Olyan problémákra kell felkészíteni a gyerekeket, amiről ma még nem is tudjuk, hogy léteznek – A mesterséges intelligenciáról beszélgettek a művházban

0
84

„Amit a most felnőttek problémának látnak, azt a fiatalok meg fogják oldani”

2024. május 13-án, hétfő este a Jókai Mór Művelődési Házban „A mesterséges intelligencia szerepe az oktatásban” címmel kerekasztal-beszélgetést szervezett az önkormányzat. A beszélgetésen részt vett Gyurkó Szilvia jogász, Mérő László matematikus és Steigervald Krisztián generációkutató. Turcsik Viktor, a Herman iskola igazgatója pedig moderált. A rendezvény a városban dolgozó pedagógusok számára volt meghirdetve, így belőlük tevődött össze a közönség.

A pedagógusok számára szervezett Budaörs Város Önkormányzata egy kerekasztal-beszélgetést látókör szélesítési szándékkal, ahol Gyurkó Szilvia gyermekjogász, a Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány alapítója, Mérő László matematikus és pszichológus, valamint Steigervald Krisztián generációkutató osztotta meg gondolatait a mesterséges intelligenciáról, illetve a digitális kultúra térnyeréséről meg általában a képernyőbámulás problémáiról. A beszélgetést Turcsik Viktor iskolaigazgató moderálta.

Bár a rendezvény elején Wittinghoff Tamás polgármester köszöntő beszédében arról beszélt, minden új találmány felbukkanásakor még kérdéses, hogy áldás lesz-e vagy átok, az igazából attól függ, milyen kezekbe kerül, de úgy gondolja, hogy az oktatásban való felhasználása a pozitív oldala lesz a mesterséges intelligenciának.

Sok szó azonban nem esett a tanításhoz kapcsolódó mesterséges intelligenciáról, de más konkrét példákról igen. Gyurkó Szilvia elmesélte, hogy a Hintalovon Alapítvány már használt chatbot-ot, miután kiderült, hogy rengeteg megkeresés érkezik, aminek csak egy kisebb részét tudják személyesen kezelni. A chatbot-tal, ami a leggyakrabban előforduló esetekkel kapcsolatos kérdésekre választ tud adni, jóval hatékonyabb az alapítvány működése. Steigervald Krisztián a pontos és gyors tolmácsprogramot emelte ki, melynek segítségével megszűnnek a nyelvi akadályok a kommunikációban, például egy konferencián. Mérő László tanítványai leleményességéről beszélt, illetve arról, hogyan igyekeznek a tanárok kiküszöbölni a csalást, vagyis azt, hogy a ChatGPT-vel írassák meg dolgozataikat a diákok – oda kell írniuk, melyik programot használták, hogy mit kérdeztek és milyen választ kaptak (így a tanár utána tud nyomozni és látja, melyek a diák saját gondolatai). Gyurkó Szilvia jelezte, hogy még nincs igazán szabályozva a mesterséges intelligencia használata, ahogyan egységes állásponton sincsenek az államok, míg a britek szerint az MI révén előállított gyermekpornográf képek az igaziak helyettesítője az áldozatok érdekében, addig a magyar és az EU-s szabályozás nem tesz különbséget az MI generált és a valódi képek között, mert maga a szándék, ami miatt ezeket létrehozzák, az ugyanaz.

Abban mindenki egyetértett, hogy a mesterséges intelligencia használata még gyerekcipőben jár, de ugyanúgy, ahogy egyébként a digitális, képernyős eszközök elterjedése, az MI is elborít majd minket, és bár aki nem ebben nőtt fel, idegenkedik tőle, de vannak előnyei is. Viszont azt már nem tehetjük meg, hogy csak a fél évszázaddal ezelőtti szabályokra nevelünk, mert azok közül már nem mind állja meg a helyét, illetve alkalmazkodni kell az egészen új helyzetekhez.

A beszélgetés áttért arra a témára, hogy egyáltalán mennyi képernyőidőt engedhetünk meg a gyerekeknek, és hogyan óvhatjuk meg az internet káros tartalmaitól, amivel kapcsolatban Gyurkó Szilvia elmondta, hogy három éves korig egyáltalán ne és utána se korlátlanul, mert már vannak neurobiológiai kutatások tíz-tizenöt évre visszamenőleg, hogy milyen károkat okoz, ha sokáig bámulják a gyerekek a képernyőt. Mérő László szerint különösebben nem kell beleavatkozni, mert úgyis megunják előbb-utóbb, nekik már olyan természetessé válik a létezése, mint bármi más, ami körülveszi őket a világban. Steigervald Krisztián pedig azt hangsúlyozta, attól még fontos marad, hogy kialakuljon a biztonságos kötődés például anya és kisbabája között, ami úgy nem fog megtörténni, ha az anya nem veszi fel a szemkontaktust gyermekével, tehát mégis muszáj korlátozni a képernyőidőt, ami a felnőttekre is érvényes, mert nem elhanyagolható negatív következményei lehetnek, illetve bizonyítottan vannak is.

Fotó: Farkas Gábor

Mérő László aztán egy megdöbbentő elméletet (illetve a jövőben valószínűleg bekövetkező következményt) közölt: ahogyan az újszülöttek veleszületett rendellenességeit műtétekkel korrigálni tudják (gyomorkapu-szűkületet okozó gént hozta fel példaként), úgy egyre kisebb szerepe lesz a természetes szelekciónak, míg végül majd már minden gyerek úgy fog születni, hogy rögtön el kell végezni rajta négy-öt életmentő műtétet, csak akkor marad életben. Mérő László megkérdezte a közönséget, hogy szerintük folytatni kell-e ezt a rendszert, minden gyomorkapu-szűkülettel született csecsemőt meg kell-e most menteni, tudván azt, hogy ez oda vezet, hogy annyira „elszaporodnak” ezek a rossz gének, hogy egy idő után egy egészséges csecsemő sem fog születni. 97-98%-a a közönségnek feltette a kezét, csak 2-3% merte azt mondani, hogy ennek az árán inkább ne. Persze senki nem értette, hogy ezt a példát mivel hozta párhuzamba, de nagyjából a beszélgetés azon részénél, amikor ő kijelentette, hogy egyáltalán nem tiltaná a gyerekektől a digitális, képernyős eszközök használatát.

A másik két beszélgetőtárs azon a véleményen volt, hogy mégiscsak a szabályozás volna nagyon fontos és például egy iskola vagy óvoda megteheti, hogy a saját házirendjébe beírja, hogy az épületben a szülő sem nézegetheti a telefonját, a gyereke meg pláne nem, ami persze nagy felháborodást keltene persze, mert a szülők is rendkívül fegyelmezetlenek ebben, s így a gyerektől sem lehet elvárni, hogy ne mobilozzon, ha azt látja, hogy a felnőttek is korlát nélkül használják.

Steigervald Krisztián azért hozzátette, hogy egyébként a mai iskolás gyerekek már jól tudják alkalmazni saját kreativitásuk kifejezéséhez ezeket az eszközöket, meg egyéb értelmesebb dologra, ami épületesen segíti őket a világ felfedezésében. És biztos abban, hogy ez, amit a most felnőttek problémának látnak, azt a fiatalok meg fogják oldani, amit nekünk nehéz elképzelni, mert nem tudunk az ő fejükkel gondolkodni.

Végezetül elhangzott, hogy tulajdonképpen annyira nincs semmi körvonalazva, amit legjobban például az jellemez, hogy valójában most olyan problémákra kell felkészíteni a gyerekeket, amiről ma még nem is tudjuk, hogy léteznek, s ugyanígy, a jövő foglalkozásainak 75%-a ma még nem is létezik, ezért leginkább olyan emberi tulajdonságokat kellene kifejleszteni a gyerekekben, mint a rugalmasság, az önbizalom, alkalmazkodás. Gyurkó Szilvia azért leszögezte, soha nem lehet a virtuális eszköz ugyanolyan, mint egy ember, neki legalábbis arra van igénye, hogy érző emberek vegyék körül.

LEAVE A REPLY

Please enter your comment!
Please enter your name here