A legújabb Élektra

0
514

A Budaörsi Latinovits Színházban szombaton volt az új előadás, az Élektra bemutatója. A Fodor Tamás által, 1986-ban, több különböző korokban készült Élektra-feldolgozást felhasználva írt darab az idők folyamán semmit sem veszített jelenidejűségéből – áll a színlapon. S valóban: a csak az emberre jellemző olyan negatív tulajdonságok, mint a gyarlóság, az önzés és a bosszúvágy évezredek óta mérgezik a társadalmat. Alföldi Róbert rendezésében a történet nem nyer új értelmezést, de eszközeivel hatásosan hívja fel a figyelmet az élet sötét oldalára.

Az eredeti történet szerint Élektra, az ókori görög mitológiából ismert hölgy Agamemnónnak, a mükénéi királynak a lánya volt. A mükénéi trónért vívott családi belviszályok során Agamemnón unokaöccsét, Aigisztoszt száműzte. De amikor a trójai háború miatt hosszú ideig távol volt, Aigisztosz visszatért és a király feleségének, Klütaimnésztrának – Élektra anyjának – lett a szeretője. Agamemnónt hazatérésekor orvul meggyilkolták, így Aigisztosz megszerezte a mükénéi trónt. Élektra nem bocsátotta meg tettüket, és bosszúra vágyott, melyet öccsétől, Oresztésztől várt. Az ókori szerzők drámáiban a történet olyan végkicsengésű, hogy a bosszúállással a rossz elnyeri méltó büntetését, és az igazságért küzdők erkölcsileg magasabb rendűek.

Fodor Tamás feldolgozásában azonban nincsenek hősök. Mindenki bűnös valamiben, vagy ha nem bűnös, akkor legalábbis cinkos „mert vétkesek közt cinkos, aki néma.” Élektra fejéről is leveszi a glóriát egy meglepő fordulattal a darab végén, ahogyan Oresztész sem egészen hősi bosszúálló. Az író a történetet – bár lényegileg az antik helyzetben tartja – modern korba helyezi. Tógák és vértek helyett öltönyökben és mai hétköznapi ruhákban jelennek meg a színészek, így téve még közelebbivé és időtállóbbá a darabot.

Fotó: Hazafi Felicia

A darab középpontjában elsősorban az emberi érzések és az abból fakadó tettek állnak, azonban ezeket az uralkodói hatalom átszövi. Bár Alföldi Róbert a Budaörsi Televíziónak azt nyilatkozta, az előadással nem áll szándékában politizálni, azért az mégis tartalmaz néhány aktuálpolitikai utalást, humoros körítésben. Illetve gyakorlatilag nincs különbség a politikusok működése és a közember élete között, mert mindkettőt ugyanolyan érzelmek irányítják.

A rendezőtől már megszokott módon rendhagyó a színpad elrendezése. Az előtérben lévő medence – a hozzá tartozó vízcsővel – adja meg nem csak a történet legfontosabb díszletét, de a jelenetek térbeli tagozását is. A nézőtér U alakú kialakítása és a színészek a nézők felé szóló szavai mintegy közelebb hozzák a publikumot ahhoz a másik világhoz és a történet részeseivé teszi őket. Hiszen ha már beültek a darabra, legyenek képesek levonni a tanulságot, s ha egy kicsit ezt a saját bőrükön is megtapasztalják, annál közelebb kerülhetnek hozzá. Alföldi Róbert nyilatkozatában arra is kitért, hogy a színháznak azért kell bemutatni az élet sötétebb oldalait is, mert sokan nem ismerik azt. A néhol komikus jelenetek, különösen a végkifejlet – bár tragikomikus – talán éppen ezt hivatott erősíteni: a sokkoló történésekre még a legközönyösebbek is felkaphatják a fejüket.

A nézőknek jól oda kell figyelnie a jelenetekre, mert apránként áll össze az egész történet, sok a visszautalás, és egyes mozzanatokat is csak úgy lehet megérteni, ha: 1. minden szereplőt be tudunk azonosítani a neve alapján, 2. megértjük indítékaikat, érzéseiket. És ráadásként azon is elgondolkozhat, miért szerepel annyit a plakáton is feltűnő paradicsomleves.

Balsai Móni, aki az utóbbi évek jelentősebb filmjeinek főszereplőjeként, és színpadi színészként is elismert művész, nem először lépett fel Budaörsön, hiszen – a szintén Alföldi Róbert rendezte – A sötétség hatalmában is főszereplő volt. Klütaimnésztraként bravúrosan játssza a bűntudatos asszonyt és a fiáért aggódó anya szerepét, ugyanakkor a humoros jelenetek visszafogott komikája is.

 

Fotó: Hazafi Felicia

A nagyon fiatal Ladányi Júlia (tizennyolc évesen, elsőre vették fel a színművészetire és még csak idén végez) ezúttal is bizonyítja, hogy nem véletlenül foglalkoztatták már őt eddig is olyan darabokban, mint például a Bánk bán (Melinda). Élektraként szuggesztív játékával valóban drámaivá teszi az előadást. Eszelős tekintete, enyhén gépies beszéde elhiteti a nézővel, hogy valóban egy olyan mániákus, akit a bosszúvágy fűt.

 

 

Az Aigisztoszt játszó – szintén egyetemi hallgató – Brasch Bence játéka nehezen meghatározható, mert a Fodor Tamás által írt darabot is modernizált változatban „csak” egy egyszerű kortárs fiatalemberként látjuk, annak hiúságával és a szokásos trágársággal – semmi olyat, amire egy kortárs fiatalember ne lenne képes. (A káromkodós részek egyébként nem Fodor tollából valók.)

 

 

A színház társulatának tagjai ezúttal is remekeltek. Spolarics Andrea és Bregyán Péter közös jelenete például miattuk érthető és komolyan vehető. Bohoczki Sára amilyen határozott egyes szerepeiben, most legalább olyannyira képes a bizonytalan és gyönge idegzetű Khrüszothemisz bőrébe bújni. Egyébként az általa szívott cigaretták speciálisak, dohányterméket nem tartalmaznak. Böröndi Bence jól ráérzett a kissé esetlen Oresztész szerepére. Ilyés Róbert az őt szinte már beskatulyázó erőszakos alak (itt mint Xuthosz) szerepében láthatjuk viszont, azonban van a történetben egy-két olyan fordulat, ahol változik, és semmi kétség nem férhet változásához. Páder Petra meggyőzően alakítja a dajkából lett háztartási alkalmazottat, és neki is jutott néhány olyan jelenet, ahol megcsillanthatja tehetségét. Chován Gábor sem maradt háttérben, így róla is kiderült, hogy ügyesen megoldja a rá osztott színészi feladatot.

Az előadás elején a darab íróját, Fodor Tamást köszöntötték a nézők soraiban, a végén pedig a rendező a színpadra is felhívta, hogy részesülhessen a hosszú tapsból, mellyel a közönség a színészeket és a darabot egyaránt díjazta.

Fotó: Hazafi Felicia
Fotó: Hazafi Felicia