Jó érzés pozitív dolgokról írni, bár tény, hogy sokkal kevesebben olvassák el, mint a botrányokról, tragédiákról szólókat. Továbbá tisztában vagyok vele, hogy azok a történetek, amelyekben a szereplők nem vállalják a nevüket, nem igazán hitelesek. De mit tegyek, ha ebben az esetben sem a segítséget kérő, sem az adományozó fél nem szeretné felfedni magát?
És bizony mindketten teljesen érthetően. A néni ugyanis, aki egész életében magas képzettséget, egyedi tudást igénylő munkát végzett szégyelli, hogy ilyen kiszolgáltatott anyagi helyzetbe került. A nyugdíja ugyanis arra nem elég, hogy egy olyan váratlan kiadást, mint egy elromlott mosógép pótlása, fedezni tudjon belőle. Az egészségi állapota pedig most már, közel a 80-hoz, megakadályozza abban, hogy munkával egészítse ki a jövedelmét, amit egészen a közelmúltig még megtett. Miközben persze mi tudjuk, hogy ez nagyon nem az ő szégyene, hanem azé a társadalomé, amelyik így becsüli meg a nemzedékét, mégis ő restelli magát.
És miért szeretné titokban tartani a nevét a fiatalember, aki úgy vette meg az ismeretlen idős asszony számára a sokat jelentő háztartási eszközt, hogy nem tudta, kiről van szó, csupán megbízott bennem, mint közvetítőben? Egyszerűen azért, mert nem várt és vár érte senkitől és sehonnan elismerést, ugyanakkor valószínűleg a rossz indulatú megjegyzésekre sem igazán kíváncsi, hogy „neki vajon miből telik rá”…brrrr…, meg „biztosan így akar hírnevet szerezni” stb. Nem, nem akar. Egyszerűen csak segíteni akart.
Jogos a kérdés, hogy akkor miért is írom most ezeket a sorokat? Ezzel kezdtem: mert jó érzés pozitív dolgokról írni. Főleg, amikor a „csapból is az folyik”, hogy egyre közömbösebbek az emberek egymással. Nem, ez így nem igaz! Továbbá, ha nem írom ki magamból ezt a pár gondolatot, akkor én „zsebelem be” a néni köszönetét, miközben az nem nekem jár. Hanem a meg nem nevezett fiatalembernek és mindazoknak, akik többféle formában szintén felajánlották a segítségüket, de most nem volt rájuk szükség.
Amikor 2015-ben elindítottuk a Budaörsi Naplóban a „Ne csak karácsonykor segíts…” cikksorozatot, majd kisebb-nagyobb szünetekkel többször újra felélesztettük, éppen ez volt a cél, ebben reménykedtünk, hogy a támogatást kérők és az önzetlen adományozók bemutatása után később sikertörténetekről is beszámolhatunk. Jobb lett volna persze most ennél konkrétabban, mondjuk az adományozásról készült fotókkal, vagy azt lefényképezve, ahogy a néni és a fiatalember közösen fejti meg az új mosógép beállításait, de talán majd legközelebb.
Továbbra is kérjük olvasóinkat, hogy forduljanak hozzánk bizalommal, ha úgy gondolják, hogy a nyilvánossággal segíteni tudunk valakinek a környezetükben, vagy olyan embert ismernek, aki mint adományozó lehet példaértékű!
E-mail címünk: budaorsinaplo@gmail.com
