Kétségtelenül bejött a szegedi Móra Ferenc Múzeumnak a „dínókiállítás”, hiszen a július 14-i nyitás után már az első héten túllépték a tízezres látogatói számot, majd július 31-én a 25 ezredik látogatót ünnepelték, és folyamatosan nő azoknak a családoknak a száma, akik látni szeretnék az életnagyságú, 15-20 méteres dinoszauruszokat.
Élethű másolatokról van szó, köztük egy T. Rex csontvázról, és olyan robotdínókról, melyek mozognak és hangot adnak. A kiállítás címe az „Évmilliók urai – Élethű dinók Amerikából”, merthogy a kiállítás anyaga a tengeren túlról érkezett, Európában első ízben Szegedre. Don Lessem állította össze, aki archeológusként Patagoniában és Mongóliában a világ legnagyobb ragadozó és növényevő dinoszauruszai közül többet is felfedezett és rekonstruált. A szakemberről – munkássága elismeréseként – egy dinoszaurusz-fajt is elneveztek: a Lessemsaurus körülbelül 210 millió évvel ezelőtt élhetett.
E sorok írójaként, ha nem is Amerikából és főként nem dínószakértőként, de mégsem a szomszédból, hanem Budaörsről látogattam az elmúlt hétvégén Szegedre. Elsősorban az unokáimnak szerettem volna örömet szerezni, ha már a kiállítás egyik legfontosabb célja, hogy a gyermekek körében népszerű témát tudományos igényességgel bemutatva újabb generációkat vonzzon a múzeumba. Ami e cikk szempontjából azért érdekes, mert az ő szemszögükből szeretnék beszámolni a kiállításról. Előrebocsátva, hogy egyikünk sem csalódott.
Már a bejárat előtt ott fogadtak bennünket a korábbi híradásokban (és nem utolsó sorban a múzeumtól folyamatosan kapott sajtóanyagokban) beígért hatalmas dinoszauruszok. Beljebb a dínók hatalmas és kisebb méretekben, csontvázként és „felöltöztetve” két emeletet is betöltöttek. Sok-sok illusztráció, információs tábla segítette értelmezni, hogy éppen mik ezek. A dínók látványával azonban meglepésemre a gyerekek viszonylag hamar beteltek. 
S bár én még a csontkereső kis homokozóhoz terelgettem volna őket, illetve azt szerettem volna, ha legalább egy fotó kedvéért felülnek a nyereggel és kerekkel ellátott, guruló kis dínókra, ők inkább arra voltak kíváncsiak, mi van még a múzeumban. Meg is találták a dínók hátterében a preparált uhut, farkast, barnamedvét, és legalább annyira ámulatba ejtette őket a vándorkiállítással párhuzamosan bemutatott, a Móra Ferenc Múzeum saját, gazdag természettudományi gyűjteménye, mint a hatalmas ősi állatok. Az állandó gyűjteményben számos olyan lelet található – derült ki -, melyek abból a korból származnak, amikor a dinoszauruszok éltek. 
A nagyobbik unokám első dolga volt az okostelefonján rákeresni például a Jura korra és a „csigára, ami nem csiga”, vagyis az ammonitesz kövületekre. Majd lelkesen magyarázta az öccsének, hogy mit látunk.
Felérve az emeletre, először csak pihenni akartunk, de ha már itt vagyunk, benéztünk a múzeum állandó néprajzi kiállítására is, benne az egykori szegediek foglalkozásai, a szegedi papucs és a szegedi paprika vitrinjei. 
A szomszéd, hűvös terembe pedig szinte csak véletlenül nyitottunk be az ezüst- és aranytallérokhoz, és remélem nem sértettünk vele szabályt, de a papának aranyórát fényképeztünk (Brusvetter János szegedi órásmester készítette, aki 1817-től 1903-ig élt), nekem Tömörkény István aranytollát, a szülőknek pedig aranyzacskót, amiből kiömlenek az aranytallérok.
Aki a Móra Ferenc Múzeum kiállításáról többet szeretne megtudni, az kattintson IDE. Én ezt a személyes és szubjektív beszámolómat a kisebbik unokám kérdésére válaszolva azzal szeretném lezárni – visszatérve a dínókhoz -, hogy igen, a hatalmas dínók persze, hogy nem igaziak. 
De eredeti és talán a legérdekesebb lelet egy körülbelül 65 millió éves dinoszaurusz tojás, mely a mai Kína területéről származik. A megkövült hadroszaurusz-tojás méretét tekintve kicsit kisebb, mint egy mai strucctojás, kinézetre pedig egy érdekes alakú kőre hasonlít. 
S bár a dinoszauruszok szaporodása mind a mai napig sok kérdést vet fel, a legáltalánosabb álláspont szerint a madarakhoz hasonlóan szaporodhattak: fészket rakhattak és oda tették a tojásaikat, bizonyos kisebb testű dinoszauruszok pedig maguk kelthették ki őket. A költési idő viszont jóval hosszabb volt, mint a madaraké, akár 3-6 hónapot is igénybe vehetett a folyamat.
A szegedi dínókiállítás jövő év januárig látható.
