A házasság legfeljebb az elején magától szép. Ez nem azt jelenti, hogy később szükségképpen elromlik, hanem azt, hogy a tartós boldogságért sok erőfeszítést kell tenni. Ezt az erőfeszítést nem lehet megúszni az akárhányadik házasságban sem.
Jó házasságot is csak felépíteni lehet, nem adják ingyen.
1.Halld ki a társad szavai, mondatai mögül a szeretetigényét.
2.Légy nyitott a sérelmének meghallgatására még akkor is, ha érzelmileg érintett vagy. Érezd át a fájdalmát!
Persze ne olyankor húzogassátok a tüskéket, amikor épp vihar előtti csendet érzékeltek magatok körül. Meg kell találni a legalkalmasabb időpontot erre, de nem szabad túl sokáig várni sem a megbeszéléssel. Ne várjátok, hogy a párotok kitörő örömmel fogadja a vele szemben felhozott panaszokat. Ezt nem boldogság hallani, hagyni kell időt számára, hogy feldolgozza. Ha tapintattal, jóindulattal, nyitottsággal vesztek részt a beszélgetésben, akkor a köztetek lévő szeretet minden egyebet legyőz. Így érlelhető magasabb szintre a kapcsolatotok, mélyíthetők el az érzelmeitek egymás iránt.
Higgyetek szerelmetek erejében! Legyen a mottónk: „Ha valami fáj, a világ megáll, és én meghallgatlak Téged”.
A legfontosabb és szerencsés dolog a meghallgatásban, hogy nem kell feltétlenül igazat adni egymásnak. Csak legyünk kellően érzékenyek egymás fájdalmára, ismerjük el, hogy abból a szemszögből, amiből ő néz a történtekre, valóban rosszul eshetett neki pl. az adott megjegyzésünk és ezzel kapcsolatban tanúsítsunk megértést. Ez a fajta hozzáállás egy sérelem feltáró beszélgetésben csodákat tud tenni.
3. Készítsd fel magad a bocsánatkérésre és a megbocsájtásra.
Nem az a baj, ha időnként hajba kapnak a házastársak. Az a nagy baj, ha efölött nem képesek napirendre térni. Nem az rontja el az együttélést, aki néha felcsattan, odamond, hanem az, aki nem hajlandó megbocsátani, aki durcáskodik, felemlegeti sérelmeit, mindig újrakezdi.
Sajnos az ember hajlamos sokáig emlékezni a rosszra, a jót meg gyorsan feledi. Ezért nem árt, ha a házasok szívesen nosztalgiáznak, azaz felelevenítik azokat az emlékeket, amelyek mindkettőjük számára szépek voltak, amikor nagyon örültek egymásnak. „Emlékszel, amikor először megszorítottad a kezemet…”
A távolság maga is szépít, de még inkább az a tudat, hogy a sok apró vagy nagyobb rosszból is jó jött ki, mert igaz ember módjára tudjátok szeretni egymást. Ez az emlékezés azért nagyon üdvös, mert így elmélyül bennetek az összetartozás tudata, és ez felvértez a jelen esetleges kísértései ellen, segít mindent könnyebben megbocsátani, gyorsan feledni.
Családfelállító / Házassági és párkapcsolati tanácsadó, tréner
Kiemelt kép: Picography
