentése ismeretlen számára.
A kislányom pedig egy igazi bújós, mimóza típus. Még soha nem mászott ki az ágyából, nem lépi át a határokat és mindenben szót fogad. Imádok vele vásárolni, mindig a helyzetnek megfelelően viselkedik. De vajon milyen felnőtt lesz az ilyen gyerekből? Valóban igaz, ha az élet az egyik oldalon elvesz, akkor a másikon visszaad? A mostani felhőtlen és veszekedésmentes napokért később verítékkel és könnyekkel fizetünk?
Az iskolában is a legtöbb szülő hajtja a gyereket, mert csak az számít, hogy minél jobb eredményeket produkáljon. De miért? Kit érdekel ma, hogy milyen érdemjegyet kaptam sok-sok évvel ezelőtt azokból a tantárgyakból, amelyeket nem kellett beépítenem a mindennapjaikba. Hány olyan éltanulóról tudunk, akik egyedit alkottak és sikereket értek el felnőttként? Melyik típus irányába billen a mérleg?
Természetesen nem azt mondom, hogy nem kell motiválni a gyereket és ösztönözni a jó eredmények és sikerek elérésére, de a féléves bizonyítvány és értékelés kézhez vételekor tartsuk szem előtt, hogy egy – olykor szubjektív – vélemény még nem vetíti előre a gyerekeink jövőjét. Döntő fontosságú lehet, hogy mi magunk mit hozunk ki a gyerekeinkből viselkedésünkkel és bizalmunkkal.
