„Aki dolgozni is tud, az már magas fokon rehabilitálódott ember.”
A régió látássérültjeit segítő szervezet, a Buda-Környéki Látássérültek Közhasznú Egyesülete (Buláke) ezentúl Új látásmód – Buda Környéki Látássérültek Egyesülete, röviden: Új látásmód Egyesület néven működik. A névváltoztatás szükségességét az egyesület elnöke, Nyikes Fatime elnök magyarázta el a vele készült interjúban, amelyben az egyesület közel két évtizedes múltjáról és fejlődéséről beszélgettünk vele.
Még meg kell szokni, hogy a régió látássérültjeit segítő szervezet a Buda-Környéki Látássérültek Közhasznú Egyesülete (Buláke) ezentúl Új látásmód – Buda Környéki Látássérültek Egyesülete, röviden: Új látásmód Egyesület néven működik.
Hogy miért változtattak? Mert igazából soha nem tetszett nekik a Buláke rövidítés, mert nehezen volt érthető és egyeseknek félreértésre, másoknak rosszízű tréfálkozásra is okot adott. „Bár az évek során többször felmerült, mostanáig nem mertük lecserélni, féltünk, hogy rengeteg helyen kell javítani, és főleg, hogy nem fognak ránk ismerni az új néven” – magyarázza Nyikes Fatime, az egyesület elnöke lapunk két munkatársának a Patkó utcai irodájukban, ahol felkerestük őt. Majd az év elején az új honlap tervezésekor rákérdezett valaki, hogy ha ennyire nem szeretik a Buláke szót, miért nem az addig szlogenként használt, többféle értelemben is az egyesület tevékenységét sugalló „Új látásmód” az egyesület neve? Ez adta meg a végső lökést, és belevágtak a névváltoztatási procedúrába.
Nyikes Fatime fiatal felnőttként vesztette el teljesen a látását. Az ezt követő években szociális munkás és szervezetfejlesztő szupervizor képesítéseket szerzett, melyek hozzásegítették, hogy az új élethelyzetében is önálló legyen. Egy elemi rehabilitációval foglalkozó szervezetnél kezdett dolgozni és mivel megtapasztalta ennek jelentőségét, már ott érezte, hogy hosszabb távon is szeretne ezzel a témával foglalkozni. Az elemi rehabilitáció során többek között gyógypedagógusok segítik a látásukat vesztett embereket abban, hogy visszaszerezzék önállóságukat a mindennapi tevékenységekben. Amikor megalapították a budaörsi egyesületet, már a kezdetektől rendszerbe foglaltan és kellő vezetői szakmaisággal tudta azt képviselni és irányítani. Többek között a helyi városvezetéssel is jó kapcsolatot alakított ki.
2008-ban az egyesület akkreditációs tanúsítványt szerzett, amellyel jogosulttá vált megváltozott munkaképességű személyeket foglalkoztatni, illetve ehhez állami bértámogatást igényelni. A tanúsítvány megszerzésének költségeit a budaörsi önkormányzat előlegezte meg számukra. Tevékenységeiket a piaci igényekhez igazították: kezdetben az informatikai oktatás, illetve informatikus szakemberek képzése volt a fő profil, majd hamarosan elindult a gyógymasszázs szolgáltatás is. A Budaörsi Gyógymasszázs Stúdióvá fejlődött és bővült szolgáltatás immár 15 éve ismert és elismert a környéken. Ezzel nem csak bevételhez jutott az egyesület, hanem évről évre egyre több látássérültnek teremtettek munkalehetőséget. „Aki pedig dolgozni is tud, az már magas fokon rehabilitálódott ember” – összegzi a lényeget Fatime.
Jelenleg tíz masszőrt foglalkoztatnak. Sokan jöttek és néhányan elmentek, voltak, akik úgy léptek tovább, hogy önálló masszázsszalont nyitottak. Napjainkban az állami bértámogatás a négyórás minimálbér összegét fedezi, így az egyesületnek egyéb forrásból kell kiegészítenie a megváltozott munkaképességű dolgozók fizetését, sőt a látó segítő szakemberekét teljes egészében elő kell teremteni, mert erre egyáltalán nincs támogatás. „Megnyugtató viszont, hogy a kezdeti évek bizonytalanságai után már határidőre megérkezik a számlánkra a támogatás” – mondja az egyesület elnöke.
A masszázsstúdión (Patkó utca 7.) kívül szintén a lakótelepen dolgoznak a szociális csoport munkatársai, ők a Patkó u.1. sz. alatti irodában. Az ötfős csoport tagjai segítséget nyújtanak, kísérőt adnak az egyesület tagjainak bevásárláshoz, ügyintézéshez, illetve adminisztrációs munkát végeznek. Két autója van az egyesületnek, melyek közül az egyikkel kifejezetten a szociális csoport végzi munkáját, például a nehezen közlekedőknek orvosi vizsgálatra eljutásban vagy nagyobb bevásárlásoknál segítenek.
Fatime elmondja azt is, hogy az alapításkori céllal megegyezően továbbra is szerveznek a tagjaiknak szabadidős programokat, „mert a közösségépítés számunkra mindig nagyon fontos volt és maradt.” Ezt ugyan a Covid-járvány visszavetette, újból fel kellett építeni. Gondot okoz az is, hogy egyre idősödik az egyesület tagsága. „Nagyon nehéz bevonni a közösségbe a fiatalabbakat, mert nem igazán vonzza őket a közösségi szellem, vagy hogy hétköznapi dolgokat tanuljanak egymástól. Inkább csak akkor kapcsolódnak, ha úgy érzik, valami igazán korosztályukhoz, érdeklődésükhöz passzoló programot, élményt kínálunk nekik. Nem könnyű….”
Mindezek mellett a fővárosban két helyszínen elemi rehabilitációs központot is működtet az egyesület, ahol a rehabilitációs munkát tizenhárom szakember végzi, akik munkáját két szociális munkás segíti. „Nagyon magas színvonalon működnek. Azt gondolom, nem túlzok, ha azt mondom, hogy az országban mi vagyunk a legerősebbek ebben és a legjobb hírűek.” Ezt Fatime elsősorban azzal magyarázza, hogy nagyon jó szakemberek dolgoznak náluk. Zuglóban az Ilka utcában felnőtt korukban látásukat vesztett emberekkel foglalkoznak, míg a Budafoki úton a halmozottan sérült, illetve az agyi eredetű látássérülteket fogadják. A szolgáltatásokat a 16. életévüket betöltött látássérültek térítésmentesen vehetik igénybe. De mit is? Megtanítják például a fehér bottal, illetve a vakvezető kutyával való közlekedést, az informatikai eszközök látássérültekre specializált használatát, így az utcán a GPS-t, az asztali gépen különösen a JAWS programot, azaz a képernyőolvasót. A mindennapos önellátás ezernyi tevékenységét is megtanulhatják a rászorulók: a tisztálkodástól kezdve, a zöldségpucoláson át egészen a sminkelésig. Mert, ahogy Fatime is a riport előtt, vannak látássérült hölgyek, akik sminkelnek!
De megtanulható a szakemberektől a tapintható, hatpontos Braille írás-olvasás vagy a MOON vonalrendszerű írás-olvasás. A rehabilitációhoz tartozik az is, hogy azoknak, akiknek maradt valamennyi látásuk, megtanítják, hogyan tudják azt a legjobban kihasználni, akár eszközökkel, például nagyítóval. Az ötödik terület a pszichológiai támogatás, tanácsadás, hiszen a frissen látását vesztett embernek ugyanolyan fontos a lelkét is gyógyítani, mint a testét, mert ugyanolyan gyászfolyamaton megy végig, mintha egy közeli hozzátartozóját vesztette volna el. A hatodik pedig a szociális munka, amikor segítenek a klienseknek a jogosult támogatásokhoz hozzájutni információszerzéssel, vagy egyéb konkrét segítséget nyújtanak az ügyintézésben, de emellett ez a szekció kíséri végig az egész rehabilitációs folyamatot is.
Korábban mi is rendszeresen beszámoltunk a – főleg a Fehér Bot Napjához köthető – nagyobb rendezvényekről, mint a nagy sikerű jótékonysági koncertek, melyeken többek között Zorán, az Omega és a Ghymes együttes állt az egyesület mellé, idén pedig a KromatiCanto Singers kórus. Ez utóbbi koncert rendhagyó módon nem a Budaörsi Sportcsarnokban volt, hanem a budai, Szilágyi Dezső téri református templomban.
Az egyesület egy következő fontos tevékenysége, hogy úgynevezett szemléletformáló programokat szerveznek többek között iskolákba, cégekhez. Ezeken az alkalmakon például ki lehet próbálni bekötött szemmel a közlekedést, bizonyos „vakos” élethelyzeteket , a besötétített teremben pedig a szaglást és tapintást lehet próbára tenni. Az egyesület fájó tapasztalata szerint az iskolák, a tanárok túlzott leterheltsége, a tanrend feszessége miatt egyre kevesebb alkalommal hívják, és a cégek is ritkán érdeklődnek a program iránt.
Nyikes Fatime 2016-ban lett a budaörsi önkormányzat által megbízott esélyegyenlőségi szószóló. Van-e ennek kézzel fogható eredménye? – kérdezzük tőle, ő pedig úgy válaszol, hogy minden éves beszámolóját tanulmány-szerűen írja meg. Összefoglalja, amiket az év folyamán a szakemberekkel, az iskolaigazgatókkal, az intézményvezetőkkel beszélgetett, és ezek elemzéséből reális képet kap egyrészt arról, hogy ténylegesen mit tesz a város a sérülékeny csoportokért, másrészt a hiányosságokról, a további feladatoktól. Nem tudni, hogy ennek köszönhető-e, de a beszámolóban többször kiemelt idősek napközije a Clementis utcai omladozó épületből az idén átköltözhetett a Patkó utca 9-be, egy erre a célra felújított ingatlanrészbe. Több óvodában létesítettek plusz gyógypedagógiai státuszt, aminek a szükségességére ő is felhívta korábban a figyelmet, ugyanis egyre több az autista spektrumzavaros gyermek. Mindezek mellett idén részben rendezték a szociális szféra béreit is. Teendők?
A pszichiátriai ellátást is bővíteni kellene, amire szószólóként szintén tett már javaslatot. A város nyitott is rá, biztosítanak rá forrást, a probléma inkább az, hogy nincs jelentkező szakember.
Végül Fatime a személyére vonatkozó kérdésre, hogy miként változott meg az élete az egyesület megalakulása óta, pozitívan válaszol: nagyon szereti a munkáját, melyet az évek során megszerzett képesítéseivel és tapasztalataival hitelesen és kompetensen, de főleg örömmel, szeretettel tud végezni. „Ami pedig itt kiépült – mutat körbe az irodán –, arra nagyon büszke vagyok”. Hozzáteszi, hogy az elért sikerek után is kellő alázattal igazgatja az egyesületet, mert tisztában van vele, hogy a mindenkori kollégái mennyi munkát tettek és tesznek bele. „Hogy ennyit tudtunk fejlődni, azt én ennek a csapatnak köszönhetem, hiszen nem csak az számít, hogy szakemberként mennyit teszek hozzá, hanem az is, hogy mennyire vagyunk összetartóak.” Mindannyiunknak óriási motivációt jelent, hogy ez egyesület, melyet a munkatársak hoztak létre és tartanak életben, valódi értéket képvisel, mind a tagoknak biztosított szolgáltatásokkal, mind a stúdióba érkező vendégeknek kínált gyógymasszázzsal.
„Nem tudnék magamnak elképzelni más munkát, olyat, ami személytelen és nem emberközeli, merthogy engem ez tölt fel, hogy tudunk segíteni” – vallja Fatime, ami úgy hangzik, mint egy ars poetica. És, hogy mit kérne az egyesület vezetőjeként karácsonyra a Jézuskától? Évek nagy álma látszik megvalósulni egy vidéki ingatlan megvásárlásával. Az egyesület ugyanis egy célzott felhasználású alapból egy házat készül vásárolni vidéken, mely helyet kínálna látássérült tagjaik rehabilitációjához, nyaralásához, illetve fejlesztő táborok vagy hátrányos helyzetű gyermekek nyaraltatásához is. Mindezek megvalósulásához az adásvétel lezajlásán túl szükséges még például a megfelelő berendezések beszerzése – ehhez támogatói segítséget is remélnek majd. „Néhány jelentkező támogató – talán ez volna a legnagyobb karácsony ajándék.” A fejleményekről beszámolunk később!
BÉ – EE
