„A gyerekek akkor vannak jól, ha a körülöttük lévő felnőttek jól vannak.”
Tegnap volt a Dialógus az oktatásért fórumsorozat ötödik rendezvénye, ezúttal ismét a városházán, ahol az volt a téma, hogy a március elején közzétett státusztörvény tervezetnek várhatóan milyen következményei lesznek, ha bevezetnék – több, rendkívül káros -, ezért erről és a bevezetés megakadályozásának lehetőségeiről tartott előadást öt szakember, köztük pszichológus, jogász, oktatáskutató.
A legutóbbi Oktatási Dialóguson, ami március 10-én volt, a frissen megjelent státusztörvény tervezet már felborította a fórumsorozat eredeti ütemtervét, mely során a pedagógusok, szülők és diákok követeléseinek 9 pontját elemezték, dolgozták ki sorra. A felháborító, a köznyelv által bosszútörvénynek nevezett státusztörvény tervezet belengetése miatt azonban a többség azon a véleményen volt, hogy sürgősebb olyasmivel foglalkozni, amivel hatékonyan lehet a kormány szándéka ellen fellépni és ami minél többeket az oktatásügy és a pedagógusok helyzetének javító szándéka mellé állít.
Ezért a tegnapi gyűlésen ennek a törvénytervezetnek a várható káros hatásait világították meg előadók, különböző szakterületek képviselői. A szervezők a fórum időpontját és célját megküldték a miniszterelnöknek és a belügyminiszternek is, hogy ha módjuk van rá, küldjenek a témához értő küldöttet, aki tud érvelni a státusztörvény előnyéről, hogy mindkét álláspont érvei elhangozhassanak, de a kormány nevében nem érkezett senki, amin végülis senki nem lepődött meg.
Dr. Zeller Judit jogász arról beszélt elsősorban, hogy a pedagógusok és a diákok alapjogait hogyan érinti a státusztörvény. Tulajdonképpen kiderült, hogy sérti az emberi méltósághoz való jogot (pontozásos minősítgetés, fenyegetőzés), a tisztességes munkafeltételekhez való jogot (például az ide-oda áthelyezés, a helyettesítések óraszámának növelése), valamint a véleményszabadságot (levelezések, digitális eszközök ellenőrzésének lehetősége) és a hátrányos megkülönböztetés tilalmát is (akinek gyerekei vannak, a gyes, gyed évei nem számítanak bele bizonyos juttatások időhöz kötött számításába) vagy akár a döntési szabadságát, két hónapról mindjárt fél évre akarják növelni a felmondási időt – ezt találóan el is nevezték röghöz kötésnek. A gyerekek és családok szempontjából pedig szintén sérülnek személyiségi jogok, az adatok és a magánszféra, de még a szabad iskolaválasztás joga is.
Nahalka István oktatáskutató a teljesítményértékelési rendszer alkalmatlanságáról beszélt. Eleve értelmetlen az, hogy ennek célja csak a minősítés és nem a fejlesztés. Ráadásul a pedagógusok úgynevezett minősége a szándékolt módon nem is mérhető, ahogy más, például valamilyen termelő tevékenységet folytató gazdasági szervezetek esetében. És nem is lehet elvárni a tanároktól, hogy a fenyegetések súlya alatt erőltetetten másképp dolgozzanak, valami érthetetlenül megfogalmazott elvárások mentén, mint ahogy a saját értékrendszerük szerint tennék. Véleménye szerint nem kellene visszafejlődni arra a szintre, hogy büntetéssel próbálnak színvonalat javítani, amiről már rég bebizonyosodott, hogy nem hatékony.
Ercse Kriszta, aki szintén oktatáskutató, azt hangsúlyozta, hogy a pedagógusok önállósága nélkül nem tud megvalósulni az az oktatás, ami az igazi cél lenne. Bár a jelenlegi hatalom azt gondolja, hogy az iskola csak egy olyan hely, ahol a tanár leadja a tananyagot, amit aztán a tanuló megtanul, ez nem így van. A gyerekek három éves koruktól nagyjából felnőtt korukig ezekben az intézményekben töltik a legtöbb idejüket, itt mennek végbe bennük olyan fontos folyamatok, mint a szocializáció, személyiségfejlődés, és ezeket a pedagógusoknak végig kell kísérniük, ami nagy felelősség. Ezen kívül a pedagógusoknak olyan értelemben is rugalmasnak kell lennie, hogy minden gyerek adottságaihoz igazodva megtalálja a megfelelő munkamódszert. A korszerű oktatás feltétele tehát az alkalmazkodás, ami autonómia nélkül nem lehetséges.
Nincs rendjén, hogy az oktatási intézményekben nem érvényesülhetnek a szakmai szempontok, például a döntési jog nem ott van, ahol a legjobban ismerik a tanulókat, a nevelőtestületnél, hanem a kívülálló tankerületnél. A jelenlegi oktatási rendszer és a bevezetni kívánt státusztörvény továbbá azt is erősítené, hogy a diákokban ne alakuljon ki a kritikus gondolkodás képessége.
Mindezek után Ercse Kriszta kijelentette, hogy ez egy bántalmazó kormány és a bevezetni kívánt státusztörvény egy bántalmazó törvény, amit nem fogadhatnak el, mert álságos módon a gyerekek érdekeire hivatkozik, de épp az ellenkezőjét képviseli! Mert a valódi célja nem az oktatási rendszer javítása, hanem főleg a megfélemlítés és a hiányosságok ésszerűtlen foltozása az átcsoportosításokkal, amivel ráadásul – megszokott vagy akár megkedvelt tanárainak eltávolításával például – érzelmeiben bántja a gyerekeket. „Az oktatás valódi problémáit meg nem oldja, azokat súlyosbítja. Megteremti a hatalom által gyakorolható kontrollt, a totális terror struktúráját. A pszichés következményei beláthatatlanok.”
Az előadó az alábbi olvasmányokat ajánlja a tájékozódni kívánóknak:
https://nedolgozzingyen.hu/2023/03/25/mutatjuk-milyen-vilag-jon-ha-bevezetik-a-statusztorvenyt/
https://szuloihang.hu/rabsagban/
https://www.statusztorveny.hu/
A pszichológus, Borbáth Katalin néhány, pedagógusokkal készített interjúból idézett. Szinte mindegyikből kiviláglik, hogy a bizonytalanság, a fenyegetettség érzése, a megélhetés lehetőségének megkérdőjelezettsége stresszt, szorongást okoz és általános rossz hangulatot teremt. Ugyanakkor a szakszervezetekben nem hisznek és abban sem, hogy tehetnek bármit is, hogy az oktatás helyzete javuljon, vagy hogy legalább ne legyen rosszabb. Rengetegen vannak, akik struccpolitikát folytatnak, de van, aki szorongásoldókon él. Sokan elkeseredettek és kilátástalannak látják a helyzetet, főleg a társadalmi támogatás hiánya miatt, ami illetve a nem ritka ellenséges közhangulat keltés miatt.
Bár több ezren bejelentették, hogy elhagyják a pedagógus pályát, ha a státusztörvényt bevezetik, sokan viszont nem éreznek már magukban elég erőt a pályamódosításhoz – főleg nyugdíjhoz közel -, illetve akik még nem emiatt nem hagyták el a pályát, őket a belső motiváció tartja még mindig ott. De nagyon nehéz választás vár rájuk ha bevezetik a státusztörvényt: vagy alávetik magukat a megaláztatásnak és a testi-lelki kizsigerlésnek vagy tanítványaikat hagyják cserben.
Annyi a pozitívum ezekben a kis interjúkban, hogy kisebb tanári közösségeket a válság összekovácsolt, vannak, akik egymást képesek támogatni a nehéz helyzetben.
Pedig fontos lenne, hogy a pedagógusok jó mentális egészséggel rendelkezzenek, mert érzelmeik hatnak a tanulókéra. Pozitív érzelmek jelenléte a tanulás minőségére is jó hatással van.
Különösen hatásos volt Gyurkó Szilvia előadása, aki az oktatás legfontosabb szereplői, a gyerekek szempontjából elemezte a státusztörvény tervezetet. Mondanivalóját azzal kezdte, ami egybehangzott a pszichológus kijelentésével. A gyerekek akkor vannak jól, ha a körülöttük lévő felnőttek jól vannak. És már most kevés a tanár, sokan, akik nem valók tanárnak, ezért maradnak benne a rendszerben és fejtik ki káros hatásukat. Megnövekedett az iskolai konfliktusok száma. Aki alkalmatlan a gyerekek motiválására és megalázó módon beszél hozzájuk, az ugyanolyan bántalmazás, mint ha verné őket.
Beszélt arról, milyen lenne az ideális iskolai élet egy gyerek számára. Nem csak azért fontos az iskolai közösség, hogy kortársaik között lehessenek a gyerekek, hanem kellenek a felnőtt minták is, kell, hogy biztonságos kötődések alakuljanak ki pedagógusokkal is, valódi kapcsolatokra is szükség van, és ezek a tanárok áthelyezésével sérülnek. „Csak olyan döntéseket szabad hozni, ami a gyerekek érdekeit szolgálják, de az áthelyezhetőség nem az” – mondta Gyurkó Szilvia.
Jelen világunkban már nem csak a tárgyi tudás megszerzése fontos az iskolában, hanem olyan készségek, képességek kibontakoztatása a tanulókban, amelyekkel bármihez alkalmazkodni fognak tudni a jövőben, amikor majd olyan állásokat kell betölteniük, amelyek ma még nem is léteznek. Ebből a szempontból sem jó a mai köznevelés iránya.
Végezetül egy kerekasztal-beszélgetésben összegezték az elhangzottakat és elemezték a jövőre vonatkozó kilátásokat.
Ercse Kriszta azt mondta, a magyar társadalom sokmindenben le van maradva, de most ő úgy látja, az emberek most elkezdtek erőfeszítéseket tenni annak érdekében, hogy együttműködjenek.
Gyurkó Szilvia javasolta, hogy a pedagógusok és a szülők beszéljenek a gyerekeknek arról, hogy mit éreznek ebben a kiszolgáltatott helyzetben, mert ez sokat segít a gyerekeknek megérteni, hogy mi zajlik körülöttük, oldja szorongásaikat.
Nahalka István elmondta, alapvető változtatásra van szükség, mert abban, ami most van, nincs jövő. De bízik benne, hogy meg lehet változtatni ezt a rendszer, mert vannak minták, amelyeket lehet követni.
Dr. Zeller Judit is úgy látja, hogy sokan kiléptek már a komfortzónájukból, tanárok, szülők is, és egyre nagyobb bázist építenek ki, mert rájönnek, hogy muszáj részt venni a közéletben a változtatáshoz.
Korábbi cikkeink:
Az első összejövetelről itt írtunk.
A pedagógusok megbecsüléséről a második alkalommal volt szó.
A harmadik összejövetel a motiválásról szólt.
A legutóbbi Oktatási Dialóguson, ami március 10-én volt, a frissen megjelent státusztörvény tervezet már felborította a fórumsorozat eredeti ütemtervét.
