„A gyerekek többnyire alkalmasak az iskolára, de az iskola nem minden esetben alkalmas a nehézséggel küzdő gyerekek fogadására. „
Az óvodákban az év ezen szakaszában dől el, hogy a nagycsoportos óvodások közül kik azok, akik szeptemberben iskolások lesznek, kik maradnak még egy évet az oviban – és kik mehetnek a Palánta csoportba. A város Kincskereső óvodájában ötödik éve működik Palánta Esélyteremtő Program, melynek létrehozói arra törekednek, hogy a gyermekek fizikailag, pszichésen és részképességeik tekintetében biztos alapokkal rendelkezzenek az iskolakezdéshez.
A jelenlegi oktatási rendszer egyik nehézsége, hogy az óvoda és az iskola között nagy a szakadék. Általában az jellemző, hogy nincs átmeneti szakasz, melyben a kisgyermekeket felkészítenék az erős váltásra, ami megkönnyítené számukra később az iskolai elvárások teljesítését. Az mostanra már a legtöbb esetben eldőlt, kik azok a nagycsoportos óvodások, akik idén ősztől iskolások lesznek, és kik maradnak még egy évet az oviban – különböző okok miatt. Vajon hova fordulhatnak azok a szülők, akiknek a Pedagógiai Szakszolgálat nem javasolta még gyermekeiknek az őszi iskolakezdést? Sok óvodában vegyes csoportba kerülnek a maradó nagycsoportosok, ami nem minden esetben optimális. Budaörsön – és környékén – a Kincskereső óvoda megoldást kínál e szakadék áthidalására a Palánta Esélyteremtő Programmal. Erről beszélgettem az óvoda vezetőjével, Szilágyi Anikóval, Szarvasné Tóth Bernadett fejlesztőpedagógussal és néhány szülővel.
Bár a Palánta csoport jó híre szájról-szájra jár a városban, sokan még egyáltalán nem hallottak róla. Mit lehet tudni róla? A Kincskereső óvoda új épületét 2014-ben vették birtokba az ovisok, azonban a lenti, Szabadság útra néző régi épületet is felújíttatta az önkormányzat. Ebben működik két, 15 fős ismétlő nagycsoportosokból álló óvodás csoport, ahol a gyerekekkel sokrétűen foglalkozik az óvónőkön kívül fejlesztőpedagógus, logopédus és mozgásfejlesztő is annak érdekében, hogy a várható iskolai nehézségeket megelőzzék. Ilyen például a diszlexia, diszkalkulia prevenció is. „Azért neveztük el a programot a palántáról, mert azt is, míg fiatal és zsenge, meg kell támasztani, hogy naggyá és erőssé növekedhessen” – mondta Szilágyi Anikó, az óvoda vezetője, aki kialakította és összefogja ennek rendszerét. „Nem szeretjük azt a kifejezést, hogy iskola előkészítő, mert más van az emberek fejében ezzel kapcsolatban. Ezért nevezzük esélyteremtőnek a Palánta csoportot. Az óvodai életben háromtól hatéves korig tart az iskola előkészítés, az óvodapedagógusok kiscsoportos koruktól készítik fel arra a gyerekeket, hogy el tudjanak menni iskolába. Ha ennek ellenére a nagycsoportos gyerek még nem kész az iskolára, akkor javasolják, hogy még egy évet maradjon az óvodában. Ilyen esetben kell körültekintően mérlegelni, hogy ezt az 1 évet hol, hogyan tölti a gyermek. Ennek egyik lehetséges megoldásaként hoztuk létre a Palánta csoportot” – magyarázta az intézményvezető.
Adja magát a kérdés, mitől más ez, mint amit a többi óvoda nevez iskolára való felkészítésnek?
„Teljesen más! Ezt én, mint szülő úgy tudom megfogalmazni, hogy teljes mértékben átmenet az óvoda és az iskola között, hiszen az tény, hogy éles szakadék van a két intézmény között. Ennek áthidalása egyáltalán nincs államilag megoldva. A Palánta program azt a lépcsőfokot adja meg, amitől a gyerek úgy tud bekerülni az iskolába, hogy nem szeppen meg semmitől. Itt mind testileg, mind szellemileg és mentálisan rákészítik a gyerekeket. Palánta jellegű csoport volna szükséges minden óvodába. Jelen van az a szakmai apparátus, hogy játékosan, de valósan fel tud készíteni a teljesítményre. Minden gyerekkel egyénileg, személyesen foglalkoznak. És ez óriási dolog” – foglalta össze Farkas Réka édesanya, akinek most elsős kisfia tavaly ide járt a Palánta csoportba.
A kisebb létszám – tizenöten vannak egy ilyen csoportban – eleve teret ad annak, hogy több idő jusson egy gyerekre, ami önmagában elősegíti a hatékonyságot. „A különbség a komplexitásban mutatkozik meg. A csoporttal teamben dolgozunk, mindkét Palánta csoportnak van két óvónénije, akik messzemenően kiveszik a részüket ebből a munkából. Rajtuk kívül figyelemmel kíséri a gyerekeket óvodapszichológus, foglalkozik velük logopédus, és fejlesztőpedagógus. Minden gyerek egyénileg van számon tartva. Szeptemberben komplexen felmérem őket, kinek mi az erőssége és mi az, amin dolgoznunk kell. Ez alapján készül a fejlesztési terv. Ebben van rugalmasság, mert ha egy gyerek, akinek éppen nálam lenne fejlesztő órája, de végre bekapcsolódik a szerepjátékba, amire addig nem volt példa, akkor nem őt viszem, hanem mást, aki éppen nem játszik vagy peremhelyzetben van” – részletezte a csoport körüli munkamódszert Szarvasné Tóth Bernadett. „A fejlesztési terv az irányadó, de a fejlesztés szó nem fedi egészen az itt zajló munkát, annál sokkal árnyaltabb részekből áll a nevelés” – pontosított az óvodavezető. „Elsősorban az óvodapedagógus módszerei és a játékos környezet az, ami fejleszt, a speciális szakemberek ehhez teszik hozzá, ami az ő feladatuk” – tette hozzá. „Mindig figyeljük, kinek éppen melyik részképességét fejlesszük ahhoz, hogy egy másikat elősegítsünk. Ezért az óvónőkkel folyamatosan kooperálunk és egyeztetünk a többi pedagógussal. Külön-külön egyikőnk sem tud hatékony lenni.” – mondta el a fejlesztőpedagógus.
A kommunikatív csapatmunkán kívül a szülőkkel való szoros kapcsolattartás is része a programnak. Ezért olyan szülőket várnak, akik elfogadják a szakemberek véleményét, illetve vállalják a szükséges vizsgálatokat. Ujj Mónika, akinek ikerfiai járnak a Palánta csoportba, erről így beszélt: „Máshol gyakran előfordul, hogyha az óvónő valamilyen problémára hívja föl a szülő figyelmét a gyerekével kapcsolatban, akkor az nem akar hallani róla, homokba dugja a fejét – amiről nem beszélünk, az nincs elv alapján. Ide a tudatosabb szülők jönnek, akik ezzel szeretnének, akarnak is foglalkozni, és örülnek annak, hogy erre van lehetőségük. Ezért őszintén mernek beszélni gyerekeik kevésbé jó képességeiről, és így van esélyük arra, hogy a pedagógusok célirányosan dolgozzanak a megoldáson.”
S hogy mi az konkrétan, amiben a program szakemberei segítségükre lehetnek a gyerekeknek? Ezt frappánsan Farkas Réka így foglalta össze: „Az itt dolgozó pedagógusok el tudják érni úgy a fejlődést, hogy a gyerek saját maga akarja a jobbat, a többet.” Réka kisfiát tulajdonképpen nem is javasolták visszatartásra, azonban az édesanya úgy gondolta, hogy a jó eszű, de nyilvános szereplésre képtelen gyermekét még nem teheti ki az iskolai közegnek. „A Palánta csoportban három és fél hónap alatt úgy megváltozott, hogy a karácsonyi műsorban mesélőként lépett fel, és az összes gyereknek ő segített, ha elakadtak a szövegükben, szívesen szerepelt. És nem ráosztották a szerepet, hanem ő akarta” – mesélte tapasztalatát az édesanya.
„Nekünk a szakszolgálattól azt tanácsolták, ikerfiaim ne menjenek még iskolába, hagyjuk őket még egy évig érni” – mondta Ujj Mónika, akinek idén járnak gyermekei a Palánta csoportba. Másik óvodából jöttek át, mert hallott az itt zajló munkáról és szerette volna, ha hasznosan telik fiai számára ez az év. A srácok visszahúzódóak voltak, nem igazán tudtak kommunikálni, ami részben a beszédhibákból adódott. „Megtapasztaltam, hogy itt valóban nem a hagyományos iskolára való felkészítés folyik. Minden nap minden egyes percében az óvónők tesznek valamit a gyerekekért, folyamatosan, ezzel hozzák elő a gyerekekből azt, ami bennük van. Csodálatos az óvodapedagógusok és a fejlesztőpedagógusok motiváltsága és lelkesedése, ahogy folyamatosan tartják egymással a kapcsolatot, mindig mindenki pontosan tudja, hogy az én gyerekem a szeptemberben elkezdett folyamatnak melyik állomásán tart és ki az, aki most egy picit megsegíti és elgördít előle valamilyen akadályt, ami éppen gátolja. Óriási változásokról tudok beszámolni én is, kommunikálni nehezen tudó fiaim voltak, mostanra pedig kinyíltak, meg mernek szólalni, kérdezni valamit, kérni valamit, tudják, hogy azt hogyan kell és meg merik tenni. Már nem annyira visszahúzódóak, van bennük egy egészséges huncutság is” – számolt be Ujj Mónika észrevételeiről, majd így folytatta: „Ha van a gyerekek között valamilyen konfliktus, veszekedés, akkor az óvodapedagógusok nem elterelik róla a figyelmet, hanem beleállnak a helyzetbe és a gyerekekkel megoldatják. Ezáltal is fejlődött a gyerekeim kommunikációja, megtanultak érvelni, ellenérvelni, saját maguk igazáért kiállni, s ugyanakkor, ha észreveszik, hogy tévedtek, azt is megtanulták beismerni. Ezek olyan apróságok, amelyek szintén nélkülözhetetlenek az iskolai élethez a mindennapokban.„
Ahogyan Farkas Réka említette, valóban nincsen államilag megszervezve ez az egészséges átmenet az óvoda és az iskola között. Szarvasné Tóth Bernadett így fogalmazott: „Ismerve a mai teljesítménycentrikus iskolákat, elmondhatjuk, hogy általában nem a gyerekekkel van baj. A gyerekek többnyire alkalmasak az iskolára, de az iskola nem minden esetben alkalmas a nehézséggel küzdő gyerekek fogadására. Ezért őket kell megerősítenünk, alkalmassá tennünk a fokozott terhelésre.” Az önkormányzat által működtetett óvodákhoz hasonlóan ez a program is a város támogatását élvezi, azzal a különbséggel, hogy erre törvényileg nincs kötelezve.
A Palánta program része lenne az óvoda utáni nyomon követése ezeknek a gyerekeknek, mert bár csak két-három gyermek megy tovább az iskolába úgy, hogy a szakvélemény szerint ott várhatóan számolnia kell nehézséggel. Jobb lenne, ha az egy éves befektetett munka az iskolában is folytatódhatna. „Szeretnénk a gyerekek iskolakezdését is figyelemmel kísérni, de ez egyelőre akadályokba ütközik, mert az iskolákkal nehéz kommunikálni. Teszünk erőfeszítéseket az ottani fejlesztőpedagógusokkal ennek érdekében, illetve ha szükséges, kimegyek az iskolákba, beszélek a tanítónőkkel, próbálunk még egy kicsit segíteni, amennyire lehet” – mondta a fejlesztőpedagógus.
Bár az eddigiekből kiderült, hogy van létjogosultsága a Palánta programnak, erre bizonyíték az is, hogy sokan keresik fel a Kincskereső Óvodát emiatt, és nem csak budaörsiek, hanem a környező településekről, valamint a budai kerületekből is érdeklődnek. „Sok munkát jelent ez számunkra, de az eredmények kárpótolnak érte. Elhivatottság is kell hozzá, de sokat lendít lelkesedésünkön, hogy a pozitív tapasztalatok szerint jó prevencióval közbe lehet lépni, elejét lehet venni az iskolai nehézségeknek” – összegezte a program értelmét Szarvasné Tóth Bernadett. Ujj Mónika megerősítette: „Amennyire tavaly ilyenkor rettegtem az iskolakezdéstől, most annyira vagyok megkönnyebbült, és már várom is. Annyi mindent kihoztak a pedagógusok a fiaimból ez alatt az öt hónap alatt, hogy nyugodtan várom a szeptemberi iskolakezdést.”
Egy másik szülő, Lányi Krisztina, aki nem tudott jelen lenni a beszélgetésen, levélben fogalmazta meg tapasztalatát: „A folyamatos, a gyerekek számára szinte észrevehetetlen fejlesztéseknek és foglalkozásoknak köszönhetően kislányom sokkal magabiztosabbá vált, elmúlt a kudarcokkal szembeni védtelensége és könnyedebben aszimilálódik (…), érzelmileg nehéz helyzetekben már magabiztosan tud megnyilvánulni. A mindennapos kézműves foglalkozásoknak köszönhetően sok újfajta technikát és anyagot ismert meg és a rajzkészsége is fejlődött. A Palánta csoportban végzett vizsgálatokkal felderített későbbi tanulási nehézségeket megelőző fejlesztésekre is sor került az elmúlt hónapokban, amelyek egyébként csak magánintézményekben elérhető. (…) Az óvoda első napjaiban felmért problémák mindegyike erősen csillapodott, a logopédiai fejlesztés is tempósan halad, hogy gyermekem boldog, gondtalan kisiskolás lehessen szeptembertől. És ez volt a mi alapvető célunk, amihez nagyon sokat tett hozzá a Palánta csoport szakember gárdája.”
Hogyan lehet jelentkezni a Palánta csoportba?
A város összes intézményéből várják a gyerekeket. A Kincskereső óvoda meghirdet egy szülői fórumot, amikor a szülők megismerkedhetnek a Palánta programmal, a csoportok napirendjével. Ha valaki ezen nem tud részt venni, telefonon egyeztethet Szilágyi Anikó óvodavezetővel időpontot. A jelentkezéshez szükség van a Pedagógiai Szolgálat iskolaérettségi vizsgálatára. Majd április 1-én lesz a gyerekeknek játszódélután, ahol megismerkednek a gyerekekkel is. Ezután két-három nappal visszajeleznek a szülőknek, hogy tudják-e vállalni, alkalmasnak tartják-e magukat arra, olyan szintre hozni a gyerekek részképességeit abban az egy évben, hogy biztosan el tudjanak menni iskolába. „Föl kell mérnünk a mi kompetenciánkat is és erőtartalékainkat is. Nem vehetünk fel sok SNI-s, vagy sok beszédhibás gyereket, mert ha sokan vannak, egy-egy fejlesztő teljes munkaidejét igénybe veszik és a többiekre nem jut idő. Figyelembe vesszük a csoportok összeállításánál, hogy minél szélesebb részképesség problémával rendelkező gyerekekből álljon” – mondta az óvodavezető. „Tanulási nehézségeket megelőző fejlesztéseket tudunk vállalni, súlyosabb magatartási problémás gyerekeket nem tudunk egy év alatt hatékonyan megsegíteni. Ezt azért fontos megemlíteni, mert az a tendencia, hogy egyre több ilyen gyermek van” – tette hozzá a fejlesztőpedagógus.
