A Budaörsi Olvasókör október havi meghívott vendége Szacsvay László színművész volt, aki az életéről mesélt az érdeklődőknek a könyvtárban. A kellemes hangulatú beszélgetés főleg humoros történetmesélésből állt, amit mindenki szívesen hallgatott. A színész idén a 77. életévét tölti be, s mivel október végén van a születésnapja, Tóth Zoltán, az Olvasókör vezetője ajándékkal kedveskedett a művésznek, illetve a kutyájának, Fülöpnek, akit ide is elhozott.
A Budaörsi Olvasókör októberi találkozójára Tóth Zoltán elnök Szacsvay László színművészt hívta meg, ezért tegnap, október 9-én délután a Gróf Bercsényi Zsuzsanna Városi Könyvtárban őt hallhatták az Olvasókör tagjai, illetve az érdeklődők. Történeteit többnyire jó kedélyűen, mulatságosan adta elő, de sajnos sok téma révén lyukadt ki oda a beszélgetés, hogy manapság az értéket tartalmazó kultúra a süllyesztőbe került.
Szacsvay László, a Nemzet Színésze címmel kitüntetett, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja, Jászai Mari-díjas érdemes és kiváló művész. Legbüszkébb azonban a szakmai díjakra, amelyeket kapott: a Páger Antal-gyűrűre, a Pécsi Sándor-díjra, a Rajz János díjra és a Farkas-Ratkó-díjra.
Az első kérdés élete korai éveire vonatkozott, meséljen családjáról, gyerekkori példaképeiről, iskoláiról, és az erre adott válasz nagyjából ki is merítette azt a háromnegyed órát, amelyet Tóth Zoltán a beszélgetést vezetve fenn szokott tartani magának. A fennmaradó időben a hallgatóság teheti fel kérdéseit.
Válaszában Szacsvay László mesélt szüleiről, gyerekkori munkáiról és a színművészeti tanulmányairól. Apja magyar irodalom és történelem tanár volt s jópár történelmi regényt írt, melyeket Fehér Tibor néven publikált. Közülük híresebbek az Aranykakas, a Hold a Tisza felett. Regény Dózsa Györgyről, a Hajdúk kapitánya. A színész úgy gondolta, újra ki kellene adatni, mert már nem kaphatók, de azt mondták neki a kiadók, hogy nincs rá igény.
Gyerekként többek között pénzt keresett olyan tevékenységekért, mint teniszlabda szedés, illetve légycsapkodás egy csavarraktárban. Nem vették fel elsőre a Színművészeti Főiskolára, de csak a harmadik rostán esett ki, és azok a Nemzeti Színház Stúdiójába jelentkezhettek, belőlük kerültek ki a színház előadásaiban statisztálók, kórusban éneklők. Mindazonáltal nagyon nagy megtiszteltetésként élte meg 1966-ban, hogy a Nemzeti Színház bekerülhetett. A következő évben felvették a Színművészetire, ahol 1971-ben szerzett diplomát.
Elmesélte azt is, hogyan tanította meg neki és osztálytársainak Ádám Ottó, az osztályfőnökük mindjárt az első mesterségórán a szakma alapjait. Miután bejött a terembe, tíz percig meg se szólalt, és mindenki csöndben ült, várt. Majd Ádám Ottó felszólította Oszter Sándort, hogy mondja el, miket hallott, amíg szótlanul ültek. Azután ugyanezt kérte a következőtől, de úgy, hogy ismételje meg, amit az előtte szóló és így tovább. „Mert mi a színészet? Egymásra figyelés, koncentráció, nem árt, ha van egy kis memória, a többi szerencse és kvalitás kérdése” – mondta.
Elhangzott az is, hogy 134 filmben és tévéjátékban szerepelt. Sajnos időközben a tévé befejezte a színészek foglalkoztatását s azzal együtt azt is, hogy a kultúrát közvetítsenek a nézők felé, pedig, ahogy Szacsvay László fogalmazott, a magyarok csodálatos kincse a magyar irodalom.
Meghatározó előadásokról is beszélt, főleg a tíz évadot, 360 előadást megélt Budapest Orfeumról, amit Benedek Miklóssal és Császár Angelával maguk hoztak létre, s amelyet élete egyik legnagyobb teljesítményének tart. Nem mellesleg bejárták vele fél Európát és Izraelt.
Szacsvay László alapító tagja volt a Katona József Színháznak, ahol olyan társulat jött össze, ami százévenként egyszer fordul elő. „Amit biztosan tudok, és senki nem tud megcáfolni, hogy bár a Katonában voltak fantasztikus előadások, voltak közepesek, voltak gyengébbek is, de a gondolat az mindig jelen volt. Gondolkodó emberek csinálják a mai napig is” – fogalmazott.
A hallgatóság egyik kérdése a legújabb filmjével, a Valami madarakkal kapcsolatban volt, hogy milyen érzés volt egy olyan kislánnyal, aki szinte gyerek együtt dolgozni, mint a film másik főszereplője, Kizlinger Lilla. Erre a színész azt válaszolta, hogy nem kislány, hiszen már rendezőként végzett az egyetemen.
A végén Tóth Zoltán említette, hogy politika teljesen kimaradt a beszélgetésből, mire Szacsvay rávágta, hogy nem véletlen, mert nem ért hozzá és nem is szereti. A színházigazgatói kinevezésekkel kapcsolatban sincs véleménye, mert hiszen az nem az ő dolga. Majd a kérdésre, hogy ő akar-e színházigazgató lenni, nemmel válaszolt. „Semmi nem akarok lenni, ami vezetéssel jár vagy hatalommal. A hatalomvágy egy súlyos betegség” – osztotta meg véleményét a közönséggel.
A program végén Tóth Zoltán tájékoztatott mindenkit arról, hogy a Budaörsi Olvasókör vendége november második szerdáján, azaz november 13-án Kováts Kriszta énekesnő lesz.
