„Artponte” – Művészet HÍD címmel nyílt kiállítás szeptember 23-án este fél héttől a PostART-on, ahol négy olasz és öt magyar képzőművész alkotásai tekinthetők meg október 15-ig.
Scheithauer Séd Imre budaörsi festőművész egy, a városházán megrendezett kiállítása alkalmával ismerkedett meg azokkal az olasz művészekkel, akiket idén felkért és meginvitált a szombaton megnyitott rendezvényre.
Fél hétkor a Jazzomina duója zenélt és megtelt a nagyterem.
„A kiállítás apropója a művészeti barátság”, célja pedig, hogy a művészet segítségével kapcsolatot, összeköttetést, azaz hidat teremtsen a különböző kultúrák, emberek, települések között. Az olasz-magyar képzőművész-találkozó és kiállítás megvalósulását a PostART, valamint Budaörs Város Önkormányzata támogatta, amelyet a megnyitón Vágó Csaba kabinetfőnök képviselt.
„Az önkormányzat részéről hálásak vagyunk, hogy lehetőségünk volt letenni a garast egy ilyen rendezvény mellett. Minden olyan lehetőség, ami valamilyen hidat jelent Európa felé, abba mi bele fogunk kapaszkodni, és mindig cinkostársak leszünk.” – jelentette ki a kabinetfőnök. „Ez a kiállítás is valószínűleg jó alkalom lesz erre, és ezért most azt mondom, hogy az idei Artponte kiállítást megnyitom a következő évi előtt.” – tett még hozzá.
A tárlaton jelen lévő művészeket Scheithauer Séd Imre felkérte, hogy pár szóban mondják el ars poeticájukat. A sort ő maga kezdte, így megtudtuk, hogy tizennégy éve fest. „Soha senki nem tanított arra, hogy fessek, és arra sem, hogy hogyan, és arra sem, hogy mit. Én annyit mondanék magamról, és ez talán ars poeticám is, hogy én a gondolatok, az érzelmek kozmetikusa vagyok. Kifestem magamból a gondolatokat és az érzelmeket, és ez nekem örömöt okoz. Az pedig a második jutalom, ha valaki megáll a képem előtt, és az igényét valamilyen módon kielégítem, vagy érez egy olyan borzongást, hogy igen, ez jó nekem. Ez viszont felhatalmazást ad az ember számára arra, hogy a megkezdett úton továbbmenjen.”
„Az én művészetem szorosan összefügg az építészettel, mert én építész is vagyok” – vette át a szót az egyik meghívott olasz művész, Dino de Simone. Művészete egyfajta kutatás tehát a festészet és az építészet között. Lényegében két téma foglalkoztatja: elsősorban a tájakkal, másrészt pedig a városokkal való kapcsolat, a két dolog összekapcsolódása nyűgözi le.
Őt követte Barbara Busetto, aki az alkotás mellett főállásban mind a mai napig fejvadászként tevékenykedik. A festészet művészetét Dino de Simone tanfolyamán ismerte meg behatóbban, és itt szeretett bele ebbe a művészeti ágba. Nagyon szereti a tájak és a mozgó állatok ábrázolását, egy-egy képét általában ugyanazzal a színnel dolgozza ki. Elvarázsolják a fák, mivel úgy véli, hogy hozzátartoznak az emberi lényeghez, és nekik is van lelkük.
A negyedik kiállító olasz művész, Paolo de Nevi személyesen nem tudott eljönni Budaörsre egy másik fontos kiállítása miatt, de az elgondolkodtató alkotásai természetesen megtekinthetőek.
Jutka Csákány húsz éves korában kezdett el foglalkozni a szobrászattal, és elvégezte a világhírű milánói művészeti akadémiát. Hosszú évek óta Olaszországban él, számos kiállítása volt már szerte a világban, jelenleg állandó kiállítása látható a milánói magyar nagykövetségen. „Úgy gondolom, elég nézni a munkáimat, és azáltal az emberek gondoljanak, amit akarnak. Megértik vagy esetleg talán meg sem értik, de én úgy gondolom, hogy a művészeknek nem kell magyarázni, hogy mit csinálnak.” – szögezte le a művész.
„Az én mesterségem címere a fa. Ráadásul én nem kettő vagy három dimenzióban szeretem faragni, hanem kettő és félben. A fában minden benne van, ami nagyon szerethető” – jelentette ki a következő alkotó, Somogyi Ferenc, aki szintén budaörsi lakos. „Emberi figurákat szeretek alkotni, és azokból is inkább a női nem képviselőit. Színesen, mesésen, és festem is őket, amitől érdekes, valóságszerű-álomszerű keverék jön létre.” – tette még hozzá.
„Nem szeretek beszélni a munkáimról, itt vannak kiállítva, ennyi elég lesz, a többit meg a nézők döntsék el” – mondta szűkszavúan Kadosa Kiss József, aki sokféle anyaggal dolgozik, de a mostani kiállításra olajfestményeit hozta el bemutatni.
Uzsák Sándor, aki Dunaharasztiból származik, autodidakta módon kezdte el a festészetet, majd ezt kiterjesztette három dimenzióba, és elkezdett dobozokat készíteni. „Nagyon izgalmas dolog, amiben nagyon érdekes mozgások, energiák figyelhetők meg.” – mondta a művész.
A következő művész, Mikó F. László, gyakori vendég a PostART-on. Húsz éves korában találta meg magát a művészetben, és azóta is tevékenyen alkot.
A művészet által teremtett híd és barátság pedig egyre erősödik, és továbbra is fennmarad: Scheithauer Séd Imrének és Jutka Csákánynak a következő közös kiállítása jövő év márciusában látható majd Milánóban.
