Története hatodik, a legutóbbi feljutást követően a második NB I-es szezonját zárta május végén a Moyra-Budaörs Handball. Várakozásokon felül eredményes, felejthetetlen ősz, döcögősen induló tavasz, Magyar Kupa negyeddöntő, végül rekordpontszám és a 11. hely az élvonalban. Buday Dániel vezetőedzővel harmadik budaörsi szezonját követően magasságokról és mélységekről beszélgettünk!
Hogyan látod a végelszámolást követően a teljesítményünket?
Majdhogynem én voltam az egyedüli, aki a szezont megelőzően állította, hogy az élmezőnyt és a közvetlen üldözőket leszámítva, közel azonos képességű együttesek feszülnek idén egymásnak, akik között nüanszok döntenek a végelszámolásnál. Engem igazolt az élet, láthatjuk, hogy mekkora jelentősége lett végül egy-egy kihagyott ziccernek, bent ragadt pontnak. Szeptemberben komoly elvárást támasztottunk magunkkal szemben, amit mindannyian elfogadtunk, ám ezt a tervet némileg árnyalta egy meghatározó alapember korai távozása. Felemás érzéseim vannak, hiszen ősszel bármelyikünk aláírta volna a 19 pontot és a Magyar Kupa negyeddöntőt, ám a bajnokság felénél még ennél is kecsegtetőbb volt a helyzetünk. A szezon végére ugyan kiegyenesedtünk, de tavasszal volt olyan fontos periódus, amikor nem azt játszottuk, amit tudtunk. Az embernek az egyik szeme sír, míg a másik nevet, hiszen szép pontszámot értünk el, ugyanakkor néhány rossz befejezés, döntés miatt a hetedik helyett a tizenegyedik helyen zártunk. Félreértés ne essék, a fejlődés megkérdőjelezhetetlen, mindeközben stabil NB I-es csapattá értünk. Egy évvel ezelőtt még a kieső jelöltként, idén már veszélyes fenyegetésként tekintettek ránk a riválisaink.
Akkor kijelenthetjük, hogy egyre markánsabb Budaörs szerepe és jelentősége a kézilabda térképen?
Mindenképpen gyümölcsözik a befektetett munka, jó híre van a klubnak. Vonzó célpont lett belőlünk, az utánpótlásbázis stabil, fiatal tehetségek és rutinos játékosok egyaránt szívesen csatlakoznak hozzánk. Hozzáteszem halkan, zárójelben, hogy mindezt reális célok mentén, felelős gazdálkodással és alázatos munkával értük el viharos időkben. Nem titok, hogy nem a miénk a legnagyobb költségvetés, sőt biztos, hogy az egyik legszerényebb az élvonalban. Nem egy példa mutatja napjainkban, hogy hatalmas kockázatot vállal az, aki túlnyújtózkodik a takaróján. Mi amit megígértünk, azt maximálisan teljesítettük is. Mindezt figyelembe véve azt gondolom, még jelentősebb az eredményünk. Az alap jó, rajtunk és a mellettünk álló támogatókon múlik, hogy milyen irányt vesz a közös történetünk a folytatásban.
Mit mondanál a szezon csúcspontjának és legmegpróbálóbb időszakának?
Nehéz egy-egy mozzanatot kiemelni. A korai kisvárdai győzelem például megadta azt a kezdőlöketet és önbizalmat, aminek betudható az őszi menetelés. A bronzérmes Debrecen legyőzése nyilván egy extra bravúr, ami szintén nagy élmény volt. Öröm továbbá, hogy nem esett ki tartósan senki. Hálás vagyok az erőnléti és egészségügyi feladatokat ellátó kollégák munkájáért, nekik is köszönhető, hogy a komolyabb sérülések elkerültek minket. Március-április talán a legfájóbb időszak, azon belül is talán a Magyar Kupa negyeddöntő, ahol a szezon legrosszabb teljesítményével rukkoltunk elő. Ezen kívül a hazai Kisvárda meccs volt előjel nélkül a szokottnál gyengébb. Ilyen a sport, természetesen minden csapatnak vannak hullámvölgyei, nem hibáztatom a játékosaimat ezekért, mert láttam nap mint nap, hogy milyen becsületesen dolgoznak. A csapategység és a morál mindvégig megmaradt, amit a szezonvégi három győzelem is jól bizonyít.
Milyen hangulatban teltek az évzáró egyéni beszélgetések a lányokkal?
Tisztában vagyok vele, hogy én se vagyok egy könnyű eset, mint minden edzőnek, nekem is megvannak a magam rigolyái. Ugyanakkor, aki hosszabb ideje dolgozik velem az igazolhatja, hogy inkorrektséggel nem lehet vádolni. Most is próbáltam tárgyilagos lenni, nem szoktam elmismásolni a dolgokat. A problémák megbeszélése után a jó dolgokra helyzetük a hangsúlyt, ezeknek az erősítésére koncentráltunk. Egy hajóban evezünk, nekem is az a célom, hogy egyre jobb legyen a játékos. Szerintem mindenki elfogadta a meglátásaimat, és helyreteszi magában azokat, így jó szájízzel válhatunk el egy rövid kis pihenőre.
Ismert a teljes jövő évi keret. Hogy látod a közeljövőt?
Ahogy korábban is mondtam, vonzó perspektívát kínálunk fiataloknak és időseknek egyaránt. Jovovity Jovana példája is jól mutatja, hogy NB I/B-ből sérülten Budaörsre érkezve egy év után akár komoly élcsapatig lehet jutni. Nálunk a játékosok nyugodtan, rendezett körülmények között dolgozhatnak. Ezúttal is csapatembereket kerestünk, akikben benne van még a fejlődés lehetősége. Szabó Annával és Uhrin Lilivel a fiatalok lépési lehetőségét erősítjük, míg Debreczeni-Klivinyi Kinga és Mistina Kitty a stabilitást és a rutint hozhatja magával. Ez egy összegyúrandó kérdés, ami az én feladatom lesz. Az igazolásaink az anyagi lehetőségeinkhez mérten kifejezetten jól sikerültek, minden lehetőség adott, hogy szeptemberben még stabilabban és erősebben álljunk rajthoz.
Írta: Rédl Dávid
