Dr. Gajdos-Frank Katalin tartott előadást az ’56-os budaörsi sortűz tágabb összefüggéseiről 2019. október 24-én, a Jakob Bleyer Heimatmuseumba meghirdetett szabadegyetemi előadás keretében. Az 1956-os forradalom és szabadságharc emléknapja alkalmából október 23-án a városi ünnepségen minden évben van megemlékezés az országos eseményekről, de kevesebb szó esik arról, hogyan érintették ezek a budaörsieket. Ezt hivatott pótolni a Heimatmuseum programja, melyet évek óta megrendeznek ezidőtájt, s kortanúk segítenek eligazodni a múlt történéseiben. Ezúttal az október 27-i budaörsi sortűzről szóló forrásokat tekintette át a múzeum vezetője, és helyezte el az eseményt az országos történések sorában.
A budaörsi sortűz 1956. október 27-én volt. Előzményeihez tartozik, hogy előtte két nappal, október 25-én következett be a Kossuth téri sortűz, amely 70-80 ember halálát okozta. Október 27-én döntött úgy Nagy Imre, hogy a forradalom mellé áll. Ezek az események fokozták az emberekben a harci kedvet és a szabadság kivívására tett törekvéseiket.
Azonban október 23-án, este kilenckor, amikor Gerő Ernő Hruscsov tanácsára behívja a szovjeteket, akkor már lehetett tudni, hogy le fogják verni a forradalmat, csak ez az információ szűk körben maradt. A Székesfehérvárnál állomásozó szovjet harckocsikat hívták fel a fővárosba ekkor. A külföldi sajtó írásai pedig arra utaltak, hogy senki nem fog beavatkozni a magyarországi eseményekbe. A New York Times cikke például november 2-án már azt írja, a Szovjetúnió fegyveres beavatkozásra készül. Itt azonban október végéig egyre inkább úgy tűnik, győz a forradalom, a szovjet tankok elkezdtek kivonulni az országból. De ezekről Magyarországon nem tudtak, és az első héten úgy tűnt, győz a forradalom, hiszen október 31-én a szovjet harckocsik elkezdtek kivonulni a fővárosból.
Ezekben a napokban vált országos szintűvé a forradalom. Az élelmiszer ellátás akadozott, Budaörsön is sokan kenyérért álltak sorban az utcán 27-én is. Hauser József helytörténész írása szerint „Budaörsön is 13 tagú Nemzeti Bizottság alakult, valamint egy közel 30 fős fegyveres csoport. (…) Október 27-én a községháza előtt tartottak nagygyűlést. (…) A katolikus templomnál álló három tank – máig nem tisztázott okokból – a tömegbe lőtt, amelynek következtében négyen meghaltak és számos személy megsebesült.” – ami annyiból nem állja meg a helyét, hogy szemtanúk szerint nem a templomnál álltak tankok. A tankokat illetően több információ is amellett szól, hogy orosz tankok voltak. Dr. Gajdos-Frank Katalin, miután a rádióban beszélt a budaörsi ’56-ról levelet kapott a most 90 éves dr. Barabás Páltól, aki akkor a Villányi úton lakott, és aki teljesen biztos abban, hogy szovjet harckocsik mentek Budaörsre, mert az Osztyapenkónál állomásoztak, és onnan hívták őket problémásabb helyszínekre. Ezt támasztja alá a hivatalos kutatás eredménye is. Kahler Frigyes és M. Kiss Sándor történészek kutatják a’56-os forradalom részleteit, beleértve a sortüzeket is, ők ezt írják: „A szovjet csapatok a hatalmas veszteséget okozó harctevékenységen túl, a felvonulásuk során is több erőszakos cselekményt hajtottak végre a fegyvertelen lakosság ellen. Például október 27-én Budaörsön a szovjet harckocsik ágyúval és sorozatlövő fegyverekkel nyitottak tüzet a Szabadság út két oldalán sorban várakozó lakosokra, melynek következtében négy fő meghalt és többen megsebesültek.”
Egy másik levelet is kapott a múzeumigazgató, ami megkérdőjelezve ugyan, de szintén inkább azt erősíti, hogy orosz volt a harci jármű. „Zsámbéki (Schmidt) Vendelt, aki 7-8 éves volt 1956-ban, krumpliosztásra küldték szülei a tanácsháza elé, ami ma a Mindszenty óvoda, és hirtelen megjelent egy orosz (?) teherautó vagy dzsip, és a sorban álló emberek közé lőtt. Vendel ijedtében egy dézsa alá bújt és sokáig nem mert előjönni.”
A korabeli hivatalos jelentés, az Országos Rendőrkapitányság Központi Ügyelete teljesen máshogy írja le az incidenst 1956. október 28-án: „Budaörsön tegnap este a rabok megtámadták a pártházat, a tanácsházat, éppen akkor, amikor egy szovjet páncélos járőr arra haladt. Ez tüzelni kezdett a tömegekre, aminek nyomán négyen meghaltak, többen megsérültek. Erre még nagyobb tömeg gyűlt össze. Ezt a honvédek verték szét és 150 fegyveres polgári személyt lefegyvereztek, közöttük számos rabot, a rabokat elfogták.” Ugyanaznap a váci börtön politikai rabjait kiszabadítják, ezt használják fel a hamis rendőri jelentésben, miszerint Budaörs utcáin rabok randalíroztak. Ebből is látszik, hogy a korabeli hivatalos jelentéseket erős fenntartásokkal kell kezelni, mert azért azt mindenki pontosan tudja, hogy rabok és fegyveres tüntetők egyáltalán nem szerepeltek a történetben. Az alábbi dokumentum sem tükrözheti a valóságot. Senki nem emlékszik úgy, hogy a tüntetők lövöldöztek volna. A Magyar Honvédség Központi Irattárából előkerült 1957. január 3-i felterjesztés szerint a Budaörsön áthaladó két tehergépkocsin szállított magyar katonákra rálőttek, ezért a „harckocsikból a lövöldözőkre tüzeltek, melynek következtében halálos áldozatok és sebesültek lettek.”
Ezután a kortanúk nyilatkozatait elemezte dr. Gajdos-Frank Katalin. Ők nem hallottak beszédet a harci járművek felől, így az alapján nem tudják meghatározni, milyenek voltak, de inkább magyar harckocsikra emlékeznek, az is lehet, hogy a szovjetek Budapestről, a magyar harci járművek pedig Törökbálint felől, a Budaörsi reptérről, a laktanyából érkezhettek. Ezt némileg cáfolja, hogy addigra már a katonaság nagy része a forradalom mellé állt. Az lehetséges, hogy két irányból is érkeztek járművek, mert a Posta és a Kincskereső óvoda Szabadság út felőli épülete közt lévő házak egyikét olyan irányból is ért találat, ami nem Budapest felől érkezett.
Több kortanú szerint is helyi kommunista hívta ki a sortüzet leadó katonákat, és egyébként tény, hogy 1957-ben két budaörsi is kapott állami kitüntetést azzal az indokkal, hogy segítettek az „ellenforradalom leverésében.” Egy buszvezetőről is az a hír járja, hogy besúgó volt.
A Budaörsi Infóhoz is került egy új forrás, Schwarz András özvegyének története: „1956. október 27-én Budaörsön tüntetés volt a pártház és tanácsház előtt, a főút túloldalán a Vermes boltnál asszonyok csoportja várt a bejutásra. Két tank érkezett. Géppuskával és ágyútűzzel szétkergették az embereket. Halottak és sebesültek feküdtek a földön. Egyik halott Schwarcz András, akit másnap az Ó-temetőben eltemettek. Juci néni második férje halálakor felhozatta nyughelyéről a felső temetőbe és a két férj egy sírba került. Rátette a fejkő alsó részére az első emléktáblát is, melynek szövege: Sírod felett őrködik az emlékezet angyala.”
Marosán György és Lévai József a Magyar Dolgozók Pártja bizottsági ülésén, október 23-án azt mondták, „Ha kell, lövetni fogunk.” Megtorló intézkedések meghatározó formája volt a védtelen lakosság elleni sortűz, illetve valószínűsíthető, hogy megfélemlítésnek is szánták. 1956. október 26. és 29. között 45 sortűzre került sor. Ezt a szándékot támasztja alá Gyurkó Lajos vezérőrnagy kijelentése is, hogy hatalmával visszaélve kegyetlen háborút indít (miután október 26-án a magyar katonák nagy része a forradalom mellé állt) ő is sortüzeket végeztetett el. A sortüzeket szovjet harckocsikból követtek el javarészt. Az államvédelmisek beépültek a tüntetők közé és úgy szereztek információkat arról, hogy mire készülnek az emberek.
Az előadás után beszélgetés indult a nyolc jelen lévő közt, melynek során dr. Kováts Tiborné is szóra emelkedett és elmondta, hogy az elmúlt öt évben próbált utánajárni az eseményeknek és a többi, nem Budaörsön elhalálozott ’56-os áldozatnak is.
Végül néhányan átmentek a Mindszenty szoborhoz a templomkertbe, ahol Varga János plébánossal imádkoztak és mécsest gyújtottak. Ezt követően a Nefelejcs utcai temetőben az ’56-os áldozatok sírjánál is koszorúkat helyeztek el. Az október 27-én, a sortűzben elhunytak: Soltai Béláné, Schwarcz András, Ujj Jánosné, Furka Sándor. (Furka Sándorról annyit lehet tudni, hogy 1956. október 26-án szabadult Tatabányáról, talán vannak is itt rokonai.) Ladányi Imréné, Rózsási László, Radóczy János, Molnár Pál valahol Budapesten haltak meg. Takács Tibor és Takács Zoltán, ők ketten testvérek voltak és a VII. kerületben haltak meg.
