Szerda délután ismét összegyűltek a pedagógusok és az oktatás területén dolgozók, hogy az eredeti elképzelésnek megfelelően kidolgozzák a tanárok és szülők oktatást érintő követeléseinek 9 pontjából az egyiket, ezúttal az esélyegyenlőségről szólót (Esélyteremtő, minőségi oktatást és nevelést mindenkinek – az óvodától az egyetemig!). Ebben meghívott vendégelőadók voltak segítségükre, Bódis Kriszta pszichológus, író, dokumentumfilmes, aki a „Van helyed” programról beszélt, Nyikes Fatime, a BULÁKE elnöke és helyi esélyegyenlőségi szószóló, aki a budaörsi iskolák vonatkozásában beszélt az esélyegyenlőségről, valamint Lakatos György, a Budaörsi Tanoda vezetője – aki rengeteg településen megfordul az országban – számolt be tapasztalatairól e témában.
Ezúttal a PostART nagy termében ültek össze a budaörsi pedagógusok és mindazok, akik szívügyüknek tekintik az oktatás ügyét, hogy együtt gondolkozzanak azon problémák megoldásain, amelyeket a jelenlegi politikai helyzet hozott létre az oktatásügyben. Eredetileg a tanárok és szülők az oktatást érintő követeléseinek 9 pontjának részletes kidolgozását tűzte ki célul a Dialógus az Oktatásért rendezvénysorozat, ennek most a 6. pontját, az esélyegyenlőségről szólót fejtették ki, elsősorban olyan előadók beszámolóinak alapján, akik munkájuk során sokat tesznek azért, hogy mindenki számára esélyegyenlőséget biztosítsanak.
Mindezek előtt azonban Zelenák Jennifer kapott szót, aki az Egységes Diákfront képviseletében volt jelen, hogy az aktuálisan zajló 7igenes szavazásról beszéljen. Ennek előzménye, hogy a szervezet korábban népszavazásra vonatkozó kérelmet nyújtott be a választási irodának, azonban elutasították őket. A kúria is. Ekkor döntöttek úgy, hogy megszervezik a saját népszavazásukat az oktatási témában (a 7igen.hu oldalon található erről minden fontos információ). A 7igenes alternatív, oktatási népszavazás keretében október 23. és 30. között van lehetőség arra, hogy a lakosság kifejezze véleményét hét kérdésre válaszolva, melyek az alábbiak:
- Egyetért-e ön azzal, hogy a magyar kormány alakítson ki olyan kereteket, amely minden gyermek számára biztosítja a modern, esélyteremtő oktatást?
- Egyetért-e ön azzal, hogy széleskörű egyeztetés után alkossanak az oktatásban dolgozók és a gyermekek érdekeit szolgáló szabályozást a státusztörvény helyett?
- Egyetért-e ön azzal, hogy az oktatásnak legyen súlya a kormányzati politikában, a magyar kormány állítson fel az oktatás teljes egészéért illetékes, felelős és önálló Oktatási Minisztériumot?
- Egyetért-e ön azzal, hogy a magyar kormány adjon azonnali minimum 50%-os béremelést a pedagógusoknak a pedagógushiány növekedésének megfékezése érdekében?
- Egyetért-e ön azzal, hogy állítsák vissza a pedagógusok valódi sztrájkjogát?
- Egyetért-e ön azzal, hogy az óvoda és az iskola közösségének legyen valós beleszólása az igazgató kiválasztásába?
- Egyetért-e ön azzal, hogy Pintér Sándor belügyminiszter nem alkalmas a köznevelésért felelős miniszteri tisztségre?
Zelenák Jennifer azt is hozzátette, hogy ennek a népszavazásnak az is üzenete, hogy igenis szükség van arra, hogy a politikusok figyelembe vegyék az emberek véleményét, mert csak az a demokrácia. A népszavazás pedig teret ad ennek a párbeszédnek.
Szavazni lehet a 7igen.hu-n, az ELEVE applikáción és személyesen a különböző helyszíneken felállított pultoknál az utcán, fontos, hogy személyi igazolvány és lakcímkártya kell hozzá.
Bódis Kriszta rögtön azzal kezdte, hogy a minőségi oktatást mindenki számára elérhetővé kell tenni, amíg ez nem teljesül, addig nincs esélyegyenlőség. Ennek megvalósításához rendszerszintű és struktúrális megoldásokra van szükség. Egyenlő feltételekkel működő, kiegyenlített oktatásra van szükség, ahol minden gyerek ugyanolyan jó körülmények között tanulhat, úgy, mint a Finnországban működő méltányos oktatási rendszerben. „Az intézményrendszerek struktúrális átalakítása rendszerszinten, az fogja meghozni a megoldást” – mondta.
Azt vallja, hogy tettek nélkül a szavak semmit nem érnek és csak a valódi tettek számítanak, mert az olyan tapasztalatokat von maga után, amire már változtatásokat lehet építeni. Ő az esélyegyenlőségen alapuló oktatási körülményeket el is kezdte megvalósítani kicsiben, s úgy gondolja, ilyen módon lehet ezt felépíteni, és egyre nagyobb területen, egyre több embert bevonva kiterjeszteni.
Bódis Kriszta a „Van Helyed” oktatási rendszerének kiépítését végezte (ez a neve az alapítványnak), ami modellje lehetne egy oktatási reformnak is, mert az alapelve az, hogy a minőségi oktatást mindenki számára hozzáférhetővé kell tenni. Akkor nem a szociális háttere fogja eldönteni egy gyerekről, hogy mivé válhat, hanem a tehetsége. 1998-ban ment le az ózdi cigánytelepre, hogy születésüktől fogva (már a kismamákkal foglalkozva) a gyerekeknek megteremtsen minden olyan körülményt, ami szükséges felnövekedésük során ahhoz, hogy képességeiket kibontakoztathassák, tanulhassanak. Intézményeket és szolgáltatások egymásra építésével, szakemberek bevonásával. Ez egy olyan oktatás fókuszú modell, amelyben a szociális esetkezelés ugyanakkora hangsúlyt kap és a családok, az egész közösség bevonásra kerül. Ebben a kis rendszerben minden gyerek tovább tanul az általános iskola elvégzése után, sőt, sokan már a program megkezdése óta eljutottak odáig, hogy a felsőfokú oktatásban is részt vesznek.
A következő előadó, Nyikes Fatime is megerősítette, hogy az esélyegyenlőség az oktatásnál kezdődik. Megkérdezte a budaörsi iskolák igazgatóit, hogy szerintük megvalósul-e intézményükben az esélyegyenlőség és az Illyés gimnáziumon kívül a válasz pozitív volt. A gimnázium esetében már a felvételinél nincs esélyegyenlőség, hiszen a magas követelmény miatt csak annak van esélye bekerülni, aki különórákat vesz. Az általános iskolákban a hátrányos helyzetű gyerekeknek szülői összefogással segítenek, hogy ne maradjanak ki a közös, kulturális programokból, a minőségi oktatáshoz pedig Budaörs Város Önkormányzata is hozzájárul az iskolák alapítványának támogatásával és a Clementis ösztöndíjjal. Igaz, hogy az iskolákban nincs elég szakember az SNI-s gyerekek mellé, de az óvodákban tavaly két új státuszt létesítettek fejlesztőpedagógusok számára.
A Budaörsi Tanoda vezetője, Lakatos György abban látja az esélyegyenlőségi problémát, hogy például hiába van az egyik legszegényebb településen nagyon jó oktatás, ahol a tanítási módszerek, a fejlesztő foglalkozások és zenei, művészeti programokból, a fiatalok mégsem jutnak előrébb, mert nincs helyben munkalehetőség, élhetetlenek a fővárostól távoli apró települések, a közlekedés korlátozott. Persze fontos, hogy a fiatalok iskolázottak legyenek, de önmagában véve az nem oldja meg a helyzetet, hogy valakinek érettségije vagy diplomája van. Tehát Lakatos György az infrastruktúra hiányosságaiban látja a problémát. Ha felváltaná a földutat az aszfaltút, ha biztonságosak lennének a közterületek, ha mindenhol volna megfelelő egészségügyi ellátás és elegendő sűrűséggel közlekednének a tömegközlekedési járatok, akkor javulna a helyzet. De amíg ilyen óriási a szakadék az ország egyes területei között, amíg a városok fejlődésére koncentrálódik a hangsúly, a vidék pedig ezzel szemben rettenetesen pusztul, addig nincs esélyegyenlőség.
Majd az előadók köré csoportosulva beszélgettek a résztvevők az elhangzottakat továbbgondolva, s végül e beszélgetések eredményeit adta elő a csoportok egy-egy képviselője. Így kiderült néhány érdekesség a Budaörsi Tanodáról, mintegy hetven gyerek jár oda és az ország kétszáz tanodája közül csak kettő, a budaörsi és az újpesti önkormányzati fenntartású, a többi állami.
A budaörsi intézményekkel kapcsolatban kiderült, hogy az esélyegyenlőség lehetőségét nagyon hátráltatja, hogy Budaörsön nincs EGYMI (Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény), és emiatt kevés szakember van Budaörsön, ami azt eredményezi, hogy kényszerhelyzetbe kerülnek a pedagógusok is, a szakszolgálatok is a vizsgálatokkor, mert nagy az intézményi leterheltség mindenhol. A regisztráltnál valószínűleg jóval több az SNI-s vagy BTMN-es gyerek, csak éppen a szülők sem akarják, hogy ilyen diagnózissal megbélyegezettnek titulálják gyereküket, mert például az ország középiskolái közül sok nem is vesz fel ilyen papírral rendelkező gyerekeket.
Bódis Kriszta rendszerével kapcsolatban a csoport tagjai azt a végkövetkeztetést vonták le, hogy társadalmi szemléletváltás szükséges. Ami azt jelenti, hogy mindenki lássa be, hogy minden ember egyenlő, senki élete nem ér többet a másikénál. A „Van helyed” projekt jó és hasznos, azonban csak adományokból fenntartható, holott az lenne a normális, ha az egész rendszer változna meg, és mindenkinek belső igénye lenne arra, hogy ebben az országban mindenki egyenrangúan, egyformán jól éljen.
