A Budaörsi Pro Musica kórus 40. születésnapját ünnepelte vasárnap este a városházán.
Kellemes és nosztalgikus időutazás vezette be a Pro Musica Kórus 40 éves jubileumi hangversenyét. Képek a múltból, próbákról, koncertekről, kirándulásokról. Óhatatlanul eszembe jutott néhány 1984-es emlék, amikor a lakótelepen még senkinek sem volt telefonja, a leglátogatottabb hely tehát az a négy telefonfülke volt, amit mindenki több-kevesebb gyakorisággal felkeresett és amelyeken egyszer csak kis hirdetés jelent meg: kórus alakul Budaörsön, amelyet a Magyar Rádió Énekkarának nemzetközi hírű, kiváló karnagya, Sapszon Ferenc irányít majd. Sóhajtottam egyet, hiszen akkor már évek óta elköteleződtem egy másik nagyhírű vegyes karba és valahogy úgy voltam vele, hogy az ember csak végszükség esetén cserél le egy ilyen közösséget.
Első aranykor
De érdeklődéssel kísértem a Pro Musica Kórus fellépéseit, a dinamikusan gyarapodó létszámot, az egyre finomodó hangzást, a bővülő repertoárt és a minősítéseken elért egyre magasabb fokozatokat. Gyönyörűség volt hallgatni a zsúfolásig megtöltött katolikus templomban adott koncerteket, amelyeken a legendás Lukin László osztotta meg minden korok zeneszerzőinek műhelytitkait a nézőkkel.
Mint mindenütt, a Pro Musica Kórus negyvenéves történetében is voltak buktatók, elég csak az alapító karnagy Sapszon Ferenc halálára és az azt követő – szerencsére nem túl hosszas – útkeresésre gondolni, ami végül Tóth Csaba karnagy színrelépésével le is zárult.
Az ünnepi est
Az elmúlt negyven év azonban elsősorban a kitartó munkáról, közös élményekről, szép sikerekről szólt. A november 24-i jubileumi hangverseny a budaörsi városházán pedig arról, hogy az együttes nemcsak a szigorúan véve szakmai munkában vált nagykorúvá, de abban is, hogy ezt a munkát meggyőzően kommunikálja is.
A nagyszabású koncerten Wittinghoff Tamás polgármester köszöntője után több kórustag is vállalta a moderátor szerepét. És nemcsak a művekről beszéltek, hanem arról is, miért olyan nagyon jó a kóruséneklés, mennyi élményt és még a kemény munka közben is milyen kikapcsolódást jelent.
A műsor maga változatos volt, a szó szoros értelmében átfogta a zenetörténetet a reneszánsztól napjainkig. Az egyházi zenét Nystedt Laudatéja, egy Morley-motetta, Liszt O salutaris hostiája és Kocsár Adoramus te című darabja képviselte az első blokkban. Ezt Farkas Ferenc ritkán hallható Tavaszi holdtöltéje követte, majd Beischer-Matyó Tamás a kórusnak írt Tavaszi zápor című művének ősbemutatója. A nagy kórusklasszikusok közül Kodály Norvég leányokjára esett a választás. Az első részt Bach grandiózus motettája (Jesu, meine Freude) zárta, amelyben Pál Judit zongorázott, mégpedig fantasztikusan.
A szünet után a Liszt-díjas Corpus Harsona Kvartett lépett a közönség elé és mutatta be Mozart A varázsfuvolájának nyitányát (a megfelelő átiratban). Majd Balázs Attila négy harsonára és vegyes karra írt Missa jubileo című alkotása szólalt meg.
Összegzés
A kóruséneklés tehát javítja az egészséget, csökkenti a magányérzést, közösségi élményekkel gazdagít; zenei ismeretekkel ajándékozza meg a benne résztvevőket megannyi egyéb pozitív hatással van tehát az emberi szervezetre és a személyiségre. Minderről könyvtárnyi irodalom gyűlt össze az évek során.
Mivel gazdagodik azonban a teljes zenekultúra? Aktív zenehallgatókat nevel, akik jegyeket vesznek a különböző hangversenyekre (a közoktatás ordító hiányát is pótolva ezzel). Újabb művek születését inspirálja, ami a zeneirodalmat gazdagítja (ezen a koncerten kettő ilyet is hallhattunk); az amatőr együttesek számára írt kompozíciók közönségbarátok, egyszersmind nyitottá teszik a zenehallgatókat a kortárs zene iránt.
Ebben az embert, kultúrát gazdagító körforgásban négy évtizede vállal igen fontos szerepet a 2012 óta Tóth Csaba-vezette budaörsi Pro Musica Kórus. Isten éltesse!
Írta: Tóth Anna zenetörténész
Wittinghoff Tamás köszöntője
Amikor büszkék vagyunk arra, hogy Budaörs egy igazán élhető város, vagy éppen arról beszélünk, hogy a miénk Magyarország egyik legfejlettebb települése, akkor ebbe a lehető legtermészetesebb módon értjük bele a kultúrát is, hiszen csak olyan város lehet vonzó és szerethető, amelyikben megbecsülik és művelik is a művészetek legkülönfélébb területeit. A kultúrán belül mindig is kiemelt szerepe volt a komolyzenének, ugyanis ennek igazi, mély megértése feltételez némi előképzettséget. Büszkék lehetünk arra, hogy a mi városunkban már régóta magas szinten oktatják a zenét, színvonalas zenekaraink és kórusaink vannak. Így hát nem véletlen, hogy a Budaörsön élők közül rengetegen szeretik, értik, sőt maguk is művelik a zenét. Ezért is történhet meg időről-időre, hogy akár a sportcsarnokot is megtöltik a budaörsiek egy-egy komolyzenei koncertért. Ebben is kiemelt szerepe van az olyan művészeti közösségeknek, mint a Pro Musica kórus, amely immár négy évtizede meghatározó szereplője Budaörs kulturális életének. Még a rendszerváltás előtt indult ez a történet, amely mind a mai napig tart. Az évek során kívülről is jól látható volt a folyamatos fejlődés, amit egyrészt jeleztek a legkülönfélébb elismerések, de az is, hogy a kórus nem csak hazánkban, de a határainkon túl is ismert és keresett lett. A teljesség igénye nélkül már 1992-ben megkapták a hangversenykórus minősítést, amelyet 1995-ben követett a hangversenykórus Cum Laude, 2000-ben és 2003-ban pedig a legmagasabb, hangversenykórus summa cum laude minősítés. A kórus a budaörsi önkormányzattól is többféle elismerést kapott az idők során. De a legerősebb visszajelzés minden művészeti közösség számára az, ha érdeklődnek irántuk, ha sokan vannak a rendezvényeiken, és ha egyre több helyre hívják meg őket. Nos, ez a kórus esetében mind teljesült. Hiszen a rengeteg hazai fellépés mellett rendszeresen szerepeltek különféle rendezvényeken Németországban, Erdélyben, Szlovákiában, de még Lengyelországban is.
Az együtt éneklés már önmagában is öröm, főleg, ha olyan emberekkel lehetünk együtt, akiket kedvelünk, akikkel jó az időt eltölteni. Azt hiszem, ez a kórus pontosan ilyen. Csak ez magyarázhatja, hogy négy évtized után is folyamatos az utánpótlás, hogy időről időre újabb célokat tűznek maguk elé, amelyeket el is érnek. És ami számunkra a legfontosabb, hogy mindezt a város komolyzene iránt érdeklődő közönsége is élvezheti.
S miközben folyamatosan komolyzenéről beszélek, fontos kiemelni, hogy a kórus egyik törekvése az, az egyik nagyon kedves törekvése az, hogy mai népszerű zenéket is becsempésznek a repertoárjukba.
Köszönöm azt a sok-sok munkát, amelyet a zene népszerűsítésébe fektettek, mert ettől is jobb hely lett Budaörs.
Egy olyan közönséget, amely elindulása után még 40 évvel is talpon van, sőt folyamatosan fejlődik, azt hiszem, nem kell féltenünk. Bizonyosak lehetünk abban, hogy még hosszú évtizedekig jelen lesznek városunk kulturális életében, és sokáig élvezhetjük azokat az új produkciókat, amelyeket elénk tárnak. Hogy mennyire komolyan tartják számon a kórust a magyar zenei életben, jól mutatja, hogy erre az alkalomra a 40 éves évfordulóra írtak a Pro Musica számára egy kórusművet.
A szerkesztő megjegyzése: Sapszon Ferenc Budaörsön 1984-ben alapított kórust, amit később Pro Musicára neveztek el. A karnagy halála után egy évvel 2012-ben a kórus kettévált, és míg Tóth Csaba vezetésével folytatódott a munka Budaörsi Pro Musica Kórus néven, Krasznai Gáspár irányításával felvették az alapító karnagy, Sapszon Ferenc nevét – a szerk.
Kapcsolódó cikkünk: „Kórusaitok angyali hangjai gyógyítják a lelket” – így ünnepelt a 40 éves Sapszon kórus – Budaörsi Napló
