Világhírű előadóművész, zeneszerző szaxofon- és pánsípművész. „Gyüttment vagyok, 18 éve érkeztem Budaörsre” – mondja. Büszke családapa. Ez mind St. Martin, azaz Szentmártoni Imre, akivel az új lemeze és a lemezbemutató koncertje kapcsán beszélgettünk. Most hétvégén, tehát 18-án vasárnap este 8 órakor a MOM Kulturális Központban lép színpadra!
Névjegy
St. Martint, azaz Szentmártoni Imrét a világ legjobb szaxofonművészei között tartják számon, de mestere a pánsípnak és a dobnak is. Játszott az Első Emeletben, a Prognózisban és a Névtelen Nullában, első önálló albuma 1994-ben jelent meg. Itt már kialakult az igazi st. martinos hangzás, amelynek a titka a nagy, öblös fúvóka a legkeményebb náddal, amit nagyon kevesen használnak, mert igen nehéz vele a hangképzés. Nagyon termékeny szerző, évente jelentkezik új lemezzel: 2016 szeptemberében már a 23. album látott napvilágot Modern Nosztalgia címmel. Nyughatatlan, a művészet számos területén szereti kipróbálni magát, a zene mellett verseket ír és fest is.
Hosszú évek óta Budaörsön él a családjával egy régi építésű házban, amelyet úgy alakítottak át, hogy megfeleljen három generáció igényeinek is. Felesége, Ildikó gyöngy- és ásványékszereket készít, fia, Norman pedig a Magyar Operettszínház művésze, aki mögött több sikeres németországi előadás áll, például a Szépség és szörnyeteg címszerepében. A család tavaly először, majd az idén többször fellépett már együtt, mintegy összművészeti performansz, Budaörsön tavaszal a PostART-on.
Szeptember elején jelent meg új, Modern Nosztalgia című lemezed. Honnan jött a cím?
Ez sorrendben a huszonharmadik albumom, ami azt jelenti, hogy gyakorlatilag minden évben megjelent egy kiadványom. És hogy mire is utal a cím? Nosztalgiázni szeretnek az emberek, ez egy olyan tápláló közeg, ahol jó érzéssel szeretünk kalandozni. Én ezzel a tizenhárom dallal harminc-negyven évvel ezelőtti időszakomra tekintek vissza, hiszen részben ugyanazokkal a kollégákkal – a Molnár Dixieland Band Együtessel – dolgoztam együtt most is, mint annak idején.
A lemez hozott most újra össze titeket?
Igen, mert ők tettek egy gesztust felém és felkértek egy négy-öt állomásos magyarországi turnéra. Így én pedig őket hívtam társul erre a visszatekintésre.
Ezt fogjátok majd bemutatni a MOM-ban?
A Jazzy Fesztivál záróakkordjaként, szeptember 18-án, vasárnap este 8 órakor lépünk majd színpadra a MOM Kulturális Központban. Nagy előadás lesz, amit két részre osztottam.Az egyikben a Molnár Dixieland Band, a másik részben pedig a Szolnoki Szimfonik Harsona Együttes fog szerepelni. Az új albumomon mindkét formáció tagjai feltűnnek, rengeteg fúvós betét van benne, a swinges világ előtérbe kerül és én is nosztalgiázom abból a korból, amikor az első zenekarommal, a Boszorkánycsepp Dixieland Banddel muzsikáltunk.
Milyen stílust képvisel ez a lemez?
Nagyon összetett: elektroswinges, jukeboxos hangulat jelenik meg rajta, és mindenképpen meg kell említeni Django Reinhardt (világhírű francia gitárművész, a jazz európai meghonosítója – a szerk.) nevét is, aki egyfajta szögelős, pregnáns és sokszor nagyon gyors swinges világot álmodott meg és játszott, ez köszön most vissza a dalaimban. Az album több mint a fele kapott swinges köpenyt, de vannak benne lassú művek, sőt egy-két imádság is, mint például a You raise me up című ír fohász, amely nem csak az én favoritom, de már a közönség kedvencévé is vált. Feldolgoztam a Gaudeamus igitur… című, főként a ballagáson elénekelt művet is, amelyben egy csodás kórus is megszólal: fiam, Szentmártoni Norman (Budapesti Operettszínház) és kiváló kollégái is közreműködnek benne.
Belefér még ebbe a világba a pánsíp?
Persze, bár kevesebb szerepet kapott ezen a lemezen. Most egy japán dalt dolgoztam fel a pánsíp és a furulya által, így nosztalgiázom a hat-nyolc évvel ezelőtti japán utamról, amely csodás élmény volt számomra.
Ezek szerint több műfaj is keveredik ezen az albumon, melyek ezek?
Benne van többek között a népzene, a világzene és a jazz. Én ezt kimondottan szeretem, és vallom, hogy van átjárhatóság a különböző műfajok között. Ezért is játszom tizenöt különböző formációban: van szimfonikus, kisebb és nagyobb zenekar, van, ahol gitárral, van, ahol dobbal szólalok meg. Mindig az a fő szempont nálam, hogy a közönséget mi fogja meg, az adott helyen milyen zenére van szükség. Minden az én szűrőmön megy keresztül, ettől lesz st. martinos a buli.
Hogyan határoznád meg a célcsoportodat?
Szeretem amit csinálok, szeretem a közönségem. Igenis, elég sok gesztust teszek annak érdekében, hogy közelebb kerüljek hozzájuk. Mesélek a dalaimról, elmondom a történetét, vagy csak néhány kedves sztorit osztok meg egy-egy dal eljátszása előtt.
Miért van az, hogy koncert alatt lemész a közönség közé? Ez is egy showelem?
Úgy gondolom, hogy a zenét közelebb kell vinni az emberekhez, és ez egy jó feszültségoldó elem. Beszélgetünk, ők a tekintetükkel, én pedig a hangszeremmel. Vitáról szó sincs. Ránézek valakire és elmondom a véleményem róla, neki, persze mindezt zenébe foglalom, improvizálok.
Te hogyan viszonyulsz ahhoz, amikor felismernek az utcán és odamennek hozzád? Milyen a viszonyod a budaörsi emberekkel?
Közszereplőként vállalni kell. Nagy megtiszteltetés számomra, ha odajönnek hozzám, érdeklődnek az előadásaimról, elmondják a véleményüket az előző koncertemről.
Tetszik, ha valaki jól eligazodik a múltban, emlékezik eseményekre, olyanokra, ahol hallhatott. Rengeteget lehet belőle okulni. Az ilyen helyzeteket elraktározom és kijavítom olykor a hibákat. Történt például, hogy egyik ismeretlen ismerősöm véleményt formált az aggteleki koncertemről, elmondta, hogy a hetedik sorben nem látott rendesen. Mi lenne, ha dobogóra állnék? Következő évben megfogadva a tanácsát, a technikusaim beállították. Jól működött.
A Facebookon is népes rajongótáborod van. Miket osztasz meg?
Az oldalamat jelenleg én kezelem, és bevallom, örömömet lelem ebben is. Nagyon jó eszköz arra, hogy a St. Martin-rajongókhoz eljusson minden olyan fontos dolog, ami a zenémmel kapcsolatos, így a koncertek, lemezmegjelenések, interjúk. És látom, ki, hogyan reagál azokra. Emellett kitettem pár kedves, magánéleti fotót, de nem ez a jellemző. Az internet valóban ablak a világra, lehet és kell is erre használni. A honlapom egyik újítása lesz például a 3D-s kamerával való, élő koncertfelvétel, így a hallgató otthonról élvezheti az előadást, de mégis körbenézhet, mintha jelen lenne. Ezt először a nyári aggteleki koncertünkön vezettük be, de tervezzük a folytatást.
Láthatunk-e, hallhatunk-e színpadon Budaörsön az idén?
Igen, kaptam már felkérést, de még képlékeny, hogy egy lemezbemutató koncert vagy inkább egy ünnepi hangverseny lesz. Amint kikristályosodik, elsőként a Budaörsi Napló olvasói ismerhetik meg a helyszínt és az időpontot.
