Miért nem jó a kalauznak a bérlet mellé bármilyen fényképes igazolvány? Miért álltunk már eleve késésben további hosszú perceket az állomáson? A közlekedési vállalat miért kérte az utasokat, hogy maradjanak otthon vagy ha már muszáj utazniuk (igen, mondták ezt nyáron, a fő utazási szezonban), menjenek busszal vagy autóval?
Hiába volt a fiatal nőnél az országbérlet, megbüntette a kalauz, sőt pótdíjas jegyet is vetetett vele, mert nem volt ott a személyije, csak a jogosítványa. Pedig egy kis jóindulattal, mint egy nappal korábban ugyanezen a vonaton egy másik kalauz tette, elég lett volna a figyelmeztetés, hogy bár a hivatalokban, bankokban stb. elfogadják a bármilyen fényképes igazolványt, a vonaton nem. Mint kérdésünkre a MÁV ügyfélszolgálata írta, ők nem a személyazonosságot ellenőrzik, hanem a bérleten és az igazolványon lévő számot, hogy az megegyezzen.
Hosszan nézegette a kalauz a friss nyugdíjasként kapott utazási kedvezményre jogosító utalványomat, ami ugye március 1. óta maga a „bérlet”, hiszen már nemcsak a 65 év felettiek, hanem általában a nyugdíjasok is ingyenesen utazhatnak. A személyi igazolványomra azonban rá se pillantott. Majd egy idő után visszaadta mindkettőt, azzal a megjegyzéssel, hogy biztos akkor „sérült meg a papírfecni” (hát ja, ez az igazolás, amire egy évig vigyáznod kell) széle, amikor betettem egy védőfóliába, mert „amúgy nem nézek ki hamisítónak”. Tessék?!
Az, hogy 7-8 éves gyerekektől is elkérik a diákigazolványt, a tiniket meg kifejezetten vegzálják, hogy biztosan iskolába járnak-e még, hááát, elég érdekes. Ahogy az is, hogy valóban hajlott korú időseknek hosszú percekig nézegetik az igazolványukat, mert ugyan mit szeretnének látni rajta? Hogy mégse annyi idősek, mint amennyinek látszanak? Hetven felé közeledő, igen fiatalos ismerősömre pedig már-már rendőrt akart hívni a vasút buzgó alkalmazottja, hogy biztosan nem a saját igazolványát mutatja, mert az kizárt, hogy ennyi idős.
Mindez persze apró bosszúság, ahhoz képest, hogy a „technikai meghibásodás miatt” folyton késnek a vonatok, aki időre menne valahova, legalább egy fél nappal korábban induljon el, ha pontosan szeretne érkezni. És ez bizony nemcsak az érzetünk, mert tegnap maga a MÁV tette közzé meglepően őszintén, hogy például július 5-e és 15-e között, vagyis a hőségriadó első 10 napjában a több mint 35 ezer járat 30 százaléka késett minimum 6 percet, vagyis 10 500 esetben nem értek pontosan célba az utasok. A vonatok 1,6 százaléka maradt el, vagy pótolták busszal, ez 560 vonatot jelent, 73 esetben lehetett buszozni helyette, 487 vonat pedig egyszerűen kimaradt. A hivatkozott ok ez esetben a meleg, ami megolvasztja a síneket. És tegyük hozzá: egy-egy szerelvény esetében a kevés kocsiszám miatti zsúfoltság és a kánikulában fullasztó tömeg is a meleggel jár. A gyors- és IC vonatokon légkondi sincs, csupán egy feláras kiemelt kocsi (ha az éppen jut rá és jó). Ezzel szemben a személy- és sebesvonatokon jellemzően legalább a hűtés működik, igaz, itt meg sokszor a túlhűtés nem tetszik az utasoknak. És hogy ezek egyebek között miért késnek? Nos, ha nem vagyok ott, magam sem hiszem el: múlt hétfőn a balatonfüredi Katica vonaton azért álltunk hosszabb ideig Kenesén, mert rossz volt a vonaton az egyetlen wc és szólt a kalauz, hogy ezen az állomáson lehet menni, akiknek szükséges. Persze már eleve késésben voltunk. Hát, na. De itt legalább rendes volt a kalauz.
Még egy megjegyzés: az igazsághoz hozzá tartozik, hogy napokkal korábban a közlekedési vállalat jelezte, hogy a régi szerelvények miatt rossz a helyzet a vonatokon. Azonban hiába kérte az utasokat, maradjanak otthon vagy ha már muszáj utazniuk (igen, mondták ezt nyáron, a fő utazási szezonban), menjenek busszal vagy autóval. Közleményük szerint ennek ellenére „nem tapasztaltak jelentős utasszám-csökkenést. Az Eger és Balaton felé tartó járatokon ráadásul még 10-30 százalékos növekedést is tapasztaltak”. Bosszantó, mármint az, hogy egy szolgáltató nem rábeszél, hanem lebeszél arról, hogy az emberek igénybe vegyék a szolgáltatását. És ha politizálni szeretnék, hozzátenném…, sőt, mivel igencsak ide vág, hozzá is teszem: előre megyünk, nem hátra. A vonatok meg sokszor sehova.
