Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer négy gyertya. Az ő történetükkel kívánunk minden kedves olvasónknak és partnerünknek
boldog karácsonyt!
Annyira nagy volt körülöttük a csend, hogy tisztán lehetett hallani, amint beszélgettek.
Azt mondta az első – Én vagyok a béke. De az emberek nem képesek életben tartani. Azt hiszem, el fogok aludni… Néhány pillanat múlva már csak egy füstölgő kanóc emlékeztetett a hajdanán fényesen tündöklő lángra.
Azt mondta a második: – Én vagyok a hit. Sajnos az emberek fölöslegesnek tartanak, nincs értelme tovább égnem… A következő pillanatban egy enyhe fuvallat kioltotta a lángot.
Így szólt a harmadik gyertya: Én a szeretet vagyok! Nincs már erőm tovább égni. Az emberek nem törődnek velem, semmibe veszik, hogy milyen nagy szükség van rám… Ezzel ki is aludt.
Hirtelen belépett egy gyerek, és amikor meglátta a három kialudt gyertyát, felkiáltott: – De hiszen nektek égnetek kellene mindörökké! Elkeseredésében sírva fakadt.
Ekkor megszólalt a negyedik gyertya: Ne félj, amíg nekem van lángom, meg tudjuk gyújtani a többi gyertyát. Én vagyok a REMÉNY!
A gyermek szeme felragyogott. Megragadta a még égő gyertyát és lángjával életre keltette a többit.
Forrás: Veress Andrea Hajnalka, fotó Petőházi Emese
