Zichy László: „Nobel-díjas az istálló falán” című esszékötetét mutatja be dedikálással Zichy Éva, a Magyar Történelmi Szalon szervezésében 2018. január 15-én, hétfőn 18 órakor a Jókai Mór Művelődési Központban. (2040 Budaörs, Szabadság út 26.)
A Magyar Történelmi Szalon 20. század tanúi sorozatában többször megszólaltatta a kommunizmus áldozatait: malenkij robotra hurcoltak és Gulag foglyok, üldözött szerzetesek, kitelepítettek, ’56-os elítéltek mondták el hiteles történetüket. Ez az est is történelmünk sötét lapjait idézi fel: emlékeztetőül és tanulságként, főleg a mai fiatalság okulására.
Zichy László: „Nobel-díjas az istálló falán” című esszékötete, amit Zichy Éva mutat be a Kráter Kiadónál jelent meg. Napló, kritika és önéletrajzi írások elemeit hordozza, de átkacsint a publicisztika felé is. Rövid, frappáns, személyes hangú – és elgondolkoztató írásokat.Zichy László esszégyűjteménye (válogatása) kristályosodási pontokat emel ki a magyar történelem elmúlt száz évéből: értelmezi a fordulópontokat, a tragédiák és a lehetőségek sorát. Ír 1919 máig tartó hatásáról, a magyar háborús veszteségekről, a történelmi tragédiákról (1945 után), az elhurcolásokról (Auschwitzba, a Gulágra, Recskre), a kitelepítésekről, 1956 reménységéről, a helyi önszerveződések biztató jeleiről, Magyarország helyéről és helyzetéről Közép-Európában és az Európai Unióban. De keresi a magyarországi főnemesség történelmi szerepét, értékeit és problémáit, a kulturális-szellemi értékmentés és értékteremtés lehetőségeit, útjait is.A szerző felelős szellemi utazásra és együtt-töprengésre hívja olvasóit, könyve felzaklató és véleményformáló olvasmány.
„A magyar történelem egyik viharos időszakának, az 1940-es évektől máig húzódó időszaknak elhazudott, megmásított eseményei közül különösen azokat szeretnénk felidézni, amelyek igazság-tartalmára mindenképpen fényt kell deríteni, hiszen történelmi mércével az utolsó pillanatokat éljük, amikor az élő emlékezet tanúságtételére még támaszkodhatunk. A ma még emlékezni képes generáció a természet rendje szerint lassacskán elfogy, és félő, hogy a történelemnek csak a mindenkori aktuális politikai vezetés számára kívánatos változata marad, amelyet a fiatalabb generáció a történelem tankönyvekből ismerhet. Egyaránt szükség van erős társadalmi és politikai akaratra, amelyek együttesen kikövetelik a megoldatlan és kibeszéletlen problémák orvoslását, mert a régi sebek elfertőződnek és kifakadnak, ha nem tisztítják, és nem kötözik be azokat” – írts ajánlójában Dr. Hantó Zsuzsa.
„A múltnak nagyon sok üzenete van. És ez az üzenet elsősorban a magyar társadalomhoz, a fiatalokhoz szóló figyelmeztetés. Félő, hogy az akkori győztesek azóta is markukban tartják a legyőzöttek emlékezetét és nem is adják fel ezt a szándékukat a jövőre nézve sem. Ez ellen kell tiltakozni, ha nem akarunk véglegesen legyőzöttek lenni, és maradni. Ha nem akarjuk – és ne akarjuk – fenntartani a vesztes létet, tovább kell adni az emberi tartásra való törekvést, a küzdeni tudást, az értékek és hagyományok megtartását. Át kell látni a gonosz természetrajzát, hogy tehessünk ellene” – tette hozzá Hídvégi Tassy Becz Éva.
Írta: Polgár Marianne
