Vezetői kérésre regisztrált a „fészbúkra”– mondja a róla készült portré cikkben Lőrincz Mihály a városháza műszaki ügyosztály vezetője, de bizony nagyon elkeseríti a közösségi oldalon terjedő rengeteg hamis és félinformáció Budaörsről (is), és sok ember kifejezett rossz indulata. Vannak, akiknek semmi nem jó. Ha épül valami, minek, nem tájba illő. Ha utat javítanak, dugóval jár. Ha kiteszik a forgalomcsillapításhoz a fekvőrendőrt, fennakad rajta az autó. Ha nem teszik, miért nem teszik, hiszen száguldoznak. És még hosszan lehetne sorolni a példákat.
Én ugyan nem vezetői utasításra, de szintén azért léptem be már évekkel korábban különböző internetes csoportokba, mert be kellett látnom, hogy a hagyományos személyes kapcsolatokon, illetve a hagyományos médián keresztül bonyolított tájékoztatás teljesen átalakult. Vagyis, ha időben tudomást szeretnék szerezni valamiről, akkor figyelmen kell az engem érdeklő vagy érintő témákban mások bejegyzéseit. Ugyanakkor, teljesen osztom Lőrincz Mihály véleményét, hogy a „fészen” nem gondolják át az emberek, mit írnak le és mit osztanak meg, és míg személyesen talán háromszor is finomítanának rajta, egy szerkesztői munka után pedig vélhetően jóval kevesebb maradna a nyitott kérdés és a félreértésekre okot adó félinformáció, a közösségi oldalakon nincs ilyen kontroll, sem belső, sem külső.
Rendben, vannak erre személyiségi jogokat védő jogszabályok, mint az, hogy aki egy internetes közösségi csoportot hoz létre, annak azt moderálnia kell(ene), mert ő is felelős azért, amit a csoportban a tagok leírnak, állítanak. Ezzel „csak” az a baj, hogy csoportot bárki alakíthat, nem féltétele az általános tájékozottság és sajnos még a helyesírás alapfokú ismerete sem. Következésképpen saját magukat sem lennének képesek hatékonyan moderálni, nemhogy másokat. Továbbá a mai Magyarországon jelenleg a hivatalos sajtóban megjelent hazugságokat sem sikerül következetesen és jogszerűen visszaszorítani, amit egyes médiumok kiugróan magas vesztett helyreigazítási pere bizonyít. Ráadásul pár hete, május végén a magyar országgyűlés fideszes többsége úgy módosította a büntető törvénykönyvet, hogy már „nem büntethető, aki a rágalmazást vagy becsületsértést a közügyek szabad megvitatása körében sajtótermék vagy médiaszolgáltatás útján követi el”. Magyarán, szabad utat kapott a hazugságokra építő karaktergyilkolás. A törvényjavaslatot kezdeményező Kósa Lajos fideszes képviselő persze többek között azzal érvelt, hogy ezzel az oknyomozó újságírók munkáját segítik, de (sajnos) ezt ő sem gondolhatta komolyan. Mert gondoljunk csak bele! Nem inkább azok kaptak felmentést a szavaik súlyának a mérlegelése alól akik egyszerűen csak így akarnak bosszút állni a sajtóban a más véleményt képviselőkön, illetve a közösségi médiában az ismerőseiken, hangos szomszédon, szigorú főnökön?
A „fészbúkon” kezd elterjedni egy másik, szerintem bosszantó/káros/furcsa jelenség is, nevezetesen a „név nélküli” posztolás. Nem arra gondolok, amikor valaki álnevet használ, illetve a saját fotója helyett cicát, kutyát, tengerpartot tesz fel a profiljára. Ezek is vitathatók, de el kell fogadni, hogy vannak emberek, akik kerülik a nyilvánosságot. Amiről most beszélni szeretnék, hogy a zárt csoportokban is sokan választják lehetőségként, hogy nem adják a profiljukat a mondandójukhoz, hanem a „név nélküli tag” megnevezést állítják be. A szabályzat szerint a csoportok adminjai látják, hogy kik ők, de a többi csoport tag nem. Indokolt lehet ez a megoldás, ha személyes, kényes kérdést tesz fel valaki, a közösségtől várva javaslatot, megoldást. Vagy ha valakinek olyan a munkája, ami összeférhetetlen az általa felvetett témával, akkor is érthető, ha nem fedi fel magát, bár szerintem nem elfogadható, hiszen pont ezért van az összeférhetetlenség. Viszont miért keres valaki például albérletet névtelenül? Vagy matektanárt a gyerekének? Vagy miért névtelenül teszi fel, hol látott egy elkóborolt cicát? Illetve miért osztja meg a kedvenc receptjét név nélkül? A másik nagy csokor, amikor névtelenül fogalmaznak meg emberek kritikát. Például az elmaradt szúnyogirtásról (vagy pont azért, mert ő nem kérte, mégis kiszórták a kémiai anyagot a háza előtt), a hangosan flexelő szomszédról, a kisboltról, ahol becsapták, a multiról, ahol silány terméket kapott, a vizesről, aki öt perces munkáért tízezreket kért, vagy éppen az „idős nőről” tesz fel egy fotót, aki szerinte virágot lopott, de csak az látszik a képen, hogy egy inkább középkorú, felismerhető nő pár szál virággal a kezében megy valahova a lakótelepen a járdán. S kik posztolják ki ezeket? A névtelenek. Biztos, hogy ezek között vannak jogos észrevételek is, de engem bosszant, sőt inkább felháborít, hogy következmények nélkül lehet névtelenül másokat bírálni, rossz hírbe hozni. A megoldást sajnos nem tudom, az önfegyelmezésen kívül talán nincs más lehetőség, és érdemes lehetne a közösségi oldalakon aktívaknak egyszerűen figyelmen kívül hagyni a névteleneket.
Észrevételeiket, kérdéseiket ide várjuk: budaorsinaplo1991@gmail.com
