A budaörsi barack már része a Pest megyei értéktárnak, és a helytörténeti értékeink között mindenképpen rangos helyen szerepel. A II. Őszibarack Napok – a Budakörnyéki Őszibarack Szövetkezet- szervezésben –többek között fotókiállítással és ügyességi versenyekkel népszerűsítette ezt a finom gyümölcsöt október végén.
Fotó- és gasztronómiai kiállítással kezdődött október 24-én késő délután a városházán a budaörsi őszibarackot népszerűsítő programsorozat, a II. Őszibarack Napok, amit a Budakörnyéki Őszibarack Szövetkezet tavaly szervezett meg először, és az idén másodszor már az önkormányzat támogatásával.
„Mi jutott eszébe az embereknek Budaörsről száz évvel ezelőtt? A bor, a szőlő és az őszibarack és a Kőhegyen a sok szép pince” – kezdte megnyitó beszédét Wittinghoff Tamás polgármester, mint a kiállítás házigazdája. Majd elmesélte, hogy gyerekkorában a budai piacon ők is a budaörsi sváb asszonyoktól vásárolták a gyümölcsöket. Utána ezt a kultúrát sok minden megtörte. S ha teljes egészében nem is lehet feleleveníteni a település hajdani mezőgazdaságát, jó hogy ebből a kultúrából sikerült mára sok mindent megőrizni, illetve dr. Luntz Ottokár, néhai budaörsi borászt idézve, kisebb méretben helyreállítható annyi, hogy a budaörsi bor és gyümölcs és Kőhegy újra ide vonzza az érdeklődőket. Példaként a polgármester Szentesi József borászatát emelte ki, aki ugyan nem helyben termett szőlőből, de az itteni pincészetében kiváló bort és pezsgőt állít elő. A polgármester a dr. Luntz Ottokárról elnevezett egyesület (a „kertbarátok” – a szerk.) érdemeit is megemlítette, hiszen ők kezdték el évekkel ezelőtt kutatni és visszahozni a köztudatba a budaörsi őszibarack történetét. „Itt a lábunk előtt a város” – utalt az aulában a földön található nagy, színes térképre, rajta a szocializmus idején felparcellázott Frankhegy, ahol emiatt az egykori szőlő és gyümölcsösök helyén ma össze-visszatagolt, rendezetlen telkek vannak. Végül köszönetet mondott a mostani rendezvényért a Budakörnyéki Őszibarack Szövetkezetnek és a kiállítás fotóiért Májer Emesének, aki természetesen nem csak az őszibarackot, hanem a környezetet is megörökítette.
„Először is gratulálok, hogy fölismerték, milyen népszerű az őszibarack, ami azon kívül, hogy finom, minőségi bánásmódot igényel” – ezt már dr. Nagy István a mezőgazdasági tárca államtitkára mondta. Ahhoz is gratulált, hogy az ipar és a kereskedelem fejlesztése mellett a településen van igény a minőségi, kiváló, hazai élelmiszerekre. A kiállítás kiváló lehetőség az őszibarack fajták bemutatására, és hogy milyen különleges csemegék, lekvárokat készíthetők belőle – tette hozzá az államtitkár, és kiemelte, hogy a Frankhegyen a Zsámbék-medence és térsége Gazdakör tavaly őshonos fák ültetésével mintakertet alakított ki, illetve hogy a kezdeményezésükre a budaörsi barack a Pest megyei „értéktárba” is bekerült (https://www.budaorsinaplo.hu/kozelet/20151030/a-budaorsi-barackert).
Az egy főre jutó zöldség és gyümölcsfogyasztás Magyarországon sajnos csökkent – folytatta az államtitkár -, ugyanakkor az egészséges életmód egyre népszerűbb, és egyre meghatározóbb a kereslet a minőségi, helyi, biztonságos és ellenőrzött forrásból származó élelmiszerek iránt. A kormány zöldség- és gyümölcs ágazati stratégiája is azt a célt szolgálja, hogy középpontba állítva a helyi kis- és középvállalkozásokat, a jelenlegi 2,5 millió tonna magyar gyümölcstermelés 1 millió tonnával növekedjen és színvonala az európai uniós átlag felé emelkedjen. A stratégia kulcselemei a kutatás-fejlesztés és a marketing támogatása, és a szemléletváltás a környezettudatosság érdekében, melyben a kertészetnek kiemelkedő szerepe van. „Milyen nagyszerű érzés lesz majd az unokáknak elmondani, hogy ezeket a fákat mi ültettük” – tért vissza az államtitkár a budaörsi eseményekre.
„Ez a programsorozat egyszerre a múlt, a jelen és a jövő” – zárta a köszöntők sorát Kisberk Balázs, a budaörsi gazdakör elnöke, a rendezvény fő szervezője. A megnyitó végül a Szél néptánc csoport Pacsirták kórusának az alkalomhoz illő előadásával zárult.
Majd október 29-én, szombaton a Budaörsi Gazdapiacon folytatódtak a színes programok, egyebek között a „Tökjó” tökfaragó versennyel. Különleges alkotások készültek, és a legjobbnak ítélt remekmű készítője egy ajándékcsomaggal térhetett haza, melyet Kisberk Balázs adott át. A verseny mellett volt még fánkevő verseny és lufihajtogatás is a kisebbek nagy örömére.
Még mindig szombaton déltől a Szent Benedek Gimnázium tanulói (tíz fővel, két csoporttal indultak) és a budaörsi nyugdíjas klubok tagja (szintén két csoportban, bár jóval nagyobb létszámban) mérték össze nem csak gasztronómiai tudásukat. A zsűri elnöke Csabay Károly, a Gr. Bercsényi Zsuzsanna Városi Könyvtár igazgatója volt. A kvíz játék (például a Kőhegy magasságát kellett tudni, a könyvtár névadóját és más budaörsi érdekességeket) inkább a fiataloknak ment nehezebben, a sajtok és sajtkrémek felismerése viszont az idősebbeknek. Itt nem tököt, hanem rímeket kellett faragni és krumplit, aminek a héjától a fiatalok igen vastagon szabadították meg a burgonyát, és olyan trükkökkel, hogy a teremben hahotáztak a jelenlévők. Majd készült még nyaklánc barackmagból és volt barackmagdobás, barackmagszámolás. Rajzolni is kellett, az őszibarackfát terméssel együtt a legszebben Ecseri Imre vetette papírra. Az összesítésben is az ő csapatuk, tehát a tapasztalat győzedelmeskedett. A nyereményeket – két kosárban édesség, italok és kolbászok – igazságosan osztották el.
Az esti Barack Bál (ugyancsak a PostART-on) csak a meghívottaknak szólt, de értelemszerűen ott voltak a korábbi eseményeken részt vevők is. Weidel Walter a miniszterelnöki hivatal képviseletében méltatta a Budaörsön működő Gazdakört, és ide is eljött dr. Nagy István, aki elmondta, hogy az Európai Unió szabályzata szerint ez a térség nem mezőgazdasági területek – ezért agrártámogatásra sem jogosult, – a minisztérium és jómaga is arra törekszik, hogy valamilyen formában Budaörs megkapja a lehetséges segítséget az őszibarack termesztés felfuttatásában.
A vacsorához a vaddisznó pörköltet Bíró András mesterszakács készítette, a talp alá valót a SWAMP zenekar húzta. A hangerő a nyugdíjasokon kicsit kifogott, így ők viszonylag hamar hazamentek, a fiatalabbak viszont annál nagyobbat buliztak.
