A lelki egészségünkről 2. rész
Valósítsuk meg az öngondoskodást mind az öt területen: érzelmi, fizikai, kapcsolati, mentális, spirituális.
„Szeressük már magunkat annyira, hogy csak azt tegyük meg, ami nekünk jó és főleg, amire nekünk igényünk van! (…) Az „illik”, a „kellene” és a „muszáj” azok a fogalmak, amiket töröljünk a szótárunkból!” A novemberi interjút Nagy Erzsébet mentálhigiénés tanácsadóval, coach-val azzal fejeztük be, hogy a következő részben a lelki egészséghez fontos önszeretetről lesz szó…
De hogyan szeressük saját magunkat, mikor szeretem jól magam?
– Mindenkinek a legfontosabb dolog az életében, hogy elfogadják és szeressék. A szeretet iránti szükségletünk alap, nem tudunk egészségesen működni, fejlődni nélküle. A szeretetnek fontos része önmagunk szeretete is. Ha szeretem önmagam, akkor úgy élek, ahogy jó nekem, azaz a saját értékrendem szerint és a számomra fontos szerepeimhez igazodva. A jó és rossz tulajdonságaimmal együtt el tudom fogadni magam és értékes emberként tekintek magamra. Önmagammal szemben kedves és együttérző módon tudok gondolkozni és viselkedni.
Sokan mégis miért nem így élünk? Mert fontosabb, hogy mások mit várnak el tőlünk? Vagy mert egyszerűen a körülményeink nem engedik meg?
– Sok esetben az elvárt énképünket – azaz azt a képet, amit magunkban kialakítunk arról, hogy milyennek kellene lennünk – valójában a külső elvárások befolyásolják. Hogy miért alakul ez ki bennünk, annak sok oka lehet, de alapvetően a gyermekkorunkban gyökerezik. Mindenáron meg akarjuk kapni mások szeretetét és azt gondoljuk, hogy ehhez bizonyos módon kell viselkednünk. Ez lehet, hogy teljesen ellentétes a bennünk uralkodó érzésekkel, értékrenddel, esetleg a személyiségünkkel. De nem csak a külső elvárások béklyója létezik! Vannak köztünk olyanok is, akiknek éppen a belső mércéje nagyon-nagyon magas, meglehetősen kritikusak önmagukkal szemben és soha nem tudnak eléggé elégedettek lenni.
Kinek ajánlott az előrelépéshez terapeuta vagy egy önsegítő csoport felkeresése? Mire számíthat ott?
– Aki soha nem képes önmagának megbocsátani, örökösen csak elégedetlen önmagával, esetleg mások szeretetét hajszolva túlhajszolja magát vagy szenved attól, hogy nem tud önazonos lenni, az előbb-utóbb eljut oda, hogy szeretne változtatni. Sokszor azonban egy belső hang megakadályozza a változást, fejlődést, mert örökösen csak azt szajkózza, hogy „nem vagy elég jó” vagy „valami nem OK veled”. Ilyenkor egy segítő, támogató közeg kimozdíthat a holtpontról. Igénybe lehet venni egy pszichológus vagy mentálhigiénés szakember segítségét, ahol segítő beszélgetések folynak. Elfogadó és megértő közegben úgymond tükröt tartunk a kliensnek, amiben megláthatja magát, a hibás működését, majd eszközöket és támogatást kaphat a változáshoz. A változás időszaka nem könnyű, fel kell készülni rá. Kibillent bennünket a komfortzónánkból, frusztráltak leszünk, mert nem úgy teszünk, mint ahogy hisszük, hogy tennünk kellene. Néha kimondottan szorongással is eltölthet, ha nemet kell mondanunk valakinek. Szükség lehet érzelmi stabilizálásra is, amiben viszont egy segítő szakember támogathat bennünket.
Végül is hogyan tudom akkor az értékrendemet megszilárdítani, esetleg változtatni?
– Aki mások elvárásainak szeretne megfelelni, annál nagyon erősek a kognitív torzítások, mint például a „kell”, ”kellene”, „muszáj” torzítás. A „kell” torzításnál határozott véleményünk alakul ki arról, hogy mindennek hogyan „kell” történnie. Hajlamosak vagyunk túlértékelni a negatív következményeket is. Ezek a hiedelmek ahhoz vezethetnek, hogy kényszerként éljük meg a teendőket. Szinte önmagunk hajcsárává válhatunk és teljesen kizsigereljük önmagunkat. Ha a lista a nap végére nincs kipipálva hiába állunk ott fáradtságtól remegő lábakkal, mégsem leszünk elégedettek az aznapi teljesítményünkkel. Gondoljuk tehát át, hogy számunkra valóban fontos-e az, amiért hajtunk, küzdünk! Egyezik-e a saját értékrendünkkel? Ha naponta 10-12 órát kell dolgoznom a munkahelyemen, miközben rossz érzéseim vannak, mert számomra a karrier nem olyan fontos, mint a családommal töltött idő, akkor nem érdemes olyan munkahelyet választanom, ahol a folyamatos túlórákat el kell viselnem. Ha viszont számomra a karrier az elsődleges, akkor nem fogom annyira rosszul megélni, hogy ennyi időt távol vagyok az otthonomtól. Az értékrendemet az határozza meg, hogy számomra mi a fontos, mitől érzem jól magam. Ha ezt kialakítom, akkor ehhez igazodva tudom kialakítani a szerepeimet is, illetve működni azokban. Könnyebb lesz az asszertív kommunikáció, az érdekérvényesítés is, könnyebben mondjuk majd ki a bűvös „nem” szócskát is.
Tehát hogyan tudom jobban szeretni és becsülni önmagam?
– Az első lépés mindig a felismerés, majd a hibás működésünk elismerése és a változási szándék megszületése. Utána is sok múlik a tudatosságon. A hibás beidegződések kognitív viselkedésterápiás gyakorlatokkal csökkenthetők, illetve meg is szüntethetők. Növelni kell az önértékelésünket, az önbecsülésünket, gyakorolnunk kell az öngondoskodást és az önegyüttérzést. Kezdjünk el önmagunkkal szemben elnézők lenni! Mi is emberből vagyunk, mint mindenki más. A nehézségeink idején kedvesen támogatva és megértve gondolkodjunk önmagunkról, viselkedésünkről, érzéseinkről. A korholás helyett legyünk önegyüttérzők! Magunknak se mondjuk mást, mint amit a legjobb barátunknak mondanánk. Például, ha elhagy a párunk, ne mondjuk magunknak, hogy „ugyan már ne csodálkozz, nemcsak nem vagy szép, de még elég okos sem vagy persze, hogy elhagyott”. Mondanánk ilyet a barátunknak? Nem. Inkább azt mondanánk neki, hogy milyen értékes tulajdonságai vannak, amik becsülendők és aggódva, törődve töltenénk vele egy kis minőségi időt, elvinnénk moziba vagy egy kellemes vacsora közben kedvesen beszélgetnénk vele végig az estét. Az önegyüttérzés mellett fontos az öngondoskodás is. Nemcsak másokért kell aggódnunk és empátiával fordulnunk, hanem saját magunk felé is. Vegyük észre, ha fáradtabbak, kedvtelenebbek vagyunk, ha szüksége van a testünknek vagy a lelkünknek egy kis törődésre! Valósítsuk meg az öngondoskodást mind az öt területen: érzelmi, fizikai, kapcsolati, mentális, spirituális. Töltsük fel spirituális dolgokkal a lelkünket, ha éppen úgy van, vagy meditáljunk, olvassunk, nézzünk filmet, javítva ezzel a mentális állapotunkat. Elégítsük ki érzelmi igényeinket, például bújjunk a párunkhoz a tévézés alatt, írjunk hálanaplót vagy simogassuk a kisállatunkat. Mozogjunk, sportoljunk, utána vegyünk egy finom kádfürdőt vagy masszázst kielégítve ezzel a fizikális szükségleteinket! Kapcsolati igény esetén találkozzunk a barátainkkal, töltsünk együtt kettesben egy szép estét a párunkkal. Mindenki tudja, érzi, hogy mikor mire van éppen szüksége a testének és a lelkének. A lényeg, hogy legyünk a szükségleteinkre tudatosak és utána szánjunk is rá időt, engedjük meg magunknak ezeket a tevékenységeket. Ne csak másoknak adjunk, másokat szeressünk, hanem magunknak is! Ez azért is nagyon fontos, mert amíg önmagunkat nem szeretjük, illetve nem „jól” szeretjük, addig másokkal való kapcsolataink sem lehetnek kiegyensúlyozottak.
Itt a karácsony, a szeretet ünnepe. Ilyenkor is tele vagyunk elvárásokkal, hiszen a szokások és illemek meglehetősen meghatározzák ezt az egyébként szép ünnepet. Mit tudsz tanácsolni, hogy a lehető legszebben éljük meg ezt az időszakot és elkerüljük a karácsonnyal járó mentális terheket?
– Nagyon örülök a kérdésnek, mert ez most tényleg nagyon aktuális. Éveken, évtizedeken, évszázadokon keresztül vittük egy családban a kialakult szokásokat, Adott volt, hogy kik vannak jelen szenteste, kinél vagy hol töltjük karácsonyt. Mindig ugyanazokkal a szeretteinkkel, otthon vagy a szülőknél, vagy ha már unoka is volt, akkor többnyire a gyerekeknél töltöttük a szent estét. Másnap következett a családi ebéd. Minden évben ugyanaz a menü, ugyanazok a karácsonyi sütemények voltak és mi attól is szépnek és különlegesnek éreztük, hogy a bevált szokásoknak megfeleltünk és őriztük azokat. Manapság azonban sokan úgy döntenek, hogy néhány napra elutaznak egy hotelbe, akár esetleg külföldre és ott karácsonyoznak. Egyre több helyről hallom, hogy az Y és Z generáció tagjai másképp gondolkoznak, mint mi. Ez most tényleg rossz vagy helytelen? Semmiképp. Ne ítélkezzünk, ne hasonlítgassunk össze és ne legyenek elvárásaink! Mindenki hadd élje meg úgy és azzal az ünnepeket, ahogy az neki komfortos! Arra azért figyeljünk, hogy ne hajtsuk túl magunkat, nem mi vagyunk az ünnepért, hanem az ünnep kell, hogy feltöltsön minket! Nézzünk magunkba és fogalmazzuk meg, hogy mitől és hogyan éreznénk legjobban magunkat karácsonykor! Ne teljesítsünk állandóan feladatokat, hagyjunk időt a pihenésre az együtt töltött időre. 
Próbáljunk meg mindig egy kicsit haladni a tervezett feladatainkkal, és ne hagyjunk mindent az utolsó pillanatra, így is csökkentve azokat a mentális terheket, amiket az ünnep ró ránk! Ne költekezzünk ki feleslegesen, nem az ajándékok értéke fogja meghatározni az ünnep szépségét! Engedjük meg magunknak, hogy az elképzelt karácsonyunk ne legyen tökéletes, teljesen elegendő, ha „elég jó” lesz! És nem attól lesz „elég jó”, ha ezerféle sütit és ételt főzünk-sütünk és kimossuk az összes függönyt, patyolattisztára súroljuk a teljes lakást, hanem attól, hogy nyugalomban, szeretetben együtt leszünk azokkal, akiket szeretünk és akiknek a legértékesebb dolgot, az időnket és figyelmünket szenteljük!
Kapcsolódó cikkünk: https://budaorsinaplo.hu/nagy-erzsebet-minden-gyasz-egyedi-egeszseges-eletmod-14-resz/
Az egészséges életmódról szóló sorozatunk cikkei ITT érhetők el.
Nagy Erzsébetről és a témáról bővebben a www.eventuscoaching.com oldalon olvashatnak!
