Afrika kettős arca egy magyar orvos szemével

0
646

Dr. Jakkel Anna Mária afrikai fotóiból nyílt kiállítás tegnap este a Jókai Mór Művelődési Központban. A doktornőt Kembe Sorel, a Magyar Afrika Társaság  vezetője kérdezgette a  missziókról, melyeken részt vett. Az este fő üzenete: Afrika egyfelől gyönyörű, a megőrzött természet csodája, másfelől azonban maga a borzalom, a fertőzések és a betegségek miatt.

Afrika egy magyar misszionárius orvos szemével egyfelől gyönyörű, a megőrzött természet csodája, ahol az emberek ráérnek egymással beszélgetni, mert „nektek órátok van, nekünk meg időnk.

Másfelől azonban maga a borzalom, hiszen ahol éppen nincsenek helyi fegyveres zsarnokok, ott olyan betegséget kell(ene) gyógyítani, amit egy 21. századi európai orvos már csak a tankönyvekből ismerhet. A víz fertőzött, a férgek által okozott limfödéma kezelését pedig nem is elsősorban a gyógyszerek hiánya, a hirtelen felvert sátrakban kialakított rendelők és a barakkszerű épületekben található kórházak eszköztelensége akadályozza – persze ezek is -; hanem hogy a beteghez el sem jut az információ, hogy hol vannak ezek az egészségügyi központok. Mert Afrikában még mindig tömeges méretű az analfabetizmus, és ha látják is az érintettek a tájékoztató táblákat, nem tudják elolvasni.

Dr. Jakkel Anna Mária afrikai fotóiból nyílt kiállítás egy nagyon tanulságos beszélgetéssel párosult tegnap este a Jókai Mór Művelődési Központban, a Világjárók sorozat keretében. Kembe Sorel, aki a 11 éve létrehozott Magyar Afrika Társaság egyik alapítója, egyebek között arról kérdezgette a doktornőt, hogy vajon mit látott a negyedik misszióról hazaérkező magyar orvosok arcán (eddig összesen 17-et szerveztek), amiért úgy döntött, hogy az ötödiknek ő maga is tagja lesz, sőt utána még további ötnek. Tehát a doktornő eddig hatszor járt Afrikában. Kihívásból vállalkozott rá – tudtuk meg -, mert „nyugdíj felé közeledve” (1954-ben született) úgy érezte, még tennie kell valami maradandót. Az indulás előtt a csoport tagjai elsősorban lelkesek, de miután néhány hónap múlva hazatérnek, ugyan nem szomorúak, de mások, mint korábban voltak. „Én utána hetekig nem megyek be egy bevásárlóközpontba, mert képtelen vagyok rá” – mesélte dr. Jakkel Anna.

A bő másfél órás élménybeszámolót és a doktornő által Afrikában készített fotókhoz a tárlatvezetést itt nem tudom a maga teljességében visszaadni, de a magyar orvosnő történetét a szemüvegekkel még mindenképpen le szeretném írni. A lényege, hogy egy ottani szemorvossal szűrték a betegeket, és mivel egy olyan földrészen, ahol másfél millió emberre jut egy gyógyító, „természetesen” nincs optikus sem, a doktornő először csak a saját régi szemüvegét ajándékozta oda. Ebből azután egy ország- majd világszerte elterjedt használtszemüveg-gyűjtés akció lett, és ma már a dioptriát bemérve és felújítva viszik a hatalmas csomagokat, amivel a látás csodáját adják vissza az afrikai mélyszegénységben élőknek.

A szórakoztató műsorról a megnyitón tunéziai zenészek gondoskodtak, akik bár igyekeztek táncra perdíteni az inkább idősebbekből álló és sajnos nem igazán népes közönséget, ami nem sikerült nekik, de dalra fakasztani azért igen.

A kiállítás egy hónapig látható a művelődési ház galériájában és a folyosón is!